A buharai hölgybazárban

A dualizmus kori magyar keletkutatók közül többen is beszámoltak a közép-ázsiai bazárok világáról. Vámbéry Ármin (1832–1913) élvezetes leírásokat készített a megannyi nyelvű bazárok forgatagáról, Almásy György (1867–1933) pedig 38 oldalnyi (!) külön fejezetet szentelt „A közép-ázsia bazárok" címmel a témának Vándorutam Ázsia szívébe c. 1903-ban kiadott munkájában. A leírások és Almásy fotóinak sokaságát áttekintve csak egy dolgot keresünk hiába: a szebbik nem képviselőit. Hölgyek sohasem tartózkodtak a bazárban. Társadalmi hovatartozástól függetlenül a nők nem lépték át a bazárok kapuit.

Az utóbbi évtizedekben azután „kifordult a világ", még a hagyományait oly erősen megtartani tudó – vagy próbáló - keleten is. A néhai Selyemút közép-ázsiai bazárjainak működtetésében is egyre jelentősebb szerepet játszanak a nők. Sőt! Úgy tűnik a hölgyek átvették a színes forgatag irányítását.

Dédnagyanyák ideje

„Az utolsó kánok idején (1921-ig) dédnagyanyám sok terítőt készített a cári tisztviselők feleségeinek. Kereskedő vitte el a terítőt a háztól, így eszébe sem jutott, hogy a bazárba vigye eladásra... Illetve, ha eszébe is jutott volna, bőven akadtak idősebb asszonyok, akik emlékeztessék, hogy nőnek nincs keresnivalója a bazárban!" - meséli Khívában az egyik néptánc csoport vezetője, aki mellesleg napközben korhű ruhákban mesél az arra járó turistáknak a „dédnagyanyák idejéről", ahogy fogalmaz.

„A khívai lányok egész napjukat a házak belső udvaraiban töltötték, az édesanyák felügyelete alatt. Többféle magyarázat is van arra, miért nem voltak a vályogházak külső falain ablakok – s csak az egyik indok a széplányok féltése... A belső udvaron zajló élet meglepően élénk volt. Gyümölcsfák, szőlő, konyhakerti növények minden belső udvarban akadtak, mint ahogy akadnak ma is. Az utcára főleg vízért vagy a mecsetbe menet ment az ember leánya. A fiatal feleség mindig a vőlegény házába került. A vőlegény szülei jelentős summát fizettek a dolgos kezeket vesztő lányos szülőknek. Az újonnan hozott feleség életét a férj édesanyja határozta meg." - meséli a tánckar vezetője, miközben 3-4 percenként fel kell vennie a szinte állandóan csörgő mobilját. „Elnézést, de a szervezők és a táncosok is állandóan engem hívnak. Tavasszal minden este több fellépésünk is van, és hát én vagyok a menedzser is többek között az utóbbi 3 évben." - fűzi be a főtémától erősen eltérő megjegyzést.

„A szovjet időkben valami miatt igen fontosnak tartották, hogy a nők is gyárakban dolgozzanak. Üzemeket építettünk, ahol munkásokká formálták a feleségeket és leányokat. A sors már csak olyan, hogy mire a nők is bejuthattak a bazárba, ott már nem lehetett kapni semmit... Elűzték a kán családját, s ezzel együtt a modern jövő unos–untalan ismételgetett ígéretei közepette felszámolták a szokásokat, de még a szép ruhákat is. Szinte mindeggyé vált, hogy mi vagy, férfi vagy nő – úgyis ugyanazt a munkaköpenyt hordtuk..." - foglalja össze a tánccsoport vezetője az 50-es éveket, velősen, a maga módján.

A mai üzbég bazárban

Üzbegisztán három évtizedes függetlensége során szép eredményeket ért el a múlt összetört cserepeinek összeillesztésében. Újraindult az élet a bazárban, de ennek az új életnek a főszereplői immár a hölgyek. Ami másfél évezreden át elképzelhetetlen lett volna, mára nem csak a vásárlók, de a legtöbb árus (a teaházaktól az aranybecsüsökig...) is – NŐ.

„Tényleg megfordult a világ." - mondja Rusztam Akzamov, a Buharában élő művészettörténész. „A konyhák zárt világából kilépve, ma már nők a kiszolgálók a teázóktól a lacikonyhákig. (Vezető szerepüket persze közben a konyhákban is megtartották...) Türelmesebbek, kedvesebbek mint mi, férfiak, s szinte minden esetben jobb az empátiás készségük. Persze, hogy szívesebben fogadnak el minden falatot tőlük a nők, a férfiak és a gyerekek, de még a franciák és más külföldiek is... " - folytatja Rusztam.

A kép forrása: www.asiasociety.org

A bazárokban évszázados hagyományokra épül a mozgó ételárusítás. Ma a szakácsnő-árusok a babakocsikat alakítják át (nem kevés leleményességgel) húsos- és mártásos melegpultokká. A helybe hozott falatokból életkortól és rangtól függetlenül, mindenki vásárol olykor–olykor. Az ízletes falatok ára Magyarországon elképzelhetetlenül alacsony: 250–280 Ft-nak megfelelő összegből szinte korlátlan mennyiségben fogyaszthatnak az utcai ügyfelek.

„A selyem vagy kelme üzemek tulajdonosai, a gépkezelők vagy a sofőrök még sokszor férfiak, de a vevők számára mára megszokottá vált, hogy az eladók és üzletvezetők szinte minden esetben az üzletasszonyok." - magyarázza Sanubar Sharifova, egy népművészeti termékeket és termelőket is bemutató programokat szervező utazási iroda (női) beutaztató referense.

A kelmeüzletek világában egy perc sem megy veszendőbe. Mindig van mit megvitatni, s ha nem lenne, előkerül a horgoló- vagy kötőtű. „A mindenféle külföldről érkező turisták rendszeresen kérdezgetik, hogy kínai készruhákat árusítunk-e..." - mondja afféle méltatlankodással az egyik butik tulajdonosa. „Miért származna onnan? Hogyan kerülne onnan, ide?" - teszi hozzá. „Itt helyben, és most is, a 'látványkötödémben' éppen egy szép darabot készítek. A vevői természet már csak ilyen. A helyben varrt ruhákért még 1-2 nap elteltével is visszajönnek a vásárlók. A francia, meg még más külföldi nők is..." - folytatja.

Khívától – Buharán és Szamarkandon át Taskentig a selyem- és textilipari termékek árusítása mára női foglalkozássá vált.

Aranybecsüsök kora

„Én már úgy nőttem fel, hogy hozzászoktam a szebbik nem egyre inkább fokozódó jelenlétéhez a bazárokban." - tárja elénk 36 életéve tapasztalatait Rusztam Akzamov. „A szerepcsere talán akkor vált véglegessé, amikor eltűntek az utolsó aranybecsüsök is. Úgy értem: a férfi aranybecsüsök...!" - fűzi még hozzá.

„Az ékszerüzlet a Próféta (Mohamed) kora óta a férfiak szakterülete volt. Most pedig tessék, nem ismerek egyetlen férfi aranybecsüst sem a buharai bazárban." - magyarázza, folytatásként hosszan keresve, felpiszkálgatva a szociológiai és társadalmi okfejtéseket.

A Magyarországról érkező látogatóban pedig lassan megfogalmazódik a felismerés. Immár a keleti bazárok világában is – ahol több, mint egy évezreden át nem csendülhetett fel a női hang – beköszöntött az új időszámítás.

Gőgös Norbert