Etiópia gyöngyszemei 1. rész

2018.04.16.

Az ország Kelet-Afrika középső részén található, kb. 1 millió km2 területű, lakossága kb. 100 millió; vagyis mindkét szempontból kb. tízszerese hazánknak. Néhány évtizede rendszeresen láthattuk a tévében a Száhel-övezetben lakó éhező etióp gyerekeket, ám azóta kutakat fúrtak, és ha nem is eleget, de mára megindult a fejlődés, hatalmas építkezéseket lehet látni, főleg kínai befektetők építik az utakat, modern épületeket. Most érdemes odautazni, mivel a turizmus is beindult, és egy évtized múlva már tömeges lesz a turisták száma, mely kicsit tönkreteszi a természeti látnivalókat, és elüzletiesíti az Omo-völgyi törzseket is.

Utunk 1. részében természeti csodákat láttunk, egy természetföldrajzi kalandtúrában volt részünk. Az első próbatétel az Erta Ale vulkán megmászása volt. Az alaptáborból este 8-kor indultunk, amikor már lement a nap, és így 45 fok helyett csak 30 fok volt. Mivel besötétedett, fejlámpára volt szükségünk, hogy lássuk, hova lépünk.

Az út végig felfelé tartott, vulkáni bazalt felszínen, mozgó, éles köveken, kb. 10 km-en át. Aki nehezen bírta a gyaloglást, bérelhetett tevét, melyek egyébként a vizet, matracokat és a takarókat is szállították. Fegyveres őrök kísértek bennünket a biztonságunk érdekében. A vulkán arról híres, hogy a pereméig fel lehet mászni, ahol szerencsés széljárás esetén látni lehet a fortyogó lávát. Mi sajnos, csak a láva által vörösen megvilágított kénes kigőzölgést láttuk, és hallottuk alant a fortyogást.

Az Erta Ale egy 613 m magas működő pajzsvulkán (1 forrópont fölött keletkezik általában, ahol az asztenoszférában a forró magma felfelé áramlik; nem a kitörés jellemzi, hanem inkább túlfolyik a láva a peremen, ezért nem meredek kúpszerű, hanem laposabb). 2 krátere van, bennük lávató, melyben folyamatosan áramlik az izzó láva, és a déli szegélynél sokszor túlfolyik a bazalt a hegy oldalába. A név jelentése: füstölgő hegy, és a déli aktív kráterét nevezik a pokol kapujának. 2009-ben a BBC 1 csapata 3D-s lézer technikával feltérképezte a területet. Folyamatosan vannak kisebb-nagyobb kitörések. 2005-ben egy kitörés elpusztított 250 marhát, és az embereknek menekülniük kellett. 2017. januárjában is jelentettek egy nagyobb kitörést. A vulkánt 1960-ban fedezték fel. Van egy nagy kalderája, 1700 x 600 m, melyen belül több kicsi található, folyamatosan működő különleges lávatóval.

A 2. napon a csillagos ég alatti alvás után lesétáltunk a hegyről, ez már nem volt olyan megerőltető. A naplementét pedig a hatalmas sómezőn lévő sós tó partján néztük végig, a fotósok nagy örömére. A Danakil-mélyföld 116 méterre van a tengerszinttől, sivatagi terület, mely a kelet-afrikai árokrendszerre nagyjából merőleges törés következtében alakult ki. Előzőleg tenger borította, majd tektonikus mozgások következtében kiemelkedett a mai Eritreában lévő Danakil-hegység, mely elzárta a Vörös-tengertől. A magas hőmérséklet (45 fok volt nappal) miatt a víz gyorsan elpárolgott, és visszamaradt a só (kálisó és nátriumklorid). A kialakult sóréteg 1-1,5 km vastag miocén korú (10-20 millió éves!).

A sót a helyiek, az afar törzs bányássza, téglákat faragnak belőle, és tevékkel szállítják Mekelébe, a feldolgozás helyére, majd onnan tovább. Ez a kereskedelem legfőbb terméke itt. Hosszú tevekaravánokat lehet látni a naplementében, melyek ilyenkor indulnak több napos útjukra. A sót és egyéb kőzeteket egyébként nem szabad kihozni az országból, elveszik a repülőtéren!

Kb. 1,2 millió afar él Etiópiában, saját nyelvük van, vallásuk szunnita iszlám, és nomád életmódot folytatva vándorolnak évszázadok óta a szavannákon, sivatagokon keresztül. Állataikkal a legeltetésre már épp alkalmas területeket keresik, másrészt folyamatos cserekereskedelmet folytatnak egymással és az érintkező népekkel.

Egy átlagos afar családban nem ritka, hogy 8-10 kisgyerek szaladgál a szúrós ágakból épített afar körben, melynek közepén két kis kunyhó áll. A gyors népességnövekedés egyik alapvető oka a korai családalapítás és gyermekvállalás. Egy afar fiú 16 éves kora körül veszi el feleségül első unokatestvérét. A menyasszony mindig a vőlegényhez korban legközelebb eső unokatestvér lesz. A legtöbb afar fiú már 5-6 éves korában tudja, hogy ki a leendő felesége.

Az afar nők helyzete kifejezetten nehéz. Alig pár éves korukban afar hagyományok szerint körülmetélik őket, melynek számos, komoly egészségügyi kockázata ismert. A fiatalkori trauma után sem egyszerű az életük: rájuk hárul a kunyhó körüli és a gyermekneveléssel kapcsolatos minden munka. A nők feladata az állatok teljes körű gondozása: kora reggel hajtják ki a kecskéket, marhákat és tevéket az éjszakázó helyről, ők fejik az állatokat, de törődniük kell a család étkeztetésével és még a kunyhó építésével, javítgatásával is.

Az afar sátrak neve ari, két vagy több ilyen alkot egy tábort (burra). Több faluból álló közösség vezetője a dardar, a törzsek élén pedig a szulán áll.

Utazásunk 1. részének csúcspontja a Dallol kráterek voltak. A nagy kráter kb. 3 km átmérőjű, a legutóbbi, 1926-os kitöréskor keletkezett új csak 30 m. Sár, só, vaskiválás és melegforrások alakítják a tájat. A terület tele van gejzírekkel, kénhidrogénes forrással, mely a vulkáni utóműködés eredménye. Nem törnek ki folyamatosan, eldugulhatnak a benne oldott sótól, aztán a felfelé igyekvő felmelegedett talajvíz egy másik repedés mentén keres utat magának; azaz a felszín folyamatosan változik. A kitörés körül lerakódnak az ásványok. A fiatal gejzírnél élénksárga (kénes kiválás), barnás-vöröses (vas) és zöld színűek (magnézium), az öregebbeknél kifakulnak, elpiszkolódnak a színek. 2011. januárjában nagyon sok eső esett, utána sok új gejzír alakult ki, majd a szárazság miatt csökkent a számuk.

Sok képet lehet találni az interneten különböző területekről. Általában azt tapasztaltam, hogy ezek a képek sokkal szebbek, mint a valóság, mert mondjuk hetekig várnak a megfelelő pillanatra, vagy rásegítenek egy kis photoshopppal. Ezek viszont ugyanolyan gyönyörűek voltak a helyszínen is!

A terepjárókban velünk utazott a mozgó konyha is, Rosa főzte a vacsorát, ami sokszor voltinjera, az etiópok nemzeti eledele, amely egy teff nevű fűféle magjából készült lisztből készül, amit vízzel keverve 3 napig erjesztenek, aztán egy hatalmas vaslapon és nyílt tűzön megsütik. Különböző húsos vagy zöldséges feltét kerül rá. Kézzel törnek egy darabot ebből a „nagy palacsintából”, azzal markolnak a feltétből. Az injera gluténmentes, így a mai európai egészségkultúrában is várható, hogy el fog terjedni.

A kalandtúrához hozzátartozott az is, hogy nem szállodában aludtunk 3 napig, hanem a csillagos ég alatt. Mivel fényszennyezés nem volt, és felhő sem, ezért csodálatos pompájában tűntek fel a csillagképek, pl. az Orion. És mi önfeledten magyar népdalokat énekeltünk. :) 

Folytatása hamarosan következik.

 Vidó Ildikó