Winnetou konyhája

Kép forrása: https://www.visittheusa.com

Leszámol a kékkabátosokkal, kiköti lovát, majd a tipiben összeüt valamit vacsorára. Nem, ilyen képek nem szerepeltek egyetlen indiános filmben sem. Ezekben a történetekben a prérin vágtatás, bölényvadászat, halászat és gyújtogatás az ellenséges törzsek falvaiban volt a fő aktivitás. Főzni és enni nem láttunk soha, senkit. Az Egyesült Államokban, ahol 600 000-nél több étterem létezik, ahol a szecsuáni jobb, mint Szecsuánban, ahol a világ összes konyhája jelen van, miért pont az őslakosok ételei láthatatlanok?

Gondoltam, megfejtem a rejtélyt, mikor a cowboyos cigireklámból és a Forrest Gumpól ismert, karakteres, vörös homokkő sziklaformák sziluettje kirajzolódott előttem a nyílegyenes út végén. Utah és Arizona határán autózunk, a Monument Valley felé, helyi barátommal, Marvinnal, vagyis becsületes indián nevén Bigwater Springs-szel. Marvin azt ígéri, bent, a völgyben csatlakozunk az övéihez, akik ebéddel várnak. A fenti bekezdés ekkor kezd motoszkálni az agyamban. Végigettem Amerikát, de sehol nem találkoztam indián ételekkel. És azt sem értem, hogy miért szikrázik a kősivatag körülöttem egy sávban, hosszú mérföldek óta? A folyton éneklő Marvin elmondja, hogy a száguldó autókból kihajított, összetört piásüvegek szilánkjai csillognak a fényben.

Kép forrása: https://www.worldatlas.com

A navajók földjén járunk. A terület indián rezervátum már egy jó ideje, az itt élők a turizmusból egészítik ki - elég szépen – állami segélyüket. A vörös homokkő sziklák mindegyikének neve van. Indián vezetőnk természetesen mindet messziről megismeri. A pihenőhelyéhez érve hevenyészett tábori konyha és finom illatok fogadnak. Az asszonyok ebédet készítenek nekünk. Marvin biztosít arról, hogy igazi indián ételt fogunk kóstolni, izgulunk is egy kicsit, hogy milyen egzotikus különlegesség kerül az asztalra. Frybread – hangzik a válasz. Szóval valamilyen kenyér, ennyit sikerül megtudni. Csodálkozom, mikor egy klasszikus balatoni lángost nyomnak a kezembe, tejföl és sajt helyett gazdagon megrakva marhahúsos chilis babbal, salsával és reszelt sajttal.

Kép forrása: https://arizonajourney.org

A recept pont ugyanaz, csak a feltét más. Meglepetésem nem tudom takargatni, és hátramenvén a tábori konyhában felfedezem a lángossütő szekciót: az asszonyok dagasztják-nyújtják-sütik az általuk hagyományos indián ételként számon tartott frybreadet. Megmutatom nekik a múlt heti, otthoni lángosozásról készített fotóimat, hogy elhiggyék: nincsenek egyedül. Kisvártatva együtt nyújtjuk a tésztát, és hallgatom indián meséiket. A lángos finom, a tábortűzön forralt hatalmas kanna tea a környéken gyűjtött növényekből főtt. Arra gondolok, kinek fog először Magyarországon eszébe jutni, hogy megmagyarázza: biztosan Winnetou is a tőlünk tanulta a lángossütést, és végtelen hálát érzek, hogy az indiánok véletlen párhuzam folytán nem találták fel a kürtős kalácsot.

Kép forrása: https://www.nytimes.com

A frybread a legindiánabb indián étel. Az ajándékboltokban szépen dizájnolt, winnetous vászonzacskókban kapható az élesztős liszt, vagyis az Eredeti Indián Lángos, fél font nyolc kiló liszt áráért, ha esetleg otthon ̶l̶á̶n̶g̶o̶s̶t̶ ̶s̶z̶e̶r̶e̶t̶n̶é̶n̶k̶ ̶s̶ü̶t̶n̶i̶ fel szeretnénk éleszteni az indián piknik emlékét.

Érzem, hogy valami nem stimmel a lángossztori körül, tovább kérdezősködöm. Kiderül, hogy az 566 indán törzs életmódja, lakhelye és szokásai annyira különbözőek, hogy aki szeretné megírni a Nagy Indián Szakácskönyvet, az lehetetlen feladatra vállalkozik. Eddig sem írta meg senki, az inidánok ugyanis hagyományosan szavakkal, legendák mesélésével, táncokkal és dalokkal örökítik át hagyományaikat a következő nemzedékre, nem naplók és szakácskönyvek formájában. Északnyugaton, a Csendes-óceán partján csak lazacból hatféle szerepelt a törzsi étlapon, míg Arizónában a navajók azt sem tudták, mi az a tengeri hal.

A lángos annak a 19. századi tragikus, 300 mérföldes menetelésnek az eredménye, mely kivezette eredeti, zöld legelőkkel és tiszta vizű folyókkal teli otthonukból az indiánokat Új-Mexikó kősivatagába. A rezervátumba költözéskor gyökeresen megváltozott az életük: korábban halászó-bölényre vadászó-növénytermesztő indiánoknak az amerikai katonák osztotta túlélőcsomagra szorultak: lisztet, cukrot, zsírt, konzerveket kaptak. A környéken élő mexikói asszonyoktól tanulták nagyanyáik a lángos készítésének módját, és az étel bevonult az indián klasszikusok közé. A túlélést szolgálta: egy adag 700 kalóriát és 25 gramm zsírt tartalmazott.

Vannak, akik bottal se érnének hozzá a lángoshoz, mivel az egyben az elűzetés és a népirtás jelképe is számukra. Az apacsok ki nem állhatják, de denveri Tocabe Indián Étterem oszidzs törzsből származó tulaja felvette az étlapra. Ha nagyítóval keressük, elvétve rábukkanhatunk az ősi amerikai ételekre. Minneapolisban a sziúk Tatanka Truck nevű büfékocsijában a préri hagyományos ételei kaphatóak: cédruson füstölt bölény, juharszirupban párolt zöldségek, vadrizs, quinoia, és a lángos is: borókával és zsályával fűszerezve. Aki a legszélesebb választékot szeretné megkóstolni, az menjen egyenesen Washington D.C.-be, az Indián Múzeum Mitsitam Caféjába. Az étterem földrajzi egységek szerint mutatja be az indián konyha sokszínűségét. Vagy azt, amilyen valaha volt.

Kép forrása: https://houston.eater.com

A hálaadástól nem létezik amerikaibb ünnep. A hagyományos menü alapanyagai: kukorica, tök, bab, krumpli, vadrizs, áfonyaszósz, pulykasült, mind megtalálhatók voltak az őslakosok konyhájában – azon őslakosokéiban, akik ma már csak a lakosság 2%-át képviselik.

Walter Whitewater navajo törzsfőnök missziójának érzi, hogy a gyökereit vesztett, elhízott, cukorbetegséggel tömegesen küzdő népének visszatanítsa kulináris hagyományait: a természetes, helyi, fehérjében gazdag étrendet. A navajó iskolákban tankertet gondoznak, a törzsfőnök étel- és főzőbemutatókat tart, hogy lehozza a navajókat a csipszről, a gyorséttermi kajákról és az alkoholról.

Bigwater Springs, a mindig vidám, folyton éneklő barátom véleményét már nem tudjuk erről megkérdezni. Lelke szabadon szárnyal, miután autóbalesetet szenvedett a csillámló, egyenes úton.

Méhész Zsuzsa

Amerikai Egyesült Államok (USA) körutazásaink során a rendkívül nagy ételválasztékban akár indián ételek is kóstolhatók.