A Gemenci erdő és rőtvadjai

A gímszarvas (régies nevén: rőtvad) Magyarországon nő a világon a legnagyobbra. A valaha tabuként tisztelt, szent állat (hiszen még a nevét sem mondták ki elődeink, csak „körülírták") a Dél-Dunántúl (Tolna-, Baranya- és Somogy-megyék) erdeiben kapitális méretű, sehol másutt nem látható agancs-koronát növeszt, napjainkban is. Ideális élettere a laposabb térszínen zöldellő, tisztásokkal és rétekkel kísért lombos és vegyes erdő. A kutatók szerint ezen belül is az ártéri, ligetes vadonokat kedveli, mert habár uralkodói vad, mégis kedveli a dagonyát. Ezekből a néhai rőtvadas ártéri erdőkből azonban mára alig maradt valami az öreg kontinensen. A gímszarvasok is inkább a mesekönyvek oldalain, honlapjain élnek tovább a legtöbb helyen...
Van azonban egy kivétel. Egy kivételes menedék, a ránk maradt Kárpát-medencében: az ember gondjaira bízott Gemenci erdő. Földünk legnagyobb gímszarvasainak ártéri rengetege.

Gyöngyvirágtól lombhullásig

Két generáció (vagy inkább 3?) számára is Homoki Nagy István (1914 – 1979) felejthetetlen munkája, az 1953-ban bemutatott „Gyöngyvirágtól lombhullásig" jelentette „A természetfilm" fogalmát. 40-50 éve semmi rendkívüli nem volt abban, ha valaki 8-10 alkalommal is megnézte.
A fekete–fehér képernyőkön látott erdők a gyermekek fantáziájában kaptak színeket, míg a mozik sokszor ismételt matiné előadásain már életnagyságban (valós színekkel) elevenedett meg a gemenci vadon. Így ismerhette meg mindenki a Gemenci erdőt. Sokaknak pedig akár így költözhetett a lelkébe is. Átjárhatatlan erdők, ősvilágot idéző árterek, holtágak és az erdész által őrzött megannyi különleges vad világa. Hol békés, idilli képekkel – hol az örvénylő árvíz veszélyeit megszenvedve. A múlt század utolsó harmadában, a film sokadik végignézése közben már megszokhattuk: valamikor összefüggő, érintetlen élőhelyekből épült fel világunk, de immár csak az emberi védelemben bízhatott a visszaszorított természet. A Gemenci erdő természetes képét már a XX. században is az ember őrizte, alakította. A „Gyöngyvirágtól lombhullásig" megmutatta, milyen egyedi érték Gemenc. S azt is megérezhettük, hogy mennyire vigyáznunk kell majd rá, a jövőben.

A Gemenci erdő

Az 1996-ban alapított Duna-Dráva Nemzeti Park területeihez tartozó Gemenc már két évtizeddel korábban is önálló tájvédelmi körzet volt. Erdői közigazgatásilag elsősorban Tolna-megyéhez tartoztak (és tartoznak), a Duna bal partján csak egy keskenyebb galériaerdő sáv „fut" Bács-Kiskun megyében. Az erdők északi határa a Sió-csatorna torkolati szakasza, míg a déli a horvát és szerb határ. A Dunát kísérő ártéri erdősáv hosszúsága 30 km, szélessége kb. 7 km. A folyó bajai kanyarulata felett szeli át az 55-ös főút (Bajáról – Bátaszékre), ez a legfontosabb szárazföldi megközelítési útvonal. A főúttól délre terül el a Pörbölyi erdő, a Gyűrűsalj, illetve a határozottan vadregényes (és vadban gazdag) Kádár-sziget, valamint a Pandúr-sziget. Északnyugati határán a Sió kanyarog. Ezt a kiugró „csücsköt" a hatalmas kiflit formázó, Taplósi Holt-Duna határolja. Ahogy köztudott, ez Közép-Európa legnagyobb ártéri erdeje – illetve erdős ártere. Számos holtága 1810-ig alakult ki. Az ekkor megkezdett szabályozások következtében újabb ágak már nem születnek, a főmedrek nem változnak. Ismertebb holtágai: a Tolnai-Duna, a Sáros, a Taplósi Holt-Duna, a Sió holtágak, a Forgó-tó, a Gemenci Holt-Duna, a Sulymos-tó, a Decsi Nagy-Holt-Duna, a Malomtelelő-tó, a Rezéti Holt-Duna, a Cserta-Duna, a Vén-Duna, a Nyéki Holt-Duna és a Móricz-Duna. Rendszeresen víz alá kerülő területein a fűzek, míg a magasabb övezetekben a nyárfák a fő erdőalkotók. A cserjeszint sokhelyütt rendkívül gazdag, s ezért az ember számára járhatatlan.
A vízi és gázló madarak mellett kiemelkedően gazdag a ragadozó madár állománya is. Rétisas, kerecsen sólyom és békászó sas is lakja.
Világhírű gímszarvasai mellett igen jelentős az őz és vaddisznó populációja is.
Az erdő kezelője az 1993-ban létrehozott Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. 37.839 ha az állami erdők és 55.700 ha a vadásztatott földek területe.
A vadak védelme, nyugalma érdekében számos zónája engedélyköteles, illetve szigorúan védett. Több jelzett túraútvonal halad a határain belül és 7 darab korszerűen kialakított tanösvénye is van (ezek: Forgó-tavi tanösvény, Kerttörténeti tanösvény Karapancsa, Fekete gólya tanösvény, Molnárka tanösvény, Nyéki Holt-Duna tanösvény, Sötét-völgyi tanösvény, Vajas-torok tanösvény).
A Gemenci Állami Erdei Vasút nyomvonala 31 km hosszúságú, 9 megállóhelyen lehet megpihenni, illetve elindulni a tanösvényekre. A kisvasút „főállomása" a Pörbölyi Ökoturisztikai Központ.

Világelső rőtvadak

A világrekorder gímszarvas trófeáknak több mint a fele a Dél-Dunántúlról származik. Ez mindig is így volt, és a magyar erdészeti szakemberek azon dolgoznak, hogy ez így is maradjon. Az egyedülálló gímszarvas állomány egyrészt az optimális természeti adottságoknak köszönhető (az erdők eltartó képessége, összetétele, a lankás terep, tisztások és ligetes legelők aránya, illetve a szarvasok által leginkább kedvelt ártéri erdők). A másik részt a magyar erdészet „adja hozzá" a törvényi környezet kialakításával, a vadkárokért járó kompenzációk működtetésével, az erdők kezelésével, a téli etetéssel és a vadásztatással. (A vadásztatást korunk érzékeny-urbánus, szóban és kampányszerűen „természetvédő" közvéleménye a legtöbbször elítélendő tevékenységnek tartja. A tájékozatlanság, a közösségi vagy main stream médiából áradó laikus, de aktivista típusú megközelítések következtében a hozzáértők álláspontja általában el sem jut a hírfogyasztókhoz.)
A dél-dunántúli - és így a gemenci szarvasbikák - méretei rendkívül figyelemre méltóak. (Érthető, miért babonázta meg egy korai fajtársuk Hunort és Magort Meotisz mocsaraiban...) Marmagasságuk akár a 150 cm-t is elérheti, tömegük rendszeresen meghaladja a 200 kg-ot. A bikák 5-6 évesen válnak ivaréretté (a tehenek már 2-4 évesen termékenyek), s ugyanennyi időn át alkalmasak génjeik továbbadására. Háremükben akár 20 tehenet is összetarthatnak, de ezért senki ne irigykedjen a domináns gímbikákra... Szeptemberben és október első felében tart a bőgés, a bikák állandó harca, illetve a párzás, amiben izomzatuk több mint 20%-át felélik. Azok a bikák, akik nem tudják pótolni az izom- és zsírkészletüket, a beköszönő tél során szinte lerokkannak, sokszor megfagynak – közben talán a közelmúlt édes emlékein merengve...
Télen ezért is elengedhetetlen a rendszeres etetésük! 16-18 évet élnek, az utolsó 5 évet a bőgéstől és a hárem körüli teendőktől való visszavonultságban... Túl a zeniten, de még mindig impozáns küllemmel.
A tehenek jóval kisebbek, agancstalanok, tovább élnek és jobban bírják a fogságot. A vemhesség 240 napot vesz igénybe, míg a borjak megszülése 10 percet. Az újszülött borjú néhány perc elteltével feláll, de a szoptatás első heteiben „takarásban marad", rejtve még a család szemei elől is.
A Gemenci erdő szarvasbikáinak agancsa aranyat ér. Egy 11 kg tömegű trófea díja több mint 12 000 EUR (minden plusz dkg ára 60 EUR), s ez az érték még semmiféle járulékos költséget nem tartalmaz. 12 kg felett már kapitális trófeáról beszélünk, a 15 kg-nál nehezebb agancs pedig már a legendák világába repíti a vadászembert. Az agancs a lehullatás után szinte azonnal megkezdi az újra-termelődést, naponta több mint 2 cm-t nő (!).
Lévén, hogy vadásszák őket, a Gemenci erdő gímbikái sokkal óvatosabbak, mint a tehenek. Teheneket szinte bármikor megpillanthatunk a vadászidény alatt is, hiszen biztonságukat nem veszélyezteti senki fia – esetleg Diánája sóvárgása, vagy hiúsága... A kapitális bikák nem csak erőteljesen hatalmas, de intelligens „uralkodók" is. A vadásztatási időszak lezárulását követően jóval többször merészkednek elő. Télen, az etetőhelyeken talán még várják is a takarmányt szállító járművek megszokott, bíztató motorzaját. Ilyenkor van a legjobb esély arra, hogy láthassuk távoli múltunk kultikusan tisztelt teremtményeit. Gyorsan lepergő jelenünk elfeledett erdei óriásait. A Gemenci erdő legendás rőtvadjait.

Szöveg: Gőgös Norbert
Fotók: Badari-Csiszár Angéla, Berta Béla, Krizák István