Andalúz virtuális utazás 4. rész

A körutazás számomra legjobban várt városába, Cordobába érkezünk. Tizenéves korom óta ismerem azokat a kiváló fotókat, melyet egy híres fényképész készített a Nagymecsetről (Mezquita), azóta vágyom arra, hogy személyesen is lássam az épületet! A piros-fehér boltíves oszloperdő szinte minden spanyol útikönyv kötelező fotója. Óriási élmény a Világörökség részét képező, 1000 éves mecsetben sétálni.

Itt is a szieszta idejére javaslom a látogatást, amikor kicsit kevesebben vannak az épületben. A történetéről nem írok, mert azt a neten számtalan oldalon kiválóan megírják. Inkább nézzük a képeket, a számtalan stílus kavarodását, ahogy tovasétálunk folyosóról folyosóra. Különleges élmény, hogy a mecset belül még egy templomot rejt, a középkorban egy neogótikus templom épült az épületen belül. Az alábbi kép ezen belső templom egy kis részletét mutatja be.

Nagy izgalom figyelni a fények és a színek játékát, ezt látni kell élőben! A Nagymecseten kívül izgalmas látnivaló a város zsidó negyede, a Juderia, ahol a szűk utcák hófehér házai között érdemes sétálni, elmélázni és gyönyörködni az udvarok ezernyi virágdíszítésében. A pompás kiskertek, udvarok évente versenyeznek egymással a legszebb udvar címéért. Ez az esemény májusban történik, ilyenkor ezek a magánkertek nyitva vannak a nagyközönség előtt, és szavazni lehet rájuk.

A negyedben benézünk egy régi, múlt századi, eredeti berendezésű borkimérésbe is, ahol bár borzasztó rossz bort ittunk, de a hely szelleme megérte az erősen savas ital okozta csalódást. A másik szép része a városnak a főtér környéke, amely egy nagyvilági, XX. századi szecessziós épületcsoport környékén található, tágas sétálóutcákkal, elegáns üzletekkel, éttermekkel. Nézzék meg, ha arra járnak!

Néha szükséges kicsit több időt tölteni a reggelizéssel, és nem csak kapkodva, állva enni néhány falatot. A helyieket figyelve, egy autentikus, múlt századi bárban kipróbáljuk a helyi meleg reggelit az utolsó napon Cordobában. A belvárosi hangulatos bárból még teszünk egy sétát a parkolóig, aztán irány Granada, az utolsó nagy városunk, amiről sokat olvastunk és kíváncsiak vagyunk a személyes találkozásra.

Granada leghíresebb része az Alhambra negyed. Én azt hittem, az Alhambra csak a fenti képen látható vörös erődöt jelöli, azonban az Alhambra egy egész városrész, budapesti viszonylatban talán a Várnegyedhez hasonlítanám. Tehát sok-sok épület, nagy parkok és kertek, templomok és paloták, rengeteg pálmafával és egy dísznövényekkel körülvéve. Tapasztalatunk szerint csak előre váltott jeggyel lehet bemenni, amit a neten több hónappal előre meg kell venni. A belépőjegyekből több fajta van, az összes híres épületbe, palotába, kertbe, múzeumba érvényes, vagy csak bizonyos épületekbe és kertekbe érvényes. Van olyan jegy is, amivel csak a kertekbe lehet belépni, az épületekbe nem. A másik mítosz, hogy jegy nélkül nem lehet bejutni a negyedbe. Ez is tévedés, mert az épületek között az utcákon és tereken lehet sétálni, még egy szálloda halljába is be lehet menni, akár a Várban, tehát, ha nincs jegyük, mert már elfogyott aznapra, akkor se essenek kétségbe, mert érdemes felsétálni, és csakúgy nézelődni, mert a hangulat így is varázslatos. Nekünk már nem sikerült a legdrágább és legtöbb látnivalót tartalmazó jegyet megvenni, de így is egy félnapra szóló látnivaló akad, és több épületbe, múzeumba bejutunk. No és még egy jó tanács! Szánjanak minimum 4-5 órát az Alhambrára, de akár egy félnapot vagy egészet, mert érdemes!

Az alhambrai séta után kisvonatra szállunk, lezakatolunk az Alsóvárosba, majd onnan az Albaicín negyedbe. Közben egy kis kitérővel eszünk pár falatot egy szépen berendezett bárban. Az Albaicín negyed Granada történelmi városmagja, az Alhambrával szemközti hegyen. Itt már az i.e. VII. században is laktak ibérek, rómaiak, nyugati gótok. Ma a turisták koptatják a meredek utcák lépcsőit a frissen festett fehér házak között. A lenti képen is jól látható, hogy a hegy tetejéről kiváló kilátás nyílik a szemben lévő Alhambra erődre és messze a távolban a Sierra Nevada még májusban is hófödte csúcsaira.

A főtéren kiváló helyi muzsikával szórakoztatják a nagyérdeműt a környék utcazenészei. A séta után ismét lemegyünk az Alsóvárosba, a használaton kívüli Arénát és a katedrális környékét nézzük meg, elsétálunk a város folyójához, amely ebben a száraz évszakban csak egy patakocska. Benézünk a könyvheti sátrakba, mert itt is könyvünnep van, beszélgetünk egy írónővel, majd a sátrak közelében, egy tradicionális andalúz cukrászdában eszünk egy finom süteményt.

Elérkezett a búcsú Andalúziától, az elmúlt hetekben igen hosszú utazást tettünk meg a fantasztikusan érdekes tartományban, remélem, tetszett Önöknek is! Az utolsó napon, a malagai repülőtér felé, három apró településen még megállunk egy kis sétára, nézelődésre, feltöltődésre. Az első település Salobrena, egy kis sziklatömbön fekvő fehér falu, apró házakkal, szűk meredek utcákkal, de a dombon kívül van egy kellemes, tágas tengerpartja is, ahol egy jó sütit eszünk a pihenőidőben.

A fenti képen látható Maro, egy közvetlen tengerparti, virágos, hangulatos falu, szépen gondozott, kerámiával díszített házaival, hófehér, formás templomával, lusta kutyáival.

A fenti fotó Nerját mutatja be, mely egy nagyvilági, elegáns, nyüzsgő üdülőhely. Itt található "Európa balkonja", egy gyönyörű terasz a tengerpart felett, ahonnan a spanyolok szerint a legszebb kilátás nyílik a Földközi-tengerre. Mi elhisszük nekik!

Köszönöm, hogy ilyen kitartóan velem tartottak! Remélem, kedvet kaptak egy ilyen vagy hasonló utazáshoz, ha a körülmények engedik. Kellemes napsütést és jó pihenést kívánok minden kedves Olvasómnak!

Utazda bácsi

A cikk szerzője: Karácsony Iván
Az eredeti blog bejegyzések Utazda bácsi néven ITT láthatók.