Menni kell! Japán étel-ital

A japán kulináris élmények egyben tökéletes esztétikai élvezetek is. Pazar és egyedi csomagolásokkal találkozunk az élelmiszerboltok polcain, a piacokon is ízlésesen kínálják a portékákat. Gyakran fából vagy bambuszból készült táblácskákra írják az áru nevét.

A műanyagból készült ételválaszték

Sok étteremben azt a megoldást használják a nyelvi korlátok kiküszöbölésére, hogy műanyagból elkészítik az ételeket, és ez a „kiállítás” a bejáratnál vagy a kirakatban megtekinthető, ami a választást tényleg nagyban megkönnyíti. A műanyag ételek persze megszólalásig hasonlítanak az igaziakra.

Nagyon ízlésesen kínálják az ételeket mindenhol

Japánról az a hír járja, hogy nagyon drága. Valóban sok minden az, de azért meg lehet találni a normális árfekvésű dolgokat az étkezés terén is. Piacokon, kifőzdékben, tradicionális szállások étkezdéiben finom, egészséges, friss étkeket találunk.

Egy hagyományos étkezde

Az élelmiszerboltokban sok importáruval találkozunk, például az alma az egyik legdrágább gyümölcs, de ha helyi alapanyagokra térünk át (tengeri alga, halak, tészták stb.), megfizethető termékeket vásárolhatunk.

A kávét és a tejet is megcsinálták műanyagból

Egyik legemlékezetesebb étkezéseink egy buddhista kolostorhoz köthetők. Kojaszan az egyik japán buddhista ágazat központja, több mint száz működő templom és kolostor van itt.

Reggeli a kolostorban

A 800 méter magasan fekvő város kabinos felvonóval közelíthető meg, szállás egy erre hivatott weboldalon foglalható: de kizárólag kolostorokban szállhatunk meg.

Kojaszan egyik kolostorának kertje

Nyugalom és egészen különleges hangulat kerített hatalmába minket, ahogy a főutcán sétálva kerestük a szállásunkat. Minden kolostor kertje makulátlan, sziklák, virágok, csobogók díszítik. Az épületek nagy része fából készült, rendkívül letisztult formavilágú, ahogy a szobák is. Minden vendéggel szemben elvárás, hogy korán reggel csatlakozzon a kb. 40 perces reggeli imához, amit a reggeli követ. Az étkezés egy nagy teremben volt, arasznyi magas kis asztalkáknál, a földön térdelve, a többi vendégtől paravánnal elválasztva. A szerzetesek tálcán számtalan kis színes tányérkát hoztak, mindegyikben külcsínben és ízvilágban is gondosan megkomponált, miniatűr mennyiségű ételt szolgáltak fel. Az itt is megtapasztalt csendnek és nyugalomnak köszönhetően testi és lelki feltöltődéssel indult a nap.

Részlet Ertler Aliz, Menni kell! című könyvéből. A könyvről további információk itt láthatók: www.mennikell.hu

A fényképeket Ertler Aliz készítette (kivéve: nyitó kép).