Látogatás a portói bor szülőföldjén

Portugália bő évtizede a magyar turisták számára is népszerű és egyre keresettebb utazási célpont. A kisebbik ibériai ország varázslatos tájain, városaiban kalandozva hamar felfedezhetjük a portugál kultúra egyik alapvető elemét, a bor szeretetét és tiszteletét. A sokáig a nálánál nagyobb bornemzetek árnyékában élő országban jelenleg is leginkább a saját szőlőfajtáikat termesztik, ennek megfelelően pedig nemzeti boraikat fogyasztják a helyiek. Persze léteznek külföldről betelepített fajták, ám például a spanyol borkultúrából jól ismert tempranillo is saját néven, mint tinta roriz „fut” a portugáloknál. Ez az egyik abból az öt legjelentősebb portugál szőlőfajtából abban a borrégióban, ahol a portói néven ismert desszertbor (vinho do Porto) alapanyagát is termesztik. Ez a Douro (Spanyolországban: Duero) folyó a spanyol határig húzódó felső szakasza, amit Alto (azaz felső) Douro néven ismerhet a borokért rajongó utazó.

Ha úgy döntöttünk, hogy itt szeretnénk testközelből is tanulmányozni a portugál borkultúrát - ide értve persze az előállításukat és a borhoz kötődő más gasztronómiai élményeket is -, akkor az ideális célpontunk a Portótól közúton nem több, mint két órányi utazással elérhető Pinhão kisvárosa, ahol éjszakáink nagyobbik részét töltjük. Innét kiindulva több szőlőbirtokra és a hozzájuk kapcsolódó pincészetekhez látogatunk el. Ezek a birtokok (portugálul: quinta) egészen a közelmúltig Portugália északi felének hagyományos agrárgazdaságai voltak, ahol az adott tájegységre jellemző mezőgazdasági termékeket állították elő a tulajdonosok. Mára jórészt felhagytak a hagyományos tevékenységgel, és turisztikai céllal vagy éppen rendezvényközpontként működtetik a birtokot, azaz leginkább annak egykori, központi épületeit.

Nem így az Alto Douro vidékén: itt a tradíció és az idegenforgalom remekül összekapcsolódik. Ha ehhez a Douro völgyének ősi idők óta teraszosan művelt, egyszersmind vadregényes, hegyes-dombos látképét is hozzáadjuk, akkor valóban páratlan, testet és lelket egyaránt gyönyörködtető élményben lehet részünk, ami messze több, mint egy átlagos gasztrotúra.

Az Alto Douro borrégióba vezető utunk során három különböző méretű, ám kivétel nélkül nagy múltú quintát látogatunk meg, így a hat napos kirándulás végére utasaink teljes képet kapnak a tájegység úgy a szőlész-borász szakmához, mint pedig más jellegzetességeihez kötődő tudnivalóiról. Mindeközben nagyszerű élményekben részesülünk a portugál konyha néhány szóban összefoglalhatatlan gazdagságáról is: ennek a tenger gyümölcsei éppúgy részét képezik, mint a helyi érlelt, vagy éppen friss sajtok, a quinták területén a szőlő mellett gondozott olajfák termése, vagy éppen a portugálok által is kedvelt, porhanyós kacsapecsenye. Étkezéseink mellé nem kevesebb, mint ötféle bort szolgálnak fel vendéglátóink, természetesen az adott birtokon termelt védett eredetű, azaz a DOC (Denominação de Origem Controlada) kategóriából, ami a portugál borok csúcsát jelenti.

Páratlan gasztro élményeink remek kiegészítője a Douro-folyó festői völgyében tett félnapos hajókirándulás is, amely szintúgy Pinhão-ból indul és oda is tér vissza. Ennek során több száz éves quinták és a hozzájuk tartozó pincészetek mellett, illetve leginkább alatt hajózunk el, ugyanazon az útvonalon, ahol annak idején egészen Portó városáig szállították a bort, hogy azután ott borpárlat hozzáadásával portóivá alakítsák át az alapanyagot.

Utunk végén Portugália második számú városát és a vele szemben, a Douro túlpartján található Vila Nova de Gaia városkát is felfedezzük, hiszen ezek legfontosabb látnivalói és utánozhatatlan hangulata nélkül még egy alapvetően a borra koncentráló látogatás sem lehet teljes. Gaia-ban költjük el utolsó vacsoránkat is, az emblematikus Graham’s portói bort forgalmazó cégének Vinum Éttermében, ami méltó megkoronázása a portói bor szülőhelyén tett látogatásunknak.  

Igaz Levente