Menni kell! Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig

A Titicaca-tó csaknem 4000 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, az erős napsugárzás szinte éget, egy kis szellőt is úgy érez az ember a bőrén, mintha tűvel szurkálnák. A magassághoz nem egyszerű hozzászokni, a legtöbb ember fejfájással, nehézlégzéssel küzd, vagy csak fáradékony, lassú lesz.

A háttérben lévő hegyoldalon laktunk

A helyiek kokalevél rágcsálását ajánlják, ez a legtermészetesebb és legkézenfekvőbb gyógyír. Aztán napnyugta után rögtön nagyon hideg lesz, az ember keresi a meleg zugokat.

A magasan fekvő kis falvakban egyszerű vályogházakban laknak a helyiek

Egy idősebb falusi házaspárnál szálltunk meg. Az egyszerű vályogházikó mellett volt egy ablaktalan, még kisebb vályogházikó, a konyha. Hazaérkezésünkkor a pár kedvesen ide invitált minket, már készült a vacsora. Belépve a kivilágítatlan, füstös helyiségbe először semmit sem láttunk, majd az alacsony falócára lekuporogva szemünk lassan hozzászokott a félhomályhoz.

A Titicaca-tóban növő vízinövényekből fonnak úszó réteget, azon állnak a növényből épített házak is.

Előttünk volt egy agyag tűzhely. Ez úgy nézett ki, mint egy híd, az íves rész alatt kellett rőzsével, fával begyújtani, felül pedig két lapos rész került kialakításra, ahol egyszerre két edényben lehetett főzni. Fáradtan, a naptól és a széltől, no meg a sok-sok benyomástól elcsigázva figyeltük, ahogy házigazdánk ügyesen és gyorsan főzi a zöldségragut. Egyszer csak furcsa, halk, de egyre ismétlődő, cincogásszerű hangokat hallottunk. Először azt hittük, egy egér tévedt be a kunyhóba.

Szép lassan rájöttünk, hogy a hátunk mögött sok-sok tengerimalac bújik meg, és elkezdtek a körbekerített részen szaladgálni és hangokat kiadni. Nem értettük, miért is vannak a konyhában, de szép lassan kiderült, hogy még hizlalják őket, és majd ünnepnapon, például karácsonykor remek ételt készítenek belőlük.

Készül a zöldségragu, a tengerimalacokat még hizlalják egy ünnepi alkalomig.

Limába, a fővárosba érkezve láttuk, hogy nagyobb élelmiszerboltokban is árusítják, az akciós újságban egy kis petrezselyemmel díszítve szépen le is fotózták, pont úgy, mint nálunk mondjuk a csirkét. Éttermekben is láttuk az étlapon, barátunk, akinél látogatóban voltunk, egyszer rendelt is egy tengerimalacsültet, valahogy nem tűnt nekem túl ínycsiklandozónak, különösen, hogy az állat feje, fogai is ott voltak sült állapotban, de lehet, hogy egész különleges csemegét hagytam ki. 

Részlet Ertler Aliz, Menni kell! című könyvéből. A könyvről további információk itt láthatók: www.mennikell.hu

A fényképeket Ertler Aliz készítette (kivéve: nyitó kép).