A Siratófal története

Fekete kalapot és hosszú fekete kabátot vagy csak kipát (zsidó fejfedőt) viselő zsidó férfiak és nők, valamint gyerekek paravánokkal elválasztva egy ősrégi falnál imádkoznak. A közel 2000 éves Siratófal, más néven Nyugati Fal, vagy a zsidók számára Kotel óriási, akár 100 tonnás kőtömbökből áll és mindenféle kötőanyag nélkül épült. Egyes zsidó férfiak ütemesen hajlongva imákat mormolnak. Teljes testükkel és figyelmükkel az imádságra és a Teremtővel való kapcsolatra koncentrálnak, úgy ahogy azt a Tóra megkívánja.

A fal előtti hatalmas tér szabadtéri zsinagógaként működik, ahol nem is olyan rég még házak álltak. Az 1967-es „Hat napos", harmadik izraeli-arab háború során Izrael elfoglalta a jeruzsálemi óvárost Jordániától és a szomszédos arab lakónegyed lebontásával létrehozták a Siratófal előtti nagy teret, ahol kényelmesen és szabadon tudnak imádkozni. Azonban az 1948-as első arab-izraeli háború és az 1967-es „Hat napos" háború közötti jordániai megszállás alatt a zsidók egyáltalán nem közelíthették meg a Siratófalat.

A zsidó felfogás szerint a Siratófalnál végzett imádságok sokkal hatásosabbak. A kőtömbök közötti résekbe többen apró cédulákat csúsztatnak, amelyen az Istenhez intézett imádságok szerepelnek. Shabbat idején (a zsidók megszentelt napja), pénteken este és szombaton különösen sokan jönnek imádkozni családostul. Itt ünneplik a zsidó gyermekek felnőtté avatási ceremóniáját, a bar mitzvah-t, amikor zene, dobszó kíséret mellett érkezik a 13 éves ifjú, hogy aztán szimbolikusan felolvasson a Szent könyvből, a Tórából. Itt történik az izraeli katonák hivatalos beiktatása is.

Nem zsidóknak csupán egy régi, több mint 2000 éves falrészlet, de a zsidó vallásúak számára történelmük és identitások egyik legfontosabb része. Ez az egyetlen ugyanis, ami megmaradt a „Második Templomból", ami a fölötte lévő Templom-hegyen állt és a rómaiak rombolták le Kr.u. 70-ben. A Siratófal annak a Templom-hegynek a része, amely három vallás számára is szent hely, és ezáltal a palesztinok és izraeliek közötti konfliktus gócpontja Jeruzsálemben.

De mit is gyászolnak a Siratófalnál?

A zsidók először Dávid király alatt egyesülnek, aki megszerezte Jeruzsálemet, és fővárosává tette. Valószínű ismerte a hagyományt, hogy Isten ezt a helyet jelölte ki Ábrahám számára, hogy feláldozza Izsákot és tudatosan akarta királyságát a szent helyhez kötni. Így Dávid templom építésébe kezd, amelyet fia, Salamon fejezett be i.e. 1000 körül. Ez lett az Első Templom. A templom legbelső részében, a „Szentek Szentjében" őrizték a Mózesi törvényeket, a Tórát. Az Izraeli királyság Salamon alatt érte el csúcspontját. Az Első Templom 400 éven keresztül állt egészen addig, amíg i.e. 586-ban a babilóniaiak leigázták Jeruzsálemet és a Templomot, a zsidókat pedig fővárosukba, Babilonba hurcolták.

Az i.e 586-ban elpusztított Első Szentélyt a babilóniai fogságból 70 év után hazatérő zsidók ugyanazon a helyen újjáépítették. Ez lett a Második Templom. Heródes, a rómaiak által kinevezett júdeai király hatalmas építkezésekbe kezdett. A Második Templomot i.e. 19 körül nagymértékben átalakította, kibővítette, hogy elnyerje a zsidók jóindulatát. Ezen kívül a Mórija-hegyet (Templom-hegy akkori neve) téglalap alakban támfalakkal vette körül és feltöltötte a területet úgy, hogy az már 200 ezer fő befogadására lett alkalmas.

A terjeszkedő Római Birodalom a Második Szentélyt i.sz. 70-ben pusztította el. A Templom kincsei olyan értékesek voltak, hogy Titus császár állítólag fel tudta építeni belőle a Colosseumot. Miután a Második Templomból egyedül a Heródes által épített nyugati támfal maradt meg, innen ered másik neve, a Nyugati Fal.

A Siratófal nem más, mint a Heródes által épített támfalak maradványa. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem tartozott magához a templomhoz, mindössze a Templom-hegyet határolta nyugatról.

A fölötte lévő Templom-hegyen ma két mecset, a Szikla mecset és Al-Aksa mecset áll, ahova a zsidók nem mehetnek fel imádkozni. A Siratófal számukra így a legközelebbi hely ahhoz, ahol valaha a két Templom állt és most azok pusztulását siratják. A vallásos zsidók Izraelben és a diaszpórában élők naponta imádkoznak újraépüléséért. Számos zsidó ceremóniának, még az esküvőknek is része, hogy valamilyen módon megemlékeznek a Templom pusztulásáról.

A Tisha Beav ünnepen, vagyis a zsidó kalendárium szerinti Av hónap kilencedik napján a két Templom lerombolásának emlékezetére böjtöt tartanak. Ez alkalommal az emberek leülnek a földre, felolvassák Jeremiás próféta siralmainak könyvét és liturgikus gyászénekeket (kinot) énekelnek.

A cikk szerzője: Simigh Ágnes, az 1000 Út idegenvezetője
Az eredeti cikk a www.voiceofguides.com oldalon ITT látható.