Srí Lanka rövid története - 1. rész

A sziget rövid története 1. 

Ceylon szigetének a története olyan régi, hogy a hindu ősrégi hősköltemény, a Ramajana is foglalkozik vele, még pedig abban az időben, amely mintegy évezreddel megelőzi a mi időszámításunkat. Az 1815. esztendőig, tehát mintegy 2400 esztendőn át, Ceylonnak megvolt a maga története; ebben az esztendőben azonban, mikor Ceylon utolsó királyát Kandyben "detronizálták" - természetesen az angolok - a sziget története összeolvadt az angolok gyarmatosítási történetével.

A kelet-indiai gyarmatok között talán Ceylon szigetének a sorsa volt a legkalandosabb és legváltozatosabb... Nagy vonásokban a mi időszámításunk szerint az arabok voltak az első hódítók, akik már a VIlI. században érintkezésbe léptek Ceylonnal - az európaiak közül, mint majdnem mindenütt - a portugálok voltak az elsők, akik megjelentek és már Goából ismert Lourenyo de Almeida volt az, aki az első európai telepet építette a szigeten.

Ugyancsak az eddigi minta szerint a portugálok után jöttek a hollandok, akik szorosabb érintkezésbe léptek a bennszülöttekkel. A két európai nemzet között sokáig tartott a versengés, de nagyon különböző fegyverekkel dolgoztak.

A portugálok a kereszttel, a hollandusok pedig az árumérleggel. Mikor aztán a hollandusok jól előkészítették a talajt az európaiak számára, akkor - ugyancsak a már oly sokszor ismételt példa szerint - megjelentek az angolok, és igen rövid úton, de nagyon hatalmas fegyverek támogatásával (ágyúk, katonák, sok pénz, megvesztegetés és kíméletlen erőszak) segítségével meghódították a szigetet, és egyszerűen kiűzték a hollandusokat. Ez az 1782. esztendőben történt, és a teljes meghódítás olyan gyorsan zajlott le, hogy már 1815-ben az utolsó király, százhatvanöt dynastiának az utolsó sarja, Candyban szintén megadta magát az angol erőnek.

1815 óta Ceylon szigete fölött az angol király által kinevezett kormányzó uralkodik, akinek a nagykiterjedésű sziget ügyeinek rendezésében öt tagú "minisztérium" és tizenhét képviselőből álló "tanács" segít.

Kép forrása: https://forevervacation.com

A meglehetősen nagy szigeten, amely hatvanhatezer négyzetkilométer terjedelmével akkora, mint Belgium és Hollandia együttvéve, kereken három és fél millió ember él, akiknek az eredete, származása, nyelve, vallása és népviselete egymástól sok tekintetben nagyon eltérő. A lakosság zömét a buddha vallású szingalézek teszik ki, utánuk következnek a brahma vallású hinduk (itt tamilok), aztán jönnek a "mórok", akik Arábiából és Kelet-India déli részéből, a Dekkán-ból származó mozlimoknak az utódai.

A bennszülöttek és a fehérek összeházasodásából született keverékek, az "eurázok" vagy "burgherek", mintegy tizennyolc-húszezeren lehetnek. A fehérek és bennszülöttek keveredése azonban kivétel nélkül úgy értelmezendő, hogy mindig az anya bennszülött és az apa európai. Hogy az eurázokat Ceylon szigetén "burgherek"-nek is nevezik, arra vall, hogy ezen a szigeten a hollandusok kivételesen nagyon bensőséges érintkezésbe léptek a bennszülöttekkel. Tisztavérű európai mintegy öt-hatezer él Ceylon szigetén, akiknek túlnyomó része angol."

A sziget rövid története 2. - és egy kicsit a karmáról is...

Sygiria

Az 5. században, Anuradhapura mellett élt Dhatusena herceg, a királyi család leszármazottja. Azért a főváros mellett, mert a trónon éppen az Indiából érkezett hódító, Pandu ült. Dhatusenának így nem sok esélye volt arra, hogy valaha is király lehessen, így életét arra tette fel, hogy szerzetessé váljon. Napjait meditálással töltötte. Egy napon, a meditációja közben eleredt az eső, és egy királykobra esett le a fáról, aki a csuklyáját széttárta és a herceg feje fölé emelkedve megvédte őt az esőtől. (Igen, pontosan úgy, mint több száz esztendővel előtte Buddhát).
Pandu, az uralkodó, hírét vette a történteknek, és megijedt: ha Dhatusena Buddha reinkarnációja, akkor ő bizony hamar elveszítheti a hatalmát. Ezért aztán többször is merénylőket küldött a fiatal herceg ellen, de nem sikerült megöletnie őt.
Dhatusena viszont mindezekből azt szűrte le, hogy a sors valószínűleg nagy szerepet szán neki a jövőben, így elhatározta: a hegyekbe indul, alaposan felkészül és visszaszerzi a trónt a szingaléz nemzet számára. 16 évébe telt a felkészülés, de visszatért, és legyőzve Pandut, lemészárolva az ott élő tamilokat és azokat a szingalézeket, akik vegyes házasságra léptek, elfoglalta a trónt. Ezután ledönttette az összes hindu kovilt, új buddhista templomokat építtetett, és újra a buddhizmust alapította meg nemzeti vallásként. Mindezek mellett még arra is gondja volt, hogy a csatorna- és víztározó rendszereket felújíttassa.

Kép forrása: https://machankitchen.co.uk

(Csak egy kis intermezzo: A tamilok, akiket kiűzött a királyságból, úgy gondolták - és gondolják ma is - hogy a sziget tamil tulajdon, és a szingalézek azok, akik a tulajdonképpeni hódítók voltak.)

Egy nap, amikor a Kala Wewa víztározó építési munkálatait felügyelte, jelezték neki a munkások, hogy egy szerzetes ül és meditál az építési területen. Mindenféleképpen próbálták őt megzavarni, de sem felébreszteni, sem megmozdítani nem tudták. Dhatusena kiadta a parancsot: építsék be a szerzetest a falba.
Hiba volt... Mert... A királyt nemsokára utolérte a végzete.
Két fia volt: az idősebb: Kassyapa, aki nem a feleségétől, hanem egy ágyasától született. A fiatalabb, a valódi trónörökös pedig Mogallana, a hitvesétől.
Kassyapának, bár ő volt a rangidős, esélye sem volt a trónra, boldog lehetett majdan egy miniszteri ranggal is. Ám őt nem olyan fából faragták. Elfogatta az apját, börtönbe záratta, testvérét pedig száműzte az országból. Miután elfoglalta a trónt, időről időre próbálta apjából kiszedni, hová rejtette el a kincseit, de mivel az nem árulta el neki, élve befalaztatta őt. Így teljesedett be Dhatusena királyon a karma.

Kassiapa viszont egy idő után aggódni kezdet testvére miatt, nehogy visszatérjen. Féltette a hatalmát. Ezért aztán biztonságos menedéket keresett, amit hamar meg is talált: a Sigiriya-sziklát. Ezen építette ki csodálatos, felhők közötti palotáját, ezrek halála árán, és 18 évig élt itt fenn, innen uralkodott. Felhasználta a sziklákat, téglákat hordatott fel, szellőztető-rendszert hozott létre, és pumpákkal termeltette fel a vizet a csúcsra az odalent kialakított, krokodilokkal teli medencékből. Gyönyörű, zöldellő kerteket hozott létre, körülvette magát csodaszép ágyasokkal (róluk készültek a gyönyörű Sigiriya-freskók, melyből ma már csak 22 van meg), éjjel zene és tánc, nappal lakomák és fürdés vette körül.

Kép forrása: https://ourceylon.wordpress.com

Olyan magasan volt, hogy az őrszemek már messziről észre tudták venni, ha valaki az erőd ellen vonul.
Ám ahogy teltek az évek, egyre inkább a félelem és a lelkiismeret-furdalás kínozta. Egyre inkább a vallás felé fordult, hatalmas ajándékokat küldött a szerzeteseknek, s imádkozott, imádkozott, imádkozott....
Egy reggel egy hírnök állított be a hírrel: Mogallana seregével együtt az erőd felé tart. Bekövetkezett tehát, amitől a király mindig is félt. 18 év várakozás után, mint a fenevad ordított: Elpusztítom!
Összeszedte seregét, vezérelefántjára ült, és hadba indult testvére ellen. Ám amikor megpróbálták az ellenséges tábort bekeríteni, mocsárba tévedtek, Kassyapa elefántja pedig süllyedni kezdett. A király próbált kikászálódni, de sikertelenül. Serege visszavonult, magára hagyta, a királyt, az pedig kétségbeesésében elvágta önnön torkát. A trónra Mogallana lépett, aki immár Anuradhapurából kormányzott.

A sziget rövid története 3. - A Polonnaruva időszak (933-1255)

Miután a cholák (dél-indiaiak) elfoglalták Anuradhapurát, áttették székhelyüket a kb. 100 km-re délkeletre lévő Polonnaruvába, ami már azelőtt is királyi pihenőhelyként funkcionált. 75 évig kormányozták innen az országot.

Vijayabahu 1 volt az a király, aki végül elűzte őket a szigetről, s elkezdte Polonnaruva valódi felvirágoztatását, több buddhista templomot, kolostort építve, amit a chola időszak alatt elhanyagoltak.

A király fiúgyermek nélkül halt meg, egy ideig anarchia tombolt, majd trónra került Parakramabahu 1 (1153-1186), aki az ország egyik legjelentősebb uralkodója volt. Ambiciózus, engedékeny, és a buddhizmus patrónusa volt. Haditengerészeti expedíciókat küldött a Pandy királyság (dél-indiai királyság, akik legyőzték a cholákat) és Burma felé, jelentős építkezéseket hajtott végre, főleg a csatorna- és víztározó-építés területén.
A király szobrát ma is láthatjuk a romváros területén, kezében könyvvel. Ebbe a könyvbe jegyezte fel minden nap, mennyit haladtak az építkezéssel. Többek között az ő nevét viseli a híres Parakrama Samudra, a sziget egyik legnagyobb, ma is használatos víztározója.

Kép forrása: https://www.magicalisleholidays.com

Parakramabahu halála után a trón ismét egy tamil, Nissanka Malla kezébe került. Ő nagyon szerette volna elnyerni a nép szeretetét, így folyamatosan saját hőstetteiről szóló feliratokat, szobrokat készíttetett, mint például a Gal Potha (Nagy Könyv) vagy az Atadage (Fog-templom) bejáratánál található feliratot, ami többek között a tamil testőrök és a Fog védelmére kirendelt katonák feladatait is részletezi. Hogy ezek közül mi igaz, mi nem, azt nem tudhatjuk, mindenesetre uralkodásának évtizede nyugalomban telt.

Halála után ismét trónviszályok és hatalmi harcok zajlottak, még visszatértek a dél-indiai hódítók is, illetve megérkezett egy eddig ismeretlen ellenfél: a malária. A száraz évszakban a csatornákban pangó vízben tömegével keltek ki a maláriaszúnyogok lárvái, megfertőzve és megtizedelve a lakosságot.
Mindezek együttesen járultak ahhoz, hogy alig két évszázad után Polonnaruva is kihalt és elnéptelenedett. A királyság egyre délebbre költözött.

Szabó Ákos

Ha kedvet kapott arra, hogy Srí Lanka szigetét bejárja, akkor irodánknál több körutazás közül is választhat.