Kolostori képzés Mianmarban

2018. november 20.

Mianmar, közismertebb nevén Burma, a théraváda buddhizmus bölcsője. Politikai helyzete miatt évtizedekig elszigetelt volt a külvilágtól, ezzel megteremtve a lehetőséget arra, hogy a tradicionális kolostori képzés fennmaradhasson. Ebben az országban a buddhizmus nem csak vallásként működik, hanem az emberi kapcsolatok alapvető meghatározója. Jelenleg közel fél millió szerzetes és hetvenezer szerzetesnő él a kolostorokban. 

A kiterjedt kolostori hálózat a kívülélők számára is része a mindennapoknak: az önkéntesek fuvaroznak, építenek, főznek, takarítanak, imádkoznak. A szerzetesek nyílt tanítási napokon képzik a családokat, horoszkópot vizsgálnak az újszülöttek és a frissen házasulandók részére, részt vesznek a temetési szertartásokon, problémák esetén tanácsot adnak a hozzájuk fordulóknak. A családok viszonzásképpen vendégül látnak néhány szerzetest a saját lakásukon, és adományoznak a kolostornak. A családok tagjai – beleértve a szülőket, nagyszülőket és gyermekeket is – évente akár többször is bevonulnak a kolostorokba, hogy néhány napot, hetet, hónapot ott töltsenek. Ekkor a napi problémákat a hátuk mögött hagyva csak a meditációval és a buddhista erkölcs szabályainak jobb megértésével törődnek.

A szülők gyermekeik számára alapvetőnek tartják az állami oktatás melletti többszöri kolostori képzést is. Az első bevonulás általában 8-10 éves korban történik meg, amikor csak rövid ideig maradnak és szinte játékkal töltik az egész napot. 14-16 éves korukban kapnak egy újabb képzést, majd 17-20 éves koruk körül ismét visszatérnek, hogy szabad akaratukból akár éveket is ott töltsenek.

A gyermekek első kolostorba vonulása és a beavatási ceremónia nagyon fontos esemény a családnak, több száz ember kíséri útjára az otthonról díszes hercegi ruhában induló és a kolostorba szerzetesként érkező kisfiúkat és kislányokat, akik a történelmi Gautama Buddha élettörténetéből ismert jelenethez hasonlóan, szimbolikusan, lóháton távoznak a szülői házból a kolostori iskolába. A család a gyermek megszületésétől kezdve gyűjt erre az eseményre, amelyen nem ritka a majd ezer fős vendégsereglet sem zenészekkel, énekesekkel, táncosokkal. 

A képzés bentlakásos, a költsége szimbolikus, így minden érdeklődő gyerek számára lehetővé válik a részvétel, ami nem kötelező. A képzés költségeit a burmaiak és a külföldiek felajánlásaiból finanszírozzák, amelyekről minden nap az étkezések előtt megemlékeznek. A feltételeket úgy alakítják ki, hogy se túl kényelmesek, se túl kellemetlenek ne legyenek, de lehetőséget nyújtsanak az alkalmazkodási, a lemondási, és a segítségnyújtási készség fejlődésére. A gyerekek a megszokott öltözéküket a szerzetesek és szerzetesnők által viselt ruhadarabokra cserélik, hajukat leborotválják. Már az első bentlakáskor is naponta két alkalommal tanulnak meditálni. A világon ismert sokféle meditációs módszer közül Burmában a szatipatthána vipasszana meditációt gyakorolják, eredeti formájában, a történelmi Buddha tanításai szerint. A diákoknál lehet: 3 váltás ruha, lábbeli, adománygyűjtő szilke (ebből is étkeznek), ernyő, borotva, könyvek, füzetek, és írószerek a tanuláshoz.

Hogyan telik a gyermekek egy napja az egy hónapos, második bentlakás ideje alatt? Reggel 4 órakor kelnek. Rövid mosakodás után a nagyteremben gyülekeznek egy közös imára. Ezt követi a reggeli 5.30-kor, majd egy rövid takarítás. A gyerekek felosztják maguk között a ház körüli munkákat, és csendben elvégzik azokat. Délelőtt 7 és 10 óra között csoportokban folyik az oktatás, illetve ekkor kerül sor a meditációra, melynek időtartama a gyerekek életkorától függően 20–60 perc. A tanítás során sokszor hangosan memorizálnak szövegeket.

Hetente több alkalommal reggel 7 órakor az idősebb szerzetesekkel együtt adománygyűjtésre mennek, hogy ily módon járuljanak hozzá a kolostor ételbeszerzéseihez. A séta során, mely közelítőleg 50 percig tart, csak mezítláb járhatnak, nem beszélhetnek, és pénzt sem fogadhatnak el. Nem szabad megköszönniük az ételt, valójában a felajánló hálás a lehetőségért, hogy adhatott.

10.30-kor a gyerekek az étkezések színhelyére sétálnak, ahol még a reggelinél is bőségesebb és változatosabb étel várja őket. Ennek egyik oka, hogy Buddha eredeti tanításai szerint a szerzetesek délután már nem ehetnek. Másnap reggelig csak gyógyteákat és vizet fogyaszthatnak. Délben kezdődnek a tanítási foglalkozások. Délután az órákat egy újabb meditáció szakítja meg. Délután a gyerekek lehetőséget kapnak az egyéni tanulásra is. A napi program este 9-ig tart, amikor mindegyikük aludni tér. A programok egész napos elfoglaltságot jelentenek a gyerekek számára, így gyakorlatilag nincs szabadidejük. Feladat nélküli gyereket nem látni az erdőben vagy a kolostor területén szabadon sétálni.

A képzés első mozzanata, hogy a gyerekek a kolostorba érkezésük után tíz fogadalmat tesznek, melyek betartását szigorúan megkövetelik a szerzetesek: tartózkodniuk kell bármilyen élőlény megölésétől, a lopástól, a szexuális tevékenységtől, hazugságok mondásától, az alkoholok és kábítószerek használatától és minden olyan anyagtól, amely meggondolatlanná, figyelmetlenné tesz. Ez az öt alapelv a kolostoron kívül élő személyek számára is mindennapi szabály, amelyre az emberek hetenként újabb fogadalmat tesznek. Tartózkodniuk kell a délutáni evéstől, a táncolástól, énekléstől, zenéléstől, mulatozástól, szépítőszerektől, parfümöktől, a túlságosan magas és kényelmes ágyban való alvástól, a pénz, arany- és ezüsttárgyak elfogadásától. Együttérzést kell tanúsítaniuk minden élőlény iránt. Felnőttként a szerzeteseknek összesen 279 szabályt kell megtartaniuk.

Buddhista apáca jóval kevesebb van, mert a lányok számára nem előírt kötelesség. Aki erre határozza el magát - többnyire igen hosszú időre -, akár egész életre elhagyja az otthonát. A kolostorba való vonulását nem ünneplik meg, őket is kopaszra nyírják, a ruhájuk rózsaszín. Fejükön egyensúlyozva havonta kétszer gyűjtik az élelmet, ők nyersen kapják az ételt, míg a férfiak általában készen.

Mison Andrea