Fejléc menü
Vietnámi pho leves és a nouc mam halszósz
2018. december 10.
A pho leves Vietnam nemzeti- és egyben legismertebb étele. A tésztalevesek egész Ázsia szerte már évszázadok óta az étkezés alapját képezik, a pho viszont alig 150 éves múltra tekint vissza. A francia koloniális időszak alatt tisztult le a receptje - a gyarmatosítók nem kis közreműködésével. Korábban Vietnamban nem ettek marhahúst (vízi bivalyt), annyira értékes haszonállat volt. Az európai urak viszont előszeretettel fogyasztották. A legenda szerint a francia házaknál szolgáló vietnamiak sajnálták kidobni a steakek utáni maradék csontokat, lepottyanó húsokat és az alaplé készítés mikéntjét is ellesték. Az alaplé felhasználásával megszületett a pho elődje, melyet helyi fűszerekkel, rizstésztával és rengeteg zöldfűszerrel egészítettek ki. Legalábbis délen. Északon, Hanoi környékén kevesebb friss zöldfűszert használnak, mivel a hidegebb klíma miatt ott ezek kevésbé teremnek meg. Az alaplé hat órán keresztül fő marhacsontból és marhahúsból gyömbérrel, csillagánizzsal, fekete kardamommal és fahéjjal. A tálba kerül egy nagy adag ruganyos rizstészta, húsfeltét - választás szerint -, majd rengeteg zöldség, zöldfűszer (mungóbab csíra, újhagyma, koriander és thai bazsalikom). Végül a levesre rácsorgatott lime leve teszi az ízharmóniát tökéletessé, amely egyensúlyba hozza az édeset és a savanyút. Az ismertebb változatok: vékony, nyers bélszínszeletekre öntik a forró levet, vagy húsgombóc is van a betétek között, esetleg tenger gyümölcsei vagy csirke kerül bele. A legizgalmasabb variációja a pacalos-marhainas pho.
A nước mắm (halszósz) a vietnami konyha egyik legfontosabb alapanyaga. Az előállítása közvetlenül a tengerparton történik, a legnagyobb mennyiségben, évi 8 millió liter, Phu Quoc szigeten gyártják immár 200 éve, és a hatvanas évektől kezdve szállítják szerte a világba. Bárhol a tengerpart mentén rábukkanhatunk halszószt gyártó kisebb nagyobb üzemekre. Nem nehéz megtalálni őket, a szag odavezet bennünket vagy éppen ezért messzire elkerüljük ezeket a helyeket.
Hagyományosan 200 literes vas edényeket használnak, melyeket beásnak a földbe, megtöltik őket friss apró hallal, majd egy kővel préselik azokat. Sót nem használnak, a szabad ég alatt zajlik a folyamat és egytől három évig tart. A három éves szószt tartják a legjobb minőségűnek, mert ennek a legkifejezőbb az íze. Az erjedt lét leszűrik és még egy hónapig otthagyják a napon. A kapott végtermék színe a sötét bordótól a feketéig változhat. A halászati szezon szeptembertől decemberig tart, az érlelési idő minimum 12-15 hónap. A szósz fehérjetartalma eléri a 42%-ot is. Az erjesztés egyik változatában fehér vagy vörös rizst adnak a halhoz. A halszószt, melynek illata belengi az egész étkezést, vagy önmagában kis tálkákban szokás feltenni az asztalra, vagy különböző mártogatók részeként fogyaszthatjuk.
Mison Andrea
Cikkek szűrése
Legújabb cikkek
Ajánlott utazások
Hírlevél feliratkozás
Iratkozzon fel hírlevelünkre egyedi, exkluzív ajánlatokért!
© 1000 ÚT Utazási Iroda. Engedélyszám: U-001681/2015 Adószám: 25378425-2-42