Feleségül mentem egy beduinhoz

Mielőtt még a családom a szívéhez kapna, szólok, hogy ez egy könyv címe. Méghozzá egy nagyon különleges könyvé, amit senki más nem tudott volna megírni, csak egy új-zélandi ápolónő, aki pont akkor volt pont ott, ahol lennie kellett.

Különleges találkozás kecsketejjel, datolyával

Ki gondolná, hogy egy Petrában tett látogatás, némi kecsketej és datolya gyökeresen megváltoztathatja az ember életét? Pedig 1978-ban egy fiatal, új-zélandi lánnyal ez történt. Marguerite van Geldermalsen, a holland családi felmenőkkel rendelkező ápolónő ekkor érkezett Petrába a barátnőjével. Hátizsákos közel-keleti körutat terveztek, ennek volt része az utazás Jordániába. Petra sziklavárosa ekkor még alig látott turistát, rejtett kis kincs volt a vöröses homokkő völgyvájat mélyén.

Nyoma sem volt a luxushajókról tömött sorokban idesereglő turistáknak, szelfipontokat kereső influenszereknek, szuvenírboltoknak. A két lány utazó-felfedezőként barangolhatta be az akkor még kevesek által ismert Jordániát és Petrát. A Kincstár előtt találkoztak Mohammad Abdallah Othmannal, a B’doul törzs karizmatikus beduinjával, aki kecsketejjel és datolyával kínálta őket. A vonzerő azonnali volt: Marguerite beleszeretett a mosolygós férfiba, aki meghívta teára a barlangjába. Marguerite nem csak elfogadta a meghívást, de ebben a petrai barlangban élte le aztán életének legmeghatározóbb éveit – Mohammaddal.

A petrai beduinok

Petra, Jordánia egyik legismertebb csodája, nem csupán a nabateusok ősi romvárosa, hanem évszázadokon át beduin törzsek otthona is volt. Wadi Rum sivatag közelében fekvő Petra romjai a 19. századig rejtve maradtak a nyugati világ elől, csak 1812-ben fedezte fel újra Jean Louis Burckhardt svájci utazó. A B’doul beduin törzs ekkor már régóta élt itt, fekete kecskeszőr sátrakban és rejtett barlangokban, őrizve a hely titkait. A beduinok a völgyben az apró oázisok vizéért vándorolva megismerték a sivatag minden kődarabját és sziklaformáját. Pásztorkodtak, kecskét tenyésztettek, és amikor a világ figyelme Petra felé fordult, és egyre többen utaztak Jordániába, megtanulták a turizmust is - idegenvezetők, szuvenírárusok lettek, de a szívükben megőrizték a nomádok szabadságát.

A törzs szigorú hierarchiát követett: sejkek vezették, a hagyományok szövete – a vendégszeretet, a bosszúkódex, a rejtett csapdák a betolakodók számára – mindennapos rutin volt. Történetük sokáig a nabateus romok között íródott, ám a 20. században nagy változás történt. Ekkor ugyanis kiköltöztették őket ősi lakhelyükről, Petrából. De ne szaladjunk ennyire előre!

Élet a barlangban

Marguerite számára a találkozás Mohammaddal sorsfordítónak bizonyult. Öt napig tartó, hagyományos beduin esküvőt tartottak, törzsi szokások szerint. Marguerite teljesen hátat fordított civilizált, nyugati életének és beköltözött Mohammad barlanglakásába. Megtanult beduin asszonyként élni: kenyeret sütni, nyílt tűzön főzni, kecskét fejni, patakban ruhát mosni. Életük a végtelen természetközelségre és egyszerűségre épült – ezt talán minimalizmusnak neveznék a trend kedvelői. Ők azonban nem divatból csinálták – egyszerűen ezek voltak az adottságok. Ahogy nőtt a család – négy gyerekük született – először egy nagyobb sátorba költöztek, majd vissza a barlangba.

A gyerekeket mindketten a hagyományos beduin erkölcsi tanítások szerint nevelték: legfőbb érték a közösség, a hit és a szerénység volt. Marguerite könyve erről az életről 2006-ban jelent meg: nem romantikus tündérmese ez, hanem maga a nyers valóság: a sivatagi szegénységről, vízhiányról, porviharokról, a hagyományos patriarchális szerepekről és a kulturális különbségekről éppúgy szó esik benne, mint a beduin törzsek hétköznapjairól: esküvőkről, temetésekről, törzsi viszályokról. A könyv ritka ablakot nyitott a petrai beduin világra, hamar bestseller lett, számos nyelvre lefordították, és a Petrába utazók helyben is megvásárolhatták, magától a szerzőtől, aki egykori barlangjuk alatt dedikálta azt. Marguerite humora és szeretete áthatja a szöveget: „A boldogság nem a kényelemben, hanem a közösségben van.”

De mi lett a beduinokkal?

Mohammad 2007-ben, 52 évesen váratlanul meghalt, Margueritre négy gyerekével a barlangból a közeli Wadi Musába költözött, de minden nap meg lehetett őt - vagy később fiát, Ramit - találni a könyvstandjuknál a Petra-völgyben. A jordán kormány fokozatosan korlátozta a beduinok életterét, majd amikor Petra megkapta az UNESCO világörökségi státuszt, véglegesen ki is költöztették őket eredeti lakóhelyeikről. Sokan sírva tiltakoztak vagy visszaszöktek a völgybe – mindhiába. Ma körülbelül 3-4000 B’doul él a környék falvaiban. Sokan közülük idegenvezetőként, szuvenírárusként dolgoznak Petrában, de hagyományos életük drámaian megváltozott. Vége szakadt mindannak, ami korábban a beduin életstílust jellemezte: a sátorlakó, nomád hagyománynak. Lazultak a közösségi kötelékek, elvesztek az önellátó élethez szükséges készségek. Ők kísérik a túrákat, mesélnek a nabateus történelemről, beduin legendákról, gyakran saját családi szájhagyományaikból merítve.

Évente milliók találkoznak velük a Siq bejáratnál vagy a Kincstárnál, vagy családi üzleteikben árulnak beduin mintázatú ezüstékszereket, szőnyegeket. A B’doul törzs tagjai ma nagy tisztelettel és nosztalgiával emlékeznek Mohammad Abdallah Othmanra, Marguerite van Geldermalsen férjére, mint karizmatikus kereskedőre és közösségi figurára. „Petra Rómeójaként” emlegetik a turisták és helyiek körében, utalva szerelmére a nyugati nővel – ez a történet szájhagyományként él tovább a törzsi körökben. Kereskedői tehetségét dicsérik, gyerekei és unokái büszkén mesélnek róla Wadi Musában, mint példaképről, aki képes volt hidat verni a keleti és a nyugati kultúra között. Egykori barlangjuk ma turista-zarándokhely, ahol a helyi idegenvezetők felidézik életük eseményeit. Marguerite férje halála után is Jordániában maradt, négy gyermekével folytatva az életet Wadi Musában. Saját tervezésű ékszereket árul, előadásokat tart, és őrzi Mohammad emlékét.
A könyv ma is kapható, sikere anyagi biztonságot is hozott a családnak a kitelepítés utáni nehézségek közepette, miközben Marguerite kulturális nagykövetként erősítette a Bdoulok turisztikai szerepét Petrában. Nem csupán szerelmi történet ez, hanem az elveszett nomád világ hiteles krónikája is.

Egy jordániai utazáson jó úti társ lehet a Married to a bedouin című könyv, mely angol nyelven olvasható.

Kép forrása: Méhész Zsuzsa

Méhész Zsuzsa
Képek forrása: canva.com

Egy jordán utazás az egyik legkülönlegesebb közel-keleti élmény: Petra sziklavárosa, a Wadi Rum sivatag és a Holt-tenger akár egyetlen jól megszervezett körutazás során is felfedezhető. Tekintse meg jordán körutazásainkat.