Megrendezett házasságok

Sok minden változott Indiában az elmúlt évtizedekben, de a legtöbb indiai ma is a megrendezett házasságokat részesíti előnyben. Ez egy olyan hagyomány, amellyel az indiaiak nehezen tudnak szakítani. Még a külföldön élő értelmiségi indiaiak is hazajönnek, amikor megérik az idő a párválasztásra, gondolván, hogy a szülők úgyis sokkal jobban tudják, ki való hozzájuk. A felmérések szerint a 21. században is a megkérdezettek 85%-a preferálja azt, hogy a szülei válasszák ki a megfelelő párt. Az előző generáció esetében pedig még minden házasság megrendezett volt. Sok esetben a házasság előtt nem is találkoznak egyáltalán, vagy csak néhányszor. Számos tényezőt vesznek számításba a kiválasztáskor, hiszen sokkal inkább a két család szövetségéről, mint az érzelmekről szól. A megrendezett házasságok alapjában meghatározzák az indiai kultúrát.

A hindu kultúra egy patriarchális társadalmat hozott magával, ahol a nő életének minden szakaszában egy férfi patronátusa alatt kellett állnia: amíg hajadon az apja, amikor férjezett a férje, amikor idős vagy özvegy a fia védnöksége alatt áll. Ahogy a nők helyzete a társadalomban hátrányosabb lett, a házasság fogalma és az ő szerepe is megváltozott. A nő beleegyezése már nem volt szükséges, és feltűntek olyan gyakorlatok, mint a hozomány és a gyermekházasság.

Elindul a párkeresés

A megrendezett házasságok esetében hónapokig vagy akár évekig tarthat, míg a tökéletes választásra sor kerül. Hagyományosan ez a szülők feladata, akik az egész folyamatot a kezükben tartják, és az ifjú párnak nincs más dolga csak megjelenni az esküvő napján. A szülők először az ismeretségi körükben említik meg, hogy párt keresnek fiúknak vagy lányuknak. Esetleg egy közvetítő segítségét is igénybe veszik. Ez a közvetítő általában komoly adatbázissal rendelkezik a környéken házasodni vágyó fiatalokról. Ha megtalálták a párt, akkor először a szülők találkoznak, és megbeszélik a részleteket. A beszélgetés során megpróbálják felmérni egymás anyagi helyzetét, kulturális, és egyéb nézeteit.

A párválasztás kritériumai

A pár kiválasztásakor az alábbi kritériumokat veszik figyelembe. A vallás az egyik legfontosabb. Hinduk hindukkal, muszlimok muszlimokkal, keresztények keresztényekkel házasodnak. Ennek valószínűleg a kultúra megőrzése a célja. A kaszthoz tartozás a másik fontos szempont. Bár a házassági hirdetésekben már lehet találkozni azzal a forradalmi újításnak számító mondattal, hogy „kaszt és alkaszt nem számít”, a szülők még mindig inkább olyat választanak, aki hasonló kasztba tartozik. Ettől akkor térnek el, ha valamilyen fogyatékossága van a gyermeküknek, ebben az esetben alacsonyabb kasztbelit is elfogadnak, illetve a jó iskolázottság és foglalkozás is felülírhatja a kasztkülönbségeket.

A család kulturális háttere is meghatározó. A mélyen vallásos hindu családok nem szeretnének szövetséget kötni egy nem túl vallásos, meglehetősen modern felfogású családdal.

Végül pedig a két fél horoszkópjának összevetése is elengedhetetlen a párválasztás véglegesítéséhez. A Nap, Hold és bolygók állása alapján felállítják a fiatalok horoszkópját. Ebből kiderül az illető személyisége, jövőjével kapcsolatos előrejelzések. Az indiaiak szerint a horoszkóp megmutatja az egyén életének minden fontos állomását. A horoszkópok alapján 36 pontot határoznak meg, amelyből 18-nak egyeznie kell, hogy ez egy jó párosítás legyen. A horoszkópot összeállító pap később különféle gyógymódokat ír elő a negatív hatások ellen. Ez annyira fontos, hogy ha a horoszkóp alapján egymáshoz nem illő pár házasodik, akkor az egész életükre bajt hozhat.

A foglalkozás egyedül a vőlegényt tekintve meghatározó. Fontos, hogy stabil, jó állása legyen, és elegendő pénzt keressen a család fenntartására. Könyvelők, menedzserek, titkárok, manapság informatikusok jó fogásnak számítanak. Minél magasabb pozícióban van, annál nagyobb „a piaci értéke”.

A lány szempontjából a külseje a legfontosabb. A bőrszín még most is fontos és a világosabb bőrű lányok előnyt élveznek a sötétebb bőrűekkel szemben. Sokan használnak bőrt fehérítő kozmetikumokat. Ezen kívül háziasságát, főzni, varrni tudását, tisztaságát veszik számításba. A vőlegénynél kevésbé számít a külső, feltéve, ha nincsen komolyabb testi hibája.

Megrendezett házasságok napjainkban

Bár a megrendezett házassági forma ma is a legelterjedtebb, azért az utóbbi időben modernizálódott az egész folyamat. Az iskolázottság javulásával és a nyugati kultúra terjedésével változnak a családi és társadalmi szokások. Az internetes párkeresés pedig forradalmasította a folyamatot, így a fiataloknak is nagyobb beleszólása van.

A hagyományos közvetítő helyett már internetes weboldalakat használnak, az utóbbi évtizedekben számos párkereső oldal tűnt fel (Bharat Matrimony, Shaadi, SimplyMarry, stb.). A párválasztás során követett kritériumok is változtak. A városokban előnyben részesítik a dolgozó nőket és a munkahelyi pozíciójuk ugyanolyan fontos szempont, mint a férfiaknál. A házimunkában való jártasság mellett az iskolai végzettség is döntő lehet. A vérvételi teszteket is elvárják városi körökben. A jövendőbeli pár már szabadabban érintkezhet, telefonon beszélnek és találkozhatnak is nyilvános helyen: parkban, kávézóban, étteremben.

Házassági hirdetések

A vasárnapi lapok tele vannak házassági hirdetéssel. Általában a szülők adják fel és válaszolnak rá. A hirdetések a kasztok, vallás, nyelv alapján vannak csoportosítva, külön kategóriát képez a „dolgozó nők”, „orvosok” vagy „katona család”. Olyan kifejezéseket lehet benne találni: „Homey” – ért a háztartáshoz, „innocent divorcee” – meg nem hált házasságból elvált.

A jómódú családok számára előnyt jelent a katolikus iskoláztatás is. Korábban 25 év felett túl idősnek számított a nő, de manapság ha ehhez hozzáteszik, hogy továbbtanult és fiatalabbnak néz ki koránál nem jelent problémát.

Az évek során a hirdetések szövege jócskán változott. A 70-es években: ”Brahmin lány, 21, házias, tud főzni, varrni, kötni, vidám személyiség.” Ma egy egyetemi végzettségű multinacionális cégnél dolgozó lány hirdetése úgy néz ki: „szoftver szakértőket, orvosokat keres hat számjegyű fizetéssel”, „”hozománykérők elutasítva”.

Házasság közvetítők, detektívek

A sakhi egy közreműködő a pár között, általában egy rokon. Megszervezi a fotócserét, a telefonbeszélgetéseket és a találkozókat. Ha a fiúnak tetszik a lány, akkor megkérheti a sakhit, hogy győzze meg a lány szüleit, hogy őt válasszák. Valamikor profi közvetítőket alkalmaznak. Olykor detektíveket is fogadnak, hogy a család pénzügyi, szociális hátterét lenyomozza. Néha még azért is felbérlik, hogy kiderítse, hogy a potenciális menyasszony szűz-e még. Néha nagybácsinak álcázva kíséri el a családot a találkozóra.

„Marriage fair”, házassági vásár

Néha vannak szervezett menyasszony és vőlegény szemlék, ahol a szülők beregisztrálják gyermekeik adatait, majd külön sorban felsorakoznak a fiúk és lányok, bemutatkoznak egy mikrofon előtt egyesével és ott helyben kiválasztják a párt a szülők körülbelül 20-30 jelölt közül.

Az első találkozás

Ha a pap a horoszkópok alapján áldását adta, akkor a vőlegény családja ellátogat a menyasszony házába és véglegesítik a házasságot. A lányt szép ruhába öltöztetik, ékszerekkel díszítik, és leültetik középre, ahol a jövendőbeli családja alaposan szemügyre veszi, gyakran kérdéseket tesznek fel neki, hogy teszteljék a házimunkában való jártasságát. Az első látogatáson a vőlegény még nem feltétlenül vehet részt. Ha jelen van, akkor esetleg felügyelet mellett beszélgethetnek kettesben is.

A menyasszony végigmérése, vallatása talán megalázónak tűnhet, de mindenki számára világosak a házasságbeli elvárások. Ez a fajta házasság inkább a pár szövetségére, barátságára, kölcsönös tiszteletére és előre rögzített feladataira épít és nem a szerelemre, szenvedélyre. Sokan azt mondják előbbi sokkal fontosabb, hiszen amikor eltűnik a szerelem, előbb vagy utóbb pont ezek a tényezők lesznek fontosak házasságban.

Vidéken a pár nem is találkozik egymással, helyette a szülők, rokonok állapodnak meg a család nevében. A városokban fényképet cserélnek, és az értelmiségiek találkozhatnak is bizonyos feltételek mellett, például nagyobb társaságban, felügyelet mellett. Ha egy férfi után többen is érdeklődnek, akkor kiválasztja a legszimpatikusabb lányt a fotó alapján és hozzá küldi rokonait. Ha megvan a kiválasztott, találkozhatnak egy kávézóban vagy a családi házban. Ez csak fél óráig tart. Ez a találkozás sokkal inkább olyan, mint egy állásinterjú, ahol kiderítik egymásról a legfontosabb dolgokat, jövővel kapcsolatos elképzeléseket. Először szülői, rokoni felügyelet alatt, majd egyedül is találkozhatnak. Elmennek együtt moziba, és még egyszer egy hajókázásra a tavon, aztán meghozzák a döntést, amit közölnek a szülőkkel. A pár találkozása után nagyon fontos, hogy a meny és a leendő anyós is találkozzon, és kiderül, hogy jól kijönnek-e egymással. Az egész folyamat az első találkozástól az esküvőig 7-8 hónapot vesz igénybe. Egy párszor találkoznak, és ha különösebb ellenvetni valójuk nincsen, akkor megtartják az eljegyzést. Ha nem felelnek meg egymásnak, akkor jelezhetik a szülőknek és azok új keresésbe kezdenek.

Nyugati értelemben vett randevúzásra csak a városi iskolázott rétegnek van lehetősége. Ők már nevetnek azon, hogy szüleik csak egyszer találkoztak az esküvő előtt. Több alkalmuk van ismerkedésre és udvarlásra, mivel gyakran csak egy év múlva tűzik ki az esküvő időpontját. A legtöbb indiai számára viszont ez tabunak számít. A legtöbb pár házasság előtt egymás kezét sem fogja meg. A házasság előtti nemi élet a férfiak számára bizonyos mértékéig elfogadott, de a nők számára nem. Ha a nőről kiderül, akkor az sokáig rontja hírnevét, és szégyent hoz a családra. Ha egy alacsonyabb kasztbelivel létesít szexuális kapcsolatot, akkor egy életre „beszennyeződik”. Egy férfi hasonló esetben rituális mosakodással megtisztulhat.

Az eljegyzés teszi hivatalossá a párválasztást. Ezen a napon adják meg az esküvő időpontját, és tartják meg a ”gyűrű ceremóniát”. Az eljegyzéseken mindig megbeszélik, hogy az adott házasság megrendezett „arranged marriage” vagy szerelmi „love marriage”. Érdekes, hogy a bollywoodi filmek tele vannak túlfűtött pillantásokkal, romantikus történetekkel, de a valóságban ezt az érzést csak kevesen ismerik. Így nem csoda, hogy maga a szeretni ”like” és szerelmesnek lenni „love” kifejezések közötti különbséget nem is tudják a legtöbben értelmezni.

A családi hátteret két generációra visszamenőleg ellenőrzik egészen a másodunokatestvérekig. Az esküvő időpontját is a pap javaslata alapján tűzik ki, amit szintén a horoszkópok befolyásolnak.

Love Marriage (Szerelem házasság)

Bár a szerelmi házasságok (love marriage) egyre népszerűbbek, de még mindig ügyelnek arra a párok, hogy ezek az érzelmek a kasztbéli és vallási elvárásokon belül maradjanak. Ha a szülőknek is megfelel a fiatalok választása, akkor semmi akadálya, hogy szerelmesek házasodjanak össze, ez az ún. félig elrendezett házasság (semi-arranged marriage). A szerelmi házasság a bátraknak való. Szemben a megrendezett házasságokkal, ahol tálcán kínálják fel a férfiaknak a menyasszonyt, itt fennáll a visszautasítás kockázata, ellenben így tudnak érzelmileg is fejlődni. Talán azért is alacsony a válási arány, mert ha nem volt mersze randevúzni, akkor hogyan merjen elválni, főleg ha tudja, hogy mindenki ellenezni fogja. Szerelmi kapcsolat esetén az iskolázottság és foglalkozás felülírhatja a kaszthoz tartozást is. Ha nagyon nagy különbségek adódnak, például hindu és muszlim vallású a pár, vagy nagyon különböző kasztbeli hinduk, akkor a szülők kevésbé megértőek, és nagy családi viták kerekednek belőle.

Indiában a szerelem nem lényeges

Indiában az esküvő a kapcsolat kezdete és nem annak megkoronázása. Nagy reményekkel vágnak neki a jövőnek. Általában nem szerelmespárként, de kiegészítik egymást, jó társak. Arra számítanak, hogy a szerelem majd a házasság során alakul ki, és csak nagyon ritkán válnak el a szerelem hiánya miatt.

A megrendezett házasságok mellet szól, hogy a válási arány meglehetősen alacsony, 100 házasságból átlagosan 1 végződik válással. Persze ehhez hozzátartozik, hogy az elváltak megbélyegzése elég nagy motiváció a házasságban maradásra. A nők kötelességtudók, alkalmazkodnak, megszokták, hogy kevesebb lehetőségük van egyéni függetlenségre. A házasság egy komoly üzlet Indiában. Mindent bele kell adni, hogy működjön és nem szabad apró különbségeken fennakadni. Ezért működnek a házasságok, legyen az megrendezett vagy szerelem házasság.

A megrendezett házasságok egyik hátránya azonban, hogy nem fejlesztik ki a kapcsolatteremtő képességet. Nem tudják, hogy kell randevúzni, de közben a randevúzást megveti a társadalom. Keményen dolgoznak, tanulnak, hogy könnyen kapjanak párt, de pont azt a képességet gyengíti ez a házassági forma, hogy hogyan tartsák fenn a kapcsolatot, amit a randevúzás során tudnának elsajátítani.

A cikk szerzője: Simigh Ágnes, az 1000 Út idegenvezetője
Az eredeti cikk a www.voiceofguides.com oldalon ITT látható.