A Cameron-felföld kanyargós útjain

2020. június 2.

Malajzia egyik legkiterjedtebb hegyvidékére kanyargós út vezet. A 800 km hosszú maláj félszigetet egy ősi hegyvonulat szeli át, ennek része a Cameron-felföld. Malajzia zöldségtermelő központja, emellett híres teaültetvényeiről és virágairól. Az 1980-as évek óta egyre népszerűbb a turisták körében. Iskolaszünet idején a magas trópusi páratartalomból elvágyakozó malájok ellepik a Cameron-felföldet, ahol számtalan kikacsolódási lehetőség vár rájuk, mint a pillangópark, az eperfarm, kaktuszvölgy és a teaültetvények.

A Cameron-felföld neve egy brit kormányzó, William Cameron nevéből származik, aki 1885-ben a britek megbízásából térképezte fel a felföldet. A felföldnek érdekes módon nincs maláj neve. A legmagasabb pontja a Mount Bati Brinchang, 2031m. A fő vonulat átlagos szélessége 48-64 km között van és 480 km-en keresztül halad.

A felföld lakossága mindössze 34 000 fő. Malájok, kínaiak, indiaiak és egyéb etnikai csoportok is megtelepedtek.

Mivel a félsziget 70%-át sűrű dzsungel borítja, emiatt a páratartalom magas és az esőzések is gyakoriak. Az elszigeteltség, a relatíve nagyobb páratartalom, a folyamatos ködfelhő miatt a hőmérséklet nem túl magas.

1885-ben Sir Hugh Low javasolta, hogy meg kell nyitni a területet és egészségügyi kúrákra, kikapcsolódásra kell használni. Sir George Maxwell volt, aki 1925-ben először expedíciót vezetett a felföldre, és jelentést adott az ottani klímáról, egészségügyi helyzetről, termőföldről, geológiáról és a régió egyéb jellemzőiről. Maxwellt lenyűgözték a felföld mezőgazdasági adottságai és fel is állította a Cameron-felföld Fejlesztési Bizottságot.

A felföld fejlesztését először a britek kezdték az 1920-as években. Bungalókat kezdtek építeni, amelyeknek mind gyakorlati, mind szimbolikus szerepük volt: eredetileg szanatóriumok voltak az európaiak egészségének megőrzése miatt a trópusokon. A nehéz feljutás ellenére létszükséglet volt a forró trópusi levegőből elmenekülni. Így aztán ösvényt vágtak indiai munkások és helyi vezetők segítségével, néhány bungalót építettek, majd egyre többet. Később az utat is megépítették. A szanatórium hegy tetején való elhelyezése már régi gyakorlat volt. Európában úgy tartották, az elszigeteltség távol tartja a fertőzést. Viktoriánus elképzelés volt az is, hogy a friss levegő segíti a gyógyulást, különösen tuberkulózis idején.

A feljutás akkoriban lóval vagy öszvérrel történt, egyesek elefánton mentek.

Az infrastruktúra fejlesztésével és a kormányzat támogatásával az 1920-as, 30-as években kezdték meg a farmok és teaültetvények ültetését. A kínaiak számos zöldségültetvényt létesítettek.

A hűvös klíma ideális környezet a termesztésre, a felföldet úgyis nevezik, mint Malajzia zöldségtermelő központja: trópusi lime, mandarin, káposzta, karfiol, paradicsom, vizitorma és epret is terem itt. Az ország legnagyobb mezőgazdasági termőterülete.

Később iskolákat, magánházakat és szállodákat építettek. A profi lovaglás ideje óta a Cameron-felföld versenylovak pihenőhelye is volt. Itt regenerálódtak és pihentek az intenzív versenyek után.

Az 1960-as és 70-es években a zöldségek és dísznövények fő termelője lett rózsákkal és orchideákkal. Az 1980-as évektől egyre több maláj ment kirándulni a felföldre. Azóta a turizmus lett a helyi gazdaság fontos összetevője.

A cikk szerzője: Simigh Ágnes, az 1000 Út idegenvezetője
Az eredeti cikk a www.voiceofguides.com oldalon ITT látható.