6 dolog, ami eléggé rendben lesz Asztanában

Minden magyar jégkorongdrukker rég tudja: a 2019. évi divízió 1/A csoportos világbajnokságot Kazahsztán rendezi április 29. és május 5. között. Az IIHF e döntésének nem örült mindenki felhőtlenül, de az volt a benyomásunk, hogy a törzsszurkolók zöme nem is bánkódott miatta. Hiszen elmegyünk bárhova alapon egy újabb egzotikus célországot lehet elhelyezni a gyűjteményben. Vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban nincsenek kételyeink. Az egyik, hogy a kazahok – akik az állandó liftezés után meglepetésre másodszor is a D1/A-ban ragadtak Budapesten – mindent megtesznek annak érdekében, hogy nívós és egyedi hangulatú világbajnokságot rendezzenek. A másik, hogy a magyar tábor szokása szerint népes lesz, néhány százan nyilván odarepülnek. A harmadik, hogy ez a tábor jól fogja magát érezni. A negyedik, hogy nemcsak a rendezők, hanem Magyarország válogatottja is a legjobb tudása szerint készül közreműködni abban, hogy ez ne lehessen másként.

Pár napos utunk során szerzett élményeink alapján mindenesetre összeszedtünk egyet-mást, ami szerintünk eléggé a helyén lesz Asztanában.

1. A jégcsarnok

A 11 578 férőhelyes Barisz Arénát, amely otthona lesz vb-nk mérkőzéseinek, három évvel ezelőtt, 2015 augusztusában adták át. A KHL-hez a startnál csatlakozó asztanai jégkorongcsapat előzőleg a feleekkora sportpalotában játszotta mérkőzéseit. Az új létesítmény minden igényt kielégít. Belmagassága kivételes, és bár lelátói nem extrán meredekek, így is belátható mindenhonnan – a legtávolabbról is – a pálya összes négyzetcentimétere. Nem kevés büfé áll a nézők rendelkezésére, olcsó harapni- és innivalókkal. Az információk szerint az árakat nem akarják emelni a vb-re sem. Fontos tudni, hogy a sörárusítás a jégcsarnokban nem engedélyezett. Ám az egyik szurkolói falut közvetlenül a csarnok mellett építik fel, színpaddal, evő- és ivóhelyekkel, és itt sört is fognak kínálni, ez a terv. Lesz amúgy szurkolói zóna valamelyik belvárosi parkban is, ennek végleges helyéről azonban még nem döntöttek.

Ami a csapat számára biztosított körülményeket illeti, nagy alapterületű öltözők állnak rendelkezésre, edzői és masszázsszobákkal, szárító helyiséggel. Konditerem, mérkőzések lebonyolítására alkalmas második pálya és uszoda is van ugrótoronnyal, ezek vizét a jég hűtésekor keletkező hővel melegítik. A csarnok nézőterén nincs hideg, pólóban-pulóverben lehet figyelni a meccseket, ám a jég minősége a korszerű technikai megoldásoknak köszönhetően kiváló. Végigpörgettük gondolatban a korábbi magyar részvételű világbajnokságokat, és arra jutottunk: ilyen szintű arénában még nem versenyzett csapatunk, az A csoportban sem. 

El kell mondani, hogy a létesítmény nincs igazán közel a belvároshoz – sem a régihez, sem az újhoz –, gyalogszerrel nem lenne szórakoztató megközelíteni. Viszont a buszjegyek olcsók, ahogy a százforintos benzinárakból adódóan a taxi is, átszámítva maximum ezerötszázért utóbbival is eljuthatunk bárhonnan bárhova. Emellett tervezik, hogy szurkolói shuttle-buszokat állítanak szolgálatba, amelyek érvényes meccsjegyek birtokában igyenesen lennének igénybe vehetők.

Megnéztük a 3-1-es hazai győzelemmel végződött Barisz Asztana–Dinamo Minszk meccset október 22-én, és bár nem volt telt ház – a hétköznap és az ellenfél gyengécske mivolta miatt is –, a publikum tisztes hokihangulatot varázsolt a csarnokba. A kazahok európai módon és stílusban, vidáman és lelkesen szurkolnak, együtt élnek a jégen történtekkel. A Barisz “ultrái” kevesen vannak, egy szektort foglalnak el, de igyekeznek. Érdekességként könyveltük el, hogy egy-két századnyi szabadnapos katona is ült, azaz a második harmadtól inkább ugrált közöttük. Egyenruhában természetesen. A találkozó előtt fölöttébb színvonalas és hatásos bevezető show-t láthattunk, save the snow leopard jelszóval – a barisz hópárducot jelent, ami veszélyeztetett faj, és a megmentéséért tett erőfeszítések az utóbbi időben sikeresnek tűnnek –, feltehetően nem lesz ez másként a vb-n sem.

2. A meccsjegyek

Az értékesítés novemberben indul, a szervezők egy-két ezer forintos belépőket ígértek. A kazah érdekeltségű találkozókra valamivel drágábban lehet bejutni, ami nyilván érvényes a magyar válogatott utolsó fellépésére is. Az egyeztetések még zajlanak, viszont biztos: minimum egy teljes szektor a magyar drukkereké lesz azon a találkozón is, valószínűsíthetően az alsó karéjban. Első körben kvázi bérleteket fognak értékesíteni, amelyek egy-egy válogatott összes találkozójára érvényesek. Napijegyek árusítása nem várható, mivel ezúttal is osztották a fordulókat, azaz szünnapot sem tartanak. Szóló meccsjegyek később ugyancsak lesznek.

3. A város

Asztanáról önmagában lehetne írni egy kisregényt, annak ellenére, hogy alig 20 éves, tehát fiatalabb a magyar jégkorongrajongók nagy részénél. A főváros, amelynek a neve magyarul azt jelenti, hogy főváros, Kazahsztán északi, előzőleg főként oroszok lakta részén található. Előtte is volt itt település, amelyet még a cári időkben alapítottak, Akmolinszk néven, majd a hruscsovi szűzföldhódítás alkamából, az ötvenes-hatvanas években Celinográdként építettek nagyobbra. 1997-ben helyezték át az ország középpontját a dél-keleti Almatyból ide, átkeresztelték Nurszultan Nazarbajev elnök akaratából, majd lázas építkezésekbe kezdtek. Ez elég gyorsan ment, köszönhetően gáz- és olajpénzeiknek, valamint az erőforrások nagyvonalú átcsoportosításának. A felhőkarcolókból, tornyokból és egyéb hipermodernségekből álló új városközpont – jó néhányukat nyugat-európai és amerikai sztárépítészek tervezték – a pusztában, pontosabban egykori kolhozok krumpliföldjein jött létre. Most impozáns látványt nyújt nappal és éjszaka is. Némelyek sztyeppei Dubajként emlegetik Asztanát, de bennük is van, úgy tűnik, önirónia, a sokfelé megtekinthető jubileumi plakátokon – 20 esztendő nagy idő! – ez olvasható: the capital of the great steppe.

Itt nemcsak új minden, minden nagy is. Vagy legnagyobb. Mint a Hazret Szultán mecset, amelynél nincs hatalmasabb egész Közép-Ázsiában. Vagy a Bajterek-torony, amelynek kilátószintje pontosan 97 méter magasan található, és két pillanat alatt viszi fel a turistát a panorámalift. Felmenni muszáj, azért is, hogy tenyerünket az elnök aranyozott kéznyomába helyezve lefényképezkedjünk.

Ha már itt tartunk: a kultuszokból nem csinálnak a kazahok nagy ügyet. Könnyen lehet, hogy másutt egy ilyen szentséges kéznyomot háromszoros kordonnal kerítenének körbe. Vagy, hogy a nagymecsetbe be sem szabadna menniük a nem igazhitűeknek. Ehhez képest Asztanában bátran fotózgathatjuk az imádkozó muszlimokat. Vagy ha a szunnita iszlám az uralkodó vallás, akkor nem akceptálnák a nyakra-főre történő iszákoskodást. Akceptálják. Ráadásul itt kivételesen dúl a béke a lakosság nagy részét kitevő kazahok és a 25 százaléknyi orosz között is, sőt: utóbbi második államnyelv, amelyet Asztanában lényegében mindenki folyékonyan beszél.

Nem mondhatni, hogy a város alapos megtekintésére és megismerésére rengeteg időre lenne szükség. Az utak párhuzamosak és merőlegesek, eligazodni nem nagy kihívás. A látnivalók is megszámlálhatók. Amiről a fentiekben nem esett szó, az az expoterület (az energiamúzeum állítólag fantasztikus, de mi hétfőn voltunk ott, amikor zárva tart), az operaház (messziről mintha kétezer éves lenne, de nem annyi, tíz sincs), továbbá rengeteg park és pláza. Utóbbiak egyike kazah sátrat formáz (ez a Kán Shatír, melynek felső szintjén homokos “tengerparti” stranduszodát rendeztek be), míg egy másikban ki van állítva egy igazi használt űrkapszula (Bajkonur ugyebár a közelben található, alig 1200 kilométernyire), amelyen egy  – nem tudtuk meg, melyik – küldetés kozmonautái tértek vissza valamikor az elmúlt évtizedekben.

4. A húsok

A kazah húsevő nemzet. Ez axióma. Sokan azt gondolják, egyebet sem esznek, csak lovat. Ez tévedés. Esznek azt is – de még több bárányt, birkát, borjút, marhát. Aki csak csirkét vagy halat szeretne magához venni, az sem lesz elveszett ember, de mi inkább a bárány-marha vonalat preferáltuk. Saslik, kebab, steak, minden megy, és minden meglehetősen magas minőségi, egyszersmind tolerálható árszínvonalon. Talán mint Budapesten. Esetleg egy árnyalattal alatta. Étteremből rengeteg van, mind nagyobbacska. A központi sugárút mentén kilométer hosszan sorakoznak egymás mellett a kazah, üzbég, orosz, grúz, japán és még százféle műintézmények, akkorák, mint egy-egy várkastély, de máshol is van belőlük elegendő. Nem hiányoznak a nemzetközi láncok sem, McDonald’s, KFC, Starbucks is került a szemünk elé. Hogy ők mit nyújtanak, nem próbáltuk. Amit enni kell a fent említett húsokon túl: plov (fűszeres üzbég rizses hús), szamsza (hagymás húsos sült tészta), manti és hinkali (hagymás húsos főtt tészta), besbarmak (mindenféle lóelem krumplival és tésztával). Levesileg csak futtában említjük a harcsót, a szoljankát, a rasszolnyikot.

5. A sörök

Szomjas senki sem marad Asztanában. Ha antialkoholista, akkor sem: van kompót szárított gyümölcsökből, morsz erdei bogyósokból, kávé-tea dettó, utóbbiból a taskenti a menő, narancshéjjal főzik, üdít-frissít. A csapvizet nem javasolják, palackozottal tele vannak a szupermarketek. Amelyek halas, húsos, hideg konyhás és sörös polcaitól szeme-szája eláll az utazónak. A sör mindazonáltal annyira nem olcsó. Bár ezres alatt megvan a kraft is, és nem éri el az ötszázat az ipari. Van nyugati is, de orosz több. A vendéglátóhelyek nem kis része maga főzi, mint a Line Brew vagy a Pivovaroff miniláncok. Aki gyorsabban szeretné felvenni a fordulatszámot, megteheti bármilyen tömény segítségével. Vodkával is, értelemszerűen. Melyek közül a Kizil-Zsart elnöki rendelet folytán gyártják.

6. A közbiztonság

Azt mondják, nagyon rendben van. Rossz tapasztalatunk nyilván nem volt, ennyi idő alatt ne is legyen. Mondják azt is, hogy a rendőri jelenlét intenzívebb, mint másutt, nekünk nem tűnt fel. Egyenruhásokat láttunk itt-ott, de nem vonulgattak jobbra-balra csapatostul. Mindegy: értékeinkre vigyázzunk, amíg észnél vagyunk, és utána is.

Összegzés helyett

A fentieket visszaolvasva akár úgy tűnhet, hogy Asztana maga a földi paradicsom. Magától értetődően nem az. Asztana nem más, mint egy tágas, levegős, érdekes és különleges nagyváros, az olyanok közül, amelyekhez nem annyira szokott hozzá a közép-európai szem. Ám épp ezért érdemes szétnézni benne alaposan. S ha még ehhez jó jégkorong és jó világbajnokság is társul, akkor arra a 7-10 napra meggyőződésünk szerint tökéletes lesz. Mindenkinek, aki szereti.

A 2019-es asztanai divízió 1/A-s világbajnokság mérkőzései (magyarországi idő szerint):

2019. április 29., hétfő, 8:30: Magyarország–Dél-Korea
2019. április 29., hétfő, 12:00: Litvánia–Fehéroroszország
2019. április 29., hétfő, 15:30: Szlovénia–Kazahsztán

2019. április 30., kedd, 12:00: Dél-Korea–Szlovénia
2019. április 30., kedd, 15:30: Fehéroroszország–Magyarország

2019. május 1., szerda, 12:30: Kazahsztán–Litvánia

2019. május 2., csütörtök, 8:30: Litvánia–Magyarország
2019. május 2., csütörtök, 12:00: Fehéroroszország–Szlovénia
2019. május 2., csütörtök, 15:30: Dél-Korea–Kazahsztán

2019. május 3., péntek, 15:30: Magyarország–Szlovénia

2019. május 4., szombat, 10:00: Dél-Korea–Litvánia
2019. május 4., szombat, 13:30: Kazahsztán–Fehéroroszország

2019. május 5., vasárnap, 8:30: Szlovénia–Litvánia
2019. május 5., vasárnap, 12:00: Fehéroroszország–Dél-Korea
2019. május 5., vasárnap, 15:30: Kazahsztán–Magyarország

Forrás: http://www.jegkorongblog.hu/2018/10/27/6-dolog-ami-igencsak-rendben-lesz-asztanaban/#post-258426

Gazda Albert