A Nagy Egyiptomi Múzeum - a civilizáció kapuja

A Gízai-fennsík peremén, ott, ahol a modern Kairó városi zaja lassan elcsitul, és átadja helyét a sivatagi szél időtlen susogásának, új kapu nyílik az ókori világra. A Grand Egyptian Museum – vagy röviden GEM – a 21. század egyik legambiciózusabb kulturális vállalkozása, amely méretében, gyűjteményében és megjelenésében is túlmutat minden korábbi egyiptomi múzeumi kezdeményezésen. Ez a létesítmény nem pusztán kiállítótér: sokkal inkább időkapszula, amelyben az emberiség egyik legősibb civilizációjának története tárul fel, lélegzetelállító monumentalitással.

Az egyiptomi identitás modern szentélye

A GEM gondolata már az 1990-es évek végén megszületett. A cél az volt, hogy az ókori Egyiptom több mint 100 ezer műtárgyát olyan térben lehessen elhelyezni, amely méltó azok jelentőségéhez, és nem utolsósorban képes kezelni a Kairó központjában található régi Egyiptomi Múzeum zsúfoltságát. A projekt végül több évtizedes előkészítés után indult el, és mára több mint 480 ezer négyzetméteres alapterületével a világ egyik legnagyobb múzeumi komplexuma lett. A bejáratnál meglepetés fogad: a soknyelvű pilonra magyarul is felírták Egyiptom nevét, mégpedig jól láthatóan, így nem lehet nem észrevenni.

A látogatót azonban nem pusztán a méretek nyűgözik le. A komplexum filozófiája az, hogy a múzeumba lépve a modern Egyiptomból fokozatosan lépjünk át a fáraók birodalmába. A bejárati csarnokban II. Ramszesz 11 méter magas szobra áll őrt. A kolosszus korábban a kairói vasútállomás előtt posztolt, sokszor láttuk a reptérről a városba menet. A Ramszesz-szobrot régi helyéről hatalmas, összehangolt művelet keretében, több mint 40 kilométeren át szállították a GEM-be, külön erre a célra kialakított járművel. Időtlenségbe dermedt mozdulata és a fáraói félmosoly ma is olyan hatással van a látogatóra, hogy őröket kellett állítani az előtte lévő medencéhez, mert a turisták rendszeresen belegyalogoltak.

Építészet: a piramisok árnyékában

Az épületet a dán Henning Larsen Architects és az ír Heneghan Peng Architects konzorciuma tervezte. A koncepció lényege: a múzeum szerves párbeszédet folytat a tőle pár kilométerre magasodó piramisokkal. A homlokzat háromszög alakú formái a piramisok körvonalát idézik.

A leglátványosabb építészeti elem a hatalmas, ferde üvegfal, amely mögött minden szinte úszik a természetes fényben. A múzeum belső kialakítása szintén az egyiptomi monumentalitást követi: széles rámpák, tágas galériák és látványos vertikális terek vezetik végig a látogatót az időrendben felépülő kiállításokon. A tervezéshez a piramisok csillagászati tájolását is figyelembe vették, így bizonyos napszakokban a múzeum tereinek árnyékai a piramisokéra emlékeztetnek.

Tutankhamon – a fiatal király új otthona

A GEM egyik legjobban várt attrakciója a teljes Tutankhamon-gyűjtemény kiállítása volt. A több mint 5400 tárgyból álló kollekció először kerül egy helyre, úgy, ahogy azt a brit régész, Howard Carter 1922-ben a Királyok Völgyében megtalálta. A Tutankhamon-szárny egyszerre sírkamraszerű és mégis modern hangulatú. Sötétebb tónusai, irányított fényei a felfedezés pillanatát hozzák vissza – azt az izgalmat, amelyet Carter is átélhetett, amikor a sírkamra ókorban lezárt pecsétjeit feltörve először pillantotta meg a „csodálatos dolgokat”.

A legismertebb elem, a híres arany halotti maszk, természetesen központi szerepet kap, de a kiállítás igazi erőssége a rengeteg eddig alig látott tárgy: ékszerek, rituális tárgyak, fegyverek, a király trónusa, valamint a sírban talált apró gyermekjátékok. Fokozatosan haladunk a négy, egykor egymásba helyezett, arannyal és türkizzel díszített halotti ládától a több mint 100 kiló tömör aranyból készült, ember alakú koporsóig, mely a gyermekkirály vonásait idézi. Tut király sírja volt az egyetlen érintetlen királysír, melyet megtaláltak. Ha ezt a jelentéktelen, 18 éves korában elhunyt fáraót, akinek sebtében készült el a sírja, ilyen pompával övezve temették el, mi lehetett a „nagyok” sírjaiban? A kérdésre választ nem kapunk, azokat már az ókorban kirabolták.

A napbárka – a fáraók égi útja

A múzeum egyik legkülönlegesebb fejezete a Napbárka, pontosabban a Khufu-hajó bemutatása. Ezt a 4500 éves, cédrusfából készült, több mint 40 méter hosszú járművet a nagy piramis mellől emelték ki az 1950-es években. A hajó egyfajta rituális szimbólum: a fáraók úgy hitték, haláluk után ezzel utaznak Ré napisten kíséretében az égi világban, az örökkévalóság felé. Az sem lehetetlen, hogy a hajót használták, és ezzel szállították a fáraó testét az élők világából a hagyományosan a Nílusa bal partján elhelyezkedő temetési területre.

A GEM erre az ikonikus tárgyra külön pavilont alakított ki, amelyet speciális klímatechnológiával láttak el. A bárka teljes restaurálása évtizedekig tartott, mivel több mint 1200 fából készült elemből kellett újjáépíteni – ráadásul úgy, hogy közben a faanyag már több ezer éves volt és rendkívül törékennyé, sérülékennyé vált.

A pavilonban a hajót 360 fokos rálátással lehet megcsodálni. A dizájn szándékosan időn kívüli: a sötét falak, a hullámzó menyezet és a lebegő padlószerkezet olyan érzést keltenek, mintha a hajóval együtt mi is ringatóznánk a „nap útján”. A Khufu-hajó összerakásához a régészeknek saját „óegyiptomi Ikea-útmutatót” kellett készíteniük, mert a hajó eredetileg szétszerelt állapotban, alkatrészeire lebontva került elő. Fém alkatrészt nem tartalmaz, a darabjait kötéllel, bonyolult csomózási technikával kellett egymáshoz rögzíteni.

Gasztronómia a piramisok tövében

A Grand Egyptian Museum a kulturális élmény mellé kulináris felfedezést is kínál. A tervezők célja az volt, hogy a látogatók hosszú órákon át élvezhessék a kiállításokat. A múzeum éttermei és kávézói a modern közel-keleti gasztronómiát ötvözik a nemzetközi kínálattal, így a gyors falatoktól az elegáns vacsoráig minden megtalálható.

A leglátványosabb helyszín a panoráma-étterem, amely üvegfalaival a piramisokra nyit kilátást. A délutáni napfényben aranyló Gízai-fennsík látványa mellé hagyományos egyiptomi specialitások – például molokhia, kofta vagy tahinis bárány – társulnak. Természetesen a modern kairói street food is terítékre kerül: frissen sült baladi kenyér, falafel, fűszeres koshari és granátalmás saláták kínálják magukat.

A könnyedebb frissülést keresők számára több kiváló kávézó is működik, köztük olyan, amelyet kifejezetten régészeti témájú, minimalista enteriőrrel alakítottak ki. A mennyezetet óegyiptomi csillagtérképek inspirálták. A kávékínálat a klasszikus eszpresszó vonaltól a kardamomos török kávéig terjed, mellé pedig datolyából, mézből és szezámmagból készült édességek kerülnek. A GEM egyik kézműves cukrászdája olyan desszertsorozatot kínál, amelyet híres egyiptomi műtárgyak ihlettek – például a Tutankhamon-maszk arany-kék színeiben készített mousse-torta.

A múlt jövője

A GEM nem csupán múzeum, sokkal inkább kulturális találkozóhely. Kutatóközpontok, restaurátorműhelyek, oktatóterek és interaktív élményzónák kapnak helyet benne. A restaurátor-laboratóriumok egy része üvegfalú, így a látogatók testközelből követhetik a műtárgyak megújulását.
A komplexum célja nem csupán az, hogy megőrizze a múlt kincseit, hanem az, hogy új módon mesélje el az ókori Egyiptom történetét – a modern vizualitás és a tudomány eredményei által támogatva.

Ahogy kilépünk a múzeumból és megpillantjuk a távolban magasodó piramisokat, szinte kézzelfoghatóvá válik, hogy a Grand Egyptian Museum valóban hidat képez múlt és jelen, hagyomány és modernitás között. Olyan kapu, amelyen átlépve megértjük: az emberi civilizáció története nem fejezetek sorozata, hanem élő örökség – melynek a modern Egyiptom – és a civilizáció kialakulásának lépcsőit járva mi magunk is részei vagyunk.

Képek és szöveg: Méhész Zsuzsa

Tartson velünk, járjuk be együtt az új múzeumot! A Grand Egyptian Museum nem túlzás, valóban hatalmas. Ahogyan az élmény is. Lehetetlen egyszerre befogadni, de ez egy impresszióra elég, és kihagyhatatlan. Tekintse meg egyiptomi körutazásainkat.