„Kéznyomok” - Egy régmúlt élet nyomai Izrael - Irán - Szudán emlékein

Ki ne találkozott volna az utazásai, kirándulásai során fába vésett „művekkel”, évszámokkal, monogramokkal, vagy nyíllal átlőtt szívekkel. Persze nagyon sokan. Régen talán még divat is volt, mindenesetre nagyon sokan meg akarták örökíteni a nevüket az utókor számára, ha másként nem, hát egy vésettel, bizonyítván: ott jártak. Ezzel örökre nyomot hagytak, talán egyes monogramokban idegenforgalmi vonzerő, kortörténeti érték is található, főleg, ha a monogram tulajdonosa híres ember volt, lám, ő is járt nálunk…! Manapság már kevesen élnek ezzel a „lehetőséggel”, idejét múlta, és jobban vigyázunk az értékeinkre, emlékeinkre.

A Szent Sír bazilika Jeruzsálemben

Rengeteg kereszt látható az Ádám kápolna lépcsőinél az oszlopokon, a falak mind egy-egy keresztes, zarándok keze nyomát őrzi.

Szudán

Ha egy kicsit távolabb megyünk térben és időben, Szudánban a kőkorból származó vésetekkel, emberkéz alkotta ábrákkal, hajóábrázolásokkal is találkozhatunk a sivatagban. Az egykori kikötő mellett, ráérő időben, miközben várakoztak, valaki vagy valakik lerajzolták egy ködarabbal a folyón haladó hajókat.   

Egyiptom

A későbbi korok sem cselekedtek másként, sőt az uralkodó fáraó, miután elfoglalt egy területet, máris elhelyeztette győzelmi sztéléjét, felvésette a dicsőségét, örök emléket hagyva az utókorra, ránk.

A későbbi korok első látogatói, kutatók, régészek, felfedezők turisták hasonlóképpen adták tudtára a világnak, itt jártunk.

Irán

Szudán után Irán, Perszepolisz, ahol rögtön a kapuban egy ismerős névvel találkozhatunk: Stanley. Igen, az a Stanley, aki Livingstone keresésére indult, a New York Harald tudósítójaként. „Kis” kitérővel megnézte Perszepoliszt, az egykori perzsa uralkodók palotájának romjait. És ha már ott volt, akkor ő is felvéste a nevét. Persze nem ettől lett világszerte ismert, hanem tényleg megtalálta Livingstone-t a Viktória-vízesés közelében, a halottnak hitt felfedezőt, egy fa alatt táborozva, de az már egy másik történet…

Végül egy utolsó „firka”, szintén Perszepoliszból, hogy mi magyarok se maradjunk ki a sorból. Stanley feliratával szemben egy magyar gróf, Széchenyi Andor monogramja.

Az alapos látogató - ha ideje engedi - megkeresheti még egy ablakmélyedésben Vámbéry Ármin vésetét is, 1868-ból. Az anekdota, és a tények szerint, amikor Vámbéry megérkezett a romokhoz, dagadó keblekkel, érdeklődve járt körbe, mint az első magyar Perszepoliszban, a „Perzsák városában”. Benézett ide is, oda is. Járt, kelt, érdeklődve megnézett mindent, majd megakadt a szeme egy feliraton: „Maróthy István 1838”

Szöveg és kép (kivéve a nyitókép): Rokolya Péter