Bárányok földje, madarak paradicsoma 2. rész

2018. november 06.

Madarak szigete - Mykines
Mykines különös kis sziget, a legnyugatibb a feröeriek közül. Az ötvenperces hajóút igazi hullámokkal is megörvendeztet bennünket, a haladók ezt a hajó fedélzetén fotózással töltik, a kezdők / nagyobb biztonságra vágyók bent. Jóidő esetén csodálatos szikla szirtekkel, kapukkal örvendeztet meg bennünket, mielőtt kikötünk az aprócska szigetre, ahol 12 ember vigyázza több ezer lunda, szula, és a sirály-félék költését.

Az ösvény bejáratánál két viking állja utunkat világos zöld kabátban, és kérik, hogy wifin keresztül bankkártyával (mert készpénzzel ők már nem “szórakoznak) vegyük meg a sétajegyet. Ezek után kérik, hogy vigyázzunk a madarakra és don’t fight with the trolls - azaz ne verekedjünk a trollokkal. Eszünk ágában sem volt, de aztán rájövünk másodszori értelmezésre, valószínűleg  don’t flight with the drones -t mondott, azaz ne reptessünk drónokat. No, ez meg gyakorlatilag is lehetetlen hol a szél miatt, hol a lunda “felhő” végett ami a fejünk fölött képződik a hatalmas madár forgalom miatt.

Lunda - a legkedvesebb madár
Kedvenc madarunk a lunda, amely alig több mint 20-25cm-es testmagassággal hatalmas szorgalommal verdes a szárnyával naponta több százszor is akár a tenger és a 100m magasan fekvő, földbe vájt oduja között. Az embernek tátva marad a szája. Flep-flep-flep-flep halljuk magunk körül, ahogyan a zöld fűből hirtelen elindul, vagy éppen egy szemhunyás alatt “becsapódik” villámsebesen kis barlangjába a madárka. Néha kint várakoznak az alig látható lyuk (=fészek) előtt, szájuk tömve apró halakkal, és várják a megfelelő pillanatot, mikor surranhatnak be észrevétlenül odujukba. Megállunk, és nézzük őket több percen át.
A szulák a nyugati szirteket foglalják el, szárnyfesztávolságuk közel kétméteres, és igen jellegzetes rekedtes, kerregő, határozott, de nem félelemkeltő hangjukkal jelzik merre szárnyalnak éppen.
A sirályhojszáknak is megvan a maguk helye, jó szélvédett hely ez is, a gyaloghídról könnyedén megfigyelhetjük őket, és hoppá felbukkan hirtelen két-három fóka is, de mire lefotóznám őket, már tovább is úsznak.

Egy, másfél órás kirándulás végén elérjük a világítótornyot is, ahonnét gyönyörű látvány vissza tekinteni az aprócskára zsugorodott falura. Visszatérve a faluba 

Halászat, vadászat
A feröeri halászati technika mind családi méretekben, mind kereskedelmi szinten a legfejlettebbek közé tartozik. Nagyon sok helyem már nyílt vízi farmokon tenyésztik a lazacokat, ez már egy felelősség teljesebb változata a halászatnak, és a rendszeres madár “vadászat” is roppant logikus, ha az ember tudja a madárvadászat hátterét: A fiatal fiókák, amennyiben túl hamar próbálkoznak a repüléssel, a magas testzsírtömeg százalék miatt, lefelé még könnyen belerepülnek az óceánba, viszont nem tudnak onnét felszállni. Így addig úszkálnak a tengeren, míg a sors, vagy a halász nem végez velük.

Bálnavadászat
A legutolsó bálnavadász központ 1984-ben bezárt, akkoriban már nem volt gazdaságos óriásbálnákra, cetekre vadászni kereskedelmi szempontból. Napjainkban a feröeriek a tradicionális bálna vadászatot folytatják. Pilóta delfineket (gömbölyűfejű delfin) vadásznak le,  a zsákmányt a vadászatban részt vevő családok között osztják szét. A feröeriek azt mondják, ez a kultúrájuk és történelmük része, élelemszerzés a célja, nem az öldöklés, vagy a kereskedelem. A grindaráp betiltását követelők a barbárság és a bálnahúsban felgyülemlett mérgező anyagok (pl: magas merkurium szint) hozzák fel érvként.
Pilóta delfinből nagyságrendileg 7-800 ezer példány él a világban. Nem számít veszélyeztetett fajnak. Az utóbbi tíz évben átlagosan 700 bálnát ejtettek el.

Családias hangulat
Az ötvenezres nép apró párszáz vagy éppen pártucat lelkes települései között járva, az embernek a családias hangulat jut eszébe, amit meg is erősít egy-egy elkapott pillanat, esemény, mint például egy napsütéses szombat délelőtt, amikor a falu összes tagja (értsd pár család) kimegy a legelőre és betakarítja a szénát. A férfiak kaszálnak, a nők kiterítik a kerítésre, a gyerekek játszódnak és segítenek ki-ki korához mérten.

Feröer-szigetekre akkor érdemes ellátogatni, ha érintetlen, zöld természetre vágysz, csodálatos madárvilággal, ahol nem hemzsegnek a turisták, cserébe vállalod, hogy az időjárás változékony. Talán egyszeri élmény, de felejthetetlen.

Lakatos Gergely