Üzbegisztáni élménybeszámoló 1. rész

Április 18-án indult kis létszámú csapatunk Üzbegisztánba, a mesés Selyemút kulturális örökségét felfedezni. Repülőutunk az Aeroflot légitársaság
gépeivel Moszkván keresztül vezetett Tashkent-be, Közép-Ázsia legnagyobb, 3 milliós metropoliszába. A repülés az orosz légitársaságtól megszokott módon magas színvonalú volt, a kritikus pontként (hosszú idő) ismert üzbég határ kontroll pedig váratlanul gyorsan lebonyolódott, így volt esélyünk néhány órácskát aludnunk a szállodánkban.

Némiképp felfrissülve indultunk Tashkent felfedezésére. Az 1966-os mindent elsöprő földrengés után „birodalmi stílusban” és eleganciával újjáépített város műemlék negyedével kezdve elkezdtük az ismerkedést az iszlám világ jellegzetes épületeivel, térszerkesztési logikájával, építészeti megoldásaival és anyag használatával.

Megtekintettük a világ legősibb, kufita írással írt hatalmas koránját, busszal és gyalogosan felfedeztük a modern városrészeket és az impozáns Függetlenség teret, majd a délutáni órákban a múzeum megtekintésével zártuk programunkat.

Egy keleties hangulatú, de a várakozásokat messze felülmúlóan trendi, igazi világvárosi étteremben vacsorázva zártuk a napot, melyet ismét igen rövid éjszaka követett.

Némiképp álmosan kapaszkodtunk fel az üzbég légitársaság Boeing gépére, mely alig több, mint egy óra alatt repített minket a közel 1000 kilométeres távolságba, a sivatag közepén „trónoló” Khíva városa közelébe, Urgench-be. Innen a szovjet időkben termővé tett sivatag gyapotföldjei és rizs ültetvényei, egykori, szegényes falvai és az új, független Üzbegisztán kormánya által központilag építtetett egyen falvai között haladva értük el a „sivatag gyöngyszeme”-ként is aposztrofált Khíva városát.

Szállodánk ablakaiból pont ráláttunk a szemközt, karnyújtásnyi távolságban található tömör, szárított és égetett agyag téglákból épült impozáns, 2200 méteres falrendszerre. Városnéző sétánk során elkezdtük az ismerkedést Al-Khorezmi matematikai kutatásaival, a Selyemút évezredes rendszerével és a Selyemút rendszerében az oázis városok szerepével.

Megismertük a befejezetlen minaret történetét és a Registan tér funkcióját, a különleges pénteki nagymecset oszlopainak történetét és a város gazdasági súlypontjának változását követő egykori kháni palotákat, valamint bepillantottunk abba a kapurendszerbe, melyben 154 évvel ezelőtt Vámbéry Ármin még rabszolga kereskedőket látott portékájukkal együtt.

Egy autentikus (egy egykori medresze udvarában berendezett étteremben elfogyasztott) ebéd után a khívai asszonyok sütöttek nekünk kenyeret a gyapotrőzsével fűtött, sárral tapasztott kemencéikben és elkezdtük az ismerkedést a keleti mesteremberek legendás kézügyességének termékeivel: fafaragó, szőnyegszövő, rézműves műhelyben jártunk, végül szó szerint elvesztünk a keleti bazárosok forgatagában.

Este kellemesen elsztorizgattunk az étterem egykor Magyarországon (még szovjet katonaként, Veszprém térségében) szolgáló pincéreivel. És elkövetkezett az első, igazi alvást meghozó éjszakánk.

Folytatás következik 

 Tanács Gábor
Képek forrása: canva.com