Az arany kupolák városa, Moszkva

Itt koronázták és temették el a cárokat

Mi mindössze egyetlen napot töltöttünk Moszkvában, amibe egy buszos városnézés és egy gyalogos séta fért bele a város két ikonikus helyszínén, a világörökség részét alkotó Vörös téren és a Kremlben.

A hatalmas teret lezáró Vaszilij Blazsennij-székesegyház színpompás hagymakupoláit mindenki ismeri a képeslapokról – szó szerint nincs párja a világon, mert a legenda szerint Rettegett Iván cár megvakíttatta az építőmestert, hogy több ilyet nem tudjon alkotni. És most megosztok egy titkos tippet is: a templom mögötti hídról remek fotók készíthetők a Kreml csodás palotáiról és szikrázó tornyairól, előtérben a Moszkva folyóval.

A Vörös térre térjenek vissza este is, amikor a díszkivilágítás még inkább kiemeli az itteni épületek és a Kreml vörös téglás falát megtörő bástyák impozánsságát.

Minden pátosz nélkül kijelenthetjük: a Kremlben dobog Oroszország szíve, a 14. századtól tradicionálisan erre az alig 30 hektárra összpontosult a hatalmi és egyházi irányítás, Putyin elnök rezidenciája is itt található – nem csoda, hogy a több mint 2 km hosszú fallal körülvett erőd területére csak szigorú biztonsági ellenőrzés, átvilágítás után engedik be a turistákat.

Az első két tárgy, amivel találkozunk, megint csak a nagyzásra való hajlamot szimbolizálják, a 16. században öntött, 5 méter hosszú Cár-ágyú (nem sikerült bebizonyítani, hogy valaha elsütötték volna) és a 200 tonnás Cár-harang (soha nem szolgált templomban) mellett egyaránt eltörpülünk, ami persze remek szelfitéma, már ha győzzük kivárni az előtte fényképezkedő kínaiak sorát.

Történelmi szempontból a legnagyobb dolgok azonban a kicsiny Katedrálisok terén, a messze fénylő arany hagymakupolák alatt történtek.  
Az Uszpenszkij- (Mária mennybemenetele) székesegyházban koronázták meg a cárokat, Rettegett Ivántól II. Miklósig, itt tartották a cári gyerekek keresztelőit, ide temetkeztek a moszkvai pátriárkák, és itt hangzottak el a legjelentősebb birodalmi, állami bejelentések.

A Mihály arkangyalnak szentelt Arhangelszkij-székesegyház a cári nekropolis, ahol az első cári dinasztia tagjai, a Rurikok nyugszanak, összesen 54-en; sírhelyüket márvány szarkofágok jelzik, ezek azonban üresek, mert pravoszláv szokás szerint a halottat a földbe kell temetni. Köztük van a reformokat elkezdő Rettegett Iván is, aki viszont maga pecsételte meg a dinasztia sorsát, amikor egy vita hevében olyan szerencsétlenül vágta jogarát a fia fejéhez, hogy az megölte a trónörököst.

A Blagovescsenszkij- (Angyali üdvözlet) székesegyház az uralkodók házi templomaként szolgált.

A kívül hófehér falak közé lépve sokkszerűen ért az elém táruló látvány: a minden négyzetcentimétert beborító színpompás freskók, amelyekről pravoszláv szentek sokasága néz le ránk, túlélve évszázadok vérzivatarait. Ha netán elfelejtenénk, melyik templomban is járunk, mindig segít a szentélyt takaró ikonosztáz középső kapujától jobbra látható második kép – ez ugyanis hagyományosan a névadó szentet ábrázolja. Krisztust pedig mindig a kupolában keressük, amely óvóan borul a hívek fölé, kifejezve, hogy Isten a fia által mindig velünk, bennünk van – okított idegenvezetőnk az ortodox templomi építészet alapjaira.

Aki a cárok által felhalmozott kincsekre, műremekre kíváncsi, az a Fegyvertárban és a Kincstárban csodálhatja meg ezeket.

A Kreml után viszont még elmetróztunk az egy megállónyira fekvő Megváltó Krisztus székesegyházhoz, amely nemcsak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a világ legnagyobb ortodox temploma, hanem rendkívüli sorsával is.

Eredetijét a Napóleon felett aratott győzelem után hálából emelték a Moszkva folyó partján, ám a szovjethatalom 1931-ben felrobbantatta, kő kövön nem maradt utána. Később egy szabadtéri uszoda működött a helyén, míg nem az 1990-es évek végén, szinte teljes egészében közadakozásból, újból felépítették az eredeti pontos mását.

  Forrás: Fucskó Hajnalka