A boxoló kenguruk földje: Ausztrália

https://www.connections.be

Kevés állat szimbolizálja úgy a kontinensét, mint a kenguruk, amelyek Ausztrália jelképének számítanak. Nemzetközi hírnevük ellenére a kengurukat gyakran félreismerik. Tudta például, hogy az általunk aranyosnak elképzelt állatot az ausztrálok kártevőnek tartják? A gazdák igen ellenszenvesnek tartják őket, mert beosonnak a legelőkre, és megeszik a haszonállatok takarmányát. Persze sok olyan tulajdonságuk is van, amiért szeretni lehet ezeket az állatokat, és ami ellensúlyozza népszerűtlenségüket.

A kenguruk tényleg boxolnak?

Ausztráliában, ha valaki megjelenik egy sportmérkőzésen - legyen az tenisz, foci, krikett vagy rögbi -, az valószínűleg találkozik egy bokszkesztyűt viselő kenguru képével. A bokszoló kenguru fogalma az 1890-es évekből származik, és az ausztrál harci szellem szimbóluma. A bokszoló kenguru figurája még az Ausztrál Királyi Légierő hivatalos jelképe is volt a második világháború alatt. De vajon tényleg bokszolnak a kenguruk?

Kép forrása: https://www.vice.com

Nos, a bokszolás azért egy kicsit túlzás, de Ausztrália leghíresebb erszényesének van egy védekező viselkedése, amely kissé hasonlít a bokszolásra. A kenguruk elülső végtagjai rövidebbek és kevésbé erősek, mint a hátsó lábaik, és bár pl. a dingókkal való küzdelemben mind az elülső, mind pedig a hátsó lábukat használják védekezésre, a hímek a párzási időszakban egyfajta rituális bokszmeccsen verekednek egymással. Annak érdekében, hogy eldöntsék, melyikük párosodhat egy adott nősténnyel, a két hím kenguru szemben áll egymással, hátradőlnek a nagy farkukra, és a mellső lábukon lévő hosszú karmokkal csapkodják egymás fejét és hasát. Néha még az is előfordul, hogy megragadják egymás elülső végtagját, és a farkukat használva előre-hátra ringatóznak. Az egész küzdelem viszont inkább olyan, mint amikor gyermekkorban a testvérek verekednek egymással.

A kenguruk a legnagyobb erszényesek a Földön

A kenguruk a legnagyobb ma élő erszényesek. A legnagyobb kengurufaj (súly szerint) a vörös kenguru, melynek testhossza az orrtól a farok tövéig átlagosan 85-105 centiméter a nőstényeknél, míg 130-160 centiméter hímeknél. A farokhossza pedig 65-85 centiméter a nőstényeknél, illetve 100-120 centiméter hímeknél. Vagyis a hímek lényegesen nagyobbak a nőstényeknél. A nőstények legfeljebb 40 kilogramm súlyúak, míg a hímek testtömege akár a 90 kilogrammot is elérheti. A keleti szürke óriáskenguruk farok nélkül számítva 60-110 centiméter magasak, a testtömegük akár 65 kilogramm is lehet. A vörös, a keleti szürke és a nyugati szürke kenguruk a leggyakoribb fajok. Egy ausztrál körutazás során akár mindegyik gyakoribb faj képviselőit láthatjuk.

Csordákban élnek

A kenguruk csordákban élnek és táplálkoznak. Egy kengurucsorda egy maroknyi vagy több tucat egyedből is állhat, gyakran laza kötelékekben, amelyek lehetővé teszik a tagság váltakozását a csordák között. A csordákat általában a legnagyobb hím uralja. Ausztrál utazások során gyakran látni az út mentén ugráló, kisebb-nagyobb csordákat.

Akár 9 métert is képesek ugrani

Az ugrálás az energiatakarékos módja a kenguruk helyváltoztatásának, ami segít nekik a nagy távolságokat leküzdeni a száraz Ausztráliában. Erős és izmos hátsó lábaiknak köszönhetően akár 50 km/órás sebességgel is képesek ugrálni, és egyetlen ugrással 9 métert tudnak megtenni.

Kép forrása: https://www.britannica.com

A vörös óriáskenguruk a táplálék utáni keresgélés közben messzi vidékekre is elvándorolnak, és ha szükséges, akkor akár 200 km-t is megtesznek naponta.

A farkukat ötödik lábként használják.

Amikor kisebb területeken, lassabb tempóban mozognak, akkor a kenguruk gyakran ötödik lábként használják a farkukat. Vörös kengurukkal végzett kutatások szerint nagy, izmos farkuk képes akkora meghajtóerőt kifejteni, mint az első és hátsó lábuk együttvéve. Ha azonban a kenguruknak nagyobb távolságot kell megtenniük, akkor inkább ugrálni kezdenek.

A kisebbik kenguru addig szunnyad, amíg az erszény üres nem lesz

A kenguruk vemhességi ideje körülbelül öt hét, ezután általában egyetlen utódnak adnak életet. A szőlőszemnél nem nagyobb újszülöttnek a mellső végtagjait kell használnia, hogy anyja bundáján keresztül az erszénybe kússzon. A kicsi a következő hónapokban az erszényben él, miközben tovább növekszik és fejlődik.

Kép forrása: https://kids.nationalgeographic.com

Érdekesség, hogy a nőstény újra vemhes lehet, miközben a kicsinye még az erszényében van, ilyenkor a fiatalabb kenguru egyfajta alvó állapotba kerül, amíg az erszény ki nem ürül. Amint az idősebb testvér végleg elhagyja az erszényt, az anyakenguru teste hormonális jeleket küld a fiatalabb kenguru fejlődésének folytatására.

Néha megfojtják az ellenségeiket

A kenguruknak nincs sok természetes ellenségük Ausztráliában. Néhány állat, mint például a dingók, a vörös róka, a kutyák és az elvadult macskák jellemzően a kisebb fajokból származó újszülötteket veszik célba. Ha egy kenguru ragadozóval találja szemben magát, akkor gyakran a víz felé menekül, ugyanis a kenguruk meglepően jó úszók (hatalmas farkuknak köszönhetően). Azonban bizonyos esetekben a préda csapdába csalhatja üldözőjét. Amint a kenguru mellmagasságban a vízbe ér, néha megfordul, szembeszáll a támadójával, megragadja azt a mellső végtagjaival, és megpróbálja megfojtani.

Egyes kenguruk feláldozzák a kicsinyeiket a ragadozóknak

A ragadozók elleni küzdelem kevésbé lehet kiegyenlített a kisebb kenguruk esetében. Egyes kengurufajoknál megfigyelték, hogy elejtik a kölykeiket és elmenekülnek, amikor egy ragadozó üldözi őket. Egy tanulmány szerint a drótcsapdába ejtett nőstény kenguruk, miközben megpróbáltak elmenekülni, a felfordulásban a kölykeik gyakran kiestek az erszényükből. „Figyelembe véve a nőstény kenguruk erős kontrollját az erszénynyílás felett, valószínűnek tűnik, hogy ez inkább viselkedési reakció, mint véletlen” - írták a kutatók. Számunkra ez a viselkedés talán elképzelhetetlennek tűnik, de a kutatók szerint ez egy túlélési stratégia lehet. Ugyanis a kengurumamamák gyorsabban szaporodnak, mint az emberek, és amikor az életük forog kockán, egy utód feláldozása ésszerű lehet - legalábbis számukra.

Füvet esznek, mint a tehenek, de kevesebb metánt termelnek

Minden kenguru növényevő, főleg füvet legelnek, de némi mohát és gombát is esznek. A szarvasmarhákhoz és más kérődző állatokhoz hasonlóan a kenguruk néha felöklendezik a táplálékukat, és emésztés előtt azt megrágják. Ez azonban nem feltétlenül szükséges az emésztésükhöz, és csak alkalmanként teszik ezt.

Kép forrása: https://bigseventravel.com

A kenguruk cső alakú gyomra nagyban különbözik a kérődzők négykamrás gyomrától. A tehenek hírhedten nagy mennyiségű, erős üvegházhatású metángázt bocsátanak ki, a hasonló táplálkozás ellenére azonban a kenguruk a kérődzők által termelt metán testtömeg-specifikus mennyiségének csak mintegy 27%-át termelik. Ugyanis a kenguruk gyomrában gyorsabban halad át a táplálék, és a kutatások szerint a kenguruk bélmikrobái olyan anyagcsere-állapotban vannak, amely inkább a növekedésre vannak beállítva, mint a metántermelésre. Ausztrál körutazások során a táj részét képezik a legelésző kengurucsordák.

Mennyire okosak a kenguruk?

A kenguruk a vizsgálatok során magas szintű kognitív (megértésen alapuló) képességekről tettek tanúbizonyságot, még az emberrel való kommunikációra is megtalálták módot. Amikor a kengurukat egy zárt, élelemmel teli dobozzal közelítették meg a kutatók, a kenguruk inkább figyelmesen bámulták az embert, ahelyett, hogy megpróbálták volna kinyitni a dobozt, és maguk hozzáférni az élelemhez. Felváltva néztek hol az emberre, hol a dobozra, mintha a tárgy felé akartak volna mutatni, hogy nyissák azt ki neki.

Sokféle alakban és méretben léteznek

A kenguruk a Macropus nemzetségbe tartoznak, ami azt jelenti, hogy „nagy lábú”. Ezen nemzetség más tagjai közé tartozik több, kisebb, de hasonló kinézetű faj is, de a köztük lévő különbségtétel nem túlságosan egyértelmű.

Kép forrása: https://thewildlifetravelblog.com

A kenguru kifejezést néha általános értelemben használják bármelyik állatra, bár általában a négy legnagyobbra: a vörös, a keleti szürke, a nyugati szürke és az antilopin kengurura. A közepes termetű kengurukat az ausztrálok egységesen wallabinak nevezik. Ausztrália némelyik táján a kenguruk fán élő életmódra tértek át, ugrálás helyett mászáshoz és járáshoz alkalmazkodott a lábuk.

Nyalogatás, mint önhűtő rendszer

A kenguruk sajátos önhűtő rendszere az, hogy nyalogatják a karjukat, ezáltal a nyáluk nedvessége hűti a vért a bőr alatti kis erekben. Ez segít a kenguruknak szabályozni a testhőmérsékletüket a forró nyári napok során.

Balkezesek

Az emberek és néhány más, főemlős „balkezességet” mutatnak, vagyis azt a tendenciát, hogy az egyik kezüket gyakrabban használják, mint a másikat. A tudósok egykor úgy gondolták, hogy ez a főemlősök evolúciójának egyedi jellemzője, de az újabb kutatások szerint a kenguruknál is gyakori a kétkezesség.

A vörös kengurukkal, keleti szürkékkel és vörös nyakú wallabikkal végzett kutatások alapján a kutatók megállapították, hogy az állatok elsősorban balkezesek, vagyis 95%-ban ezt a végtagjukat használják tisztálkodásra és evésre. Ezen kívül úgy tűnik, hogy az adott végtagjuk különböző típusú feladatokra is specializálódott: jellemzően a bal végtagjukat használják a precizitáshoz szükséges, míg a jobb végtagjukat az erőt igénylő tevékenységekre.

Hol láthatók nagy valószínűséggel vadon élő kenguruk?

Nem csak az ember az egyetlen élőlény, aki szereti a homokot a lábujjai között érezni, a kenguruk rendszeresen napoznak az ausztrál partokon. Az egyik legfotogénebb, ilyen jellegű partszakasz a nyugat-ausztráliai Cape Le Grand Nemzeti Parkban található Lucky Bay, érintetlen fehér homokkal és élénk, kék színű vízzel a háttérben.

Kép forrása: https://www.takemetoaustralia.com.au

Továbbá Sydney-től délre, a Pebbly Beachen is gyakran találunk kengurukat. Queenslandben, a Cape Hillsborough Nemzeti Parkban hajnalban és alkonyatkor wallabik csoportosulnak a parton. Ahogy várható, a névadó Kenguru-szigeten is rengeteg egyed van, valójában olyan nagy itt a kenguruk száma, hogy a bérelt járműveknek tilos hajnalban és alkonyatkor erre közlekedniük, ugyanis a vadállatok ekkor bújnak elő, hogy az út szélén legeljenek. Egy ausztrál utazás alkalmával érdemes ezeket a helyszíneket is felkeresni.

Bartos Szilvia

Sok utazó bakancslistáján szerepel egy ausztráliai körutazás, amely lépten-nyomon újabb érdekességekkel lep meg mindenkit.