A maják földjén Mexikóban - földi paradicsom ősi gyökerekkel

2020. január 20.

A maják csodálatos ősi kultúrája ma is ámulatba ejti a Yucatán-félszigetre látogatót. Tulum, a közvetlenül a tengerpartra épült városállam, vallási és szertartási központ volt, neve yucateci maya nyelven falat jelent. A fal nem csak a tengertől védte markánsan a várost, hanem a rendkívül zárt kasztrendszerben, a társadalom felső rétegéhez tartozó öröklődésen vagy a felsőbb erők által kiválasztott társadalmi hierarchia által elkülönülő papi és katonai előkelőségeket is elkülönítette a társadalom többi tagjától. A Yucatán félszigeten a koponya deformálása ugyanúgy elterjedt volt, mint az ősi Peruban, így fejük hosszabb, keskenyebb, előkelőbb formát öltött. A jól látható, állandó azonosítási marker az etnikai identitás kialakulását is elősegítette a populáció kedvezményezett tagjainál. A félistenként tisztelt uralkodók, papok, kiválasztott koponyamódosított egyének magasabb társadalmi státuszt élvezve, különféle kiváltságokkal élhettek, életvezetési és élelmezési területeken is.

Chichen Itza tudományos, asztronómiai és matematikai központja kíváncsisággal tölti el a látogatót és felteszi a kérdést, miféle tudásnak voltak birtokában a maják, akik a kultúra, a művészet virágkorát élték és fejlett írásmóddal is rendelkeztek.

A maják jól ismerték a csillagok járását, Chichen Itza csillagvizsgálója által pontosan feltérképezték a nap mozgását, és a bolygókkal való együttállásból számították ki a vetés vagy a betakarítás időpontját. A napsugarak a napéjegyenlőségek napján csodálatos fény-árnyék játékot alkotva még ma is kígyószerűen kúsznak végig Kukulkán piramistemplomán. Világelsők voltak a zéró érték, a nulla számtani fogalmának bevezetésében és nagyon pontos naptárakat készítettek a számításaik segítségével. A tolték-azték hitrendszer szerint a teremtőisten Quetzalcoatl, akit mi Tollaskígyó néven ismerünk, a későbbiekben maja nyelven Kukulkán, teremtette meg az egész világmindenséget. A maják tökéletes pontossággal emelték fel piramisépítményeiket és saját hitviláguk szerint rótták le tiszteletüket a természeti erők előtt. A Tollaskígyóisten piramistemploma négy oldalán meredek lépcsők vezetnek a templomhoz, ahol teljesen szokványos módon áldozatot - nem ritkán emberáldozatot - mutattak be.

A maják szerint a többszöri teremtés eredményeként jelenleg az ötödik emberi civilizációt, az ötödik Nap idejét éljük, és előre meg is jósolták, mikor jön el a vége a világnak, aminek a mai számításaink szerint már 2012-ben be kellett volna következnie. A maja bölcsek jóslata szerint „ez a világ a Mozgás jegyében ér véget”. Lehetséges, hogy mi hibáztunk és mi nem tudtuk pontosan értelmezni az aztékok vagy a maják számításait, de lehet, hogy a dekódolásba keveredett bele egy kis logikai hiba, és máris elcsúszott az egész rendszer.  

A növények és az állatok minden szinten jelen voltak a maják életében. A zöld szín megszámlálhatatlan árnyalatában pompázó Yucatán-félszigeten az életet adó esőt az esőisten, Chaak segítségével kapták. Tisztelték és elfogadták a természet ciklusait, a természet rendjét és erejét. Tisztában voltak az állandóan ismétlődő körfogással, tudták, hogy egy ciklus befejeztével azonnal indul a következő. Amikor véget ér egy élet, rá pár percre újra kezdődik az újjászületés fázisa, és az új testben a létezés csak minőségbeli különbségben lesz eltérő. Az évszakok váltakozása vagy a víz ciklusa is az ég és a föld, az élet és a halál körforgásának része, mint ahogy nincs élet halál nélkül, nappal éjszaka nélkül vagy eső szárazság nélkül. Minden korban felmerül a kérdés, hogyan működik a természet, hogyan függ tőle az ember, és hogyan tud hozzá alkalmazkodni. A kultusz alapjaként életük egyensúlyban volt a természettel, a környezettel, a folytonos körforgással. Tulumban a freskók templomán halak, kígyók és gyíkok jelzik a város múltbéli lakóinak különös szimbiózisát a természettel. A kígyó a vizet, a létezést, az életet, a túlélést és az alkalmazkodást jelentette.

A maja mitológia szerint az első embereket kukoricakásából gyúrta meg a kukoricaisten. Különböző ősi civilizációkkal folytattak árucsere kereskedelmet, akik csak kukoricaemberként emlegették őket. Alapvető élelmiszerük, áldott ételük volt a kukorica - maja nyelven: ixim – a teremtés, az élet, a halál, az újjászületés szimbóluma a maják életerejét is adta. Szerencsére a kukoricaevő jó szokásukat a mai Yucatan embere mind a mai napig őrzi. A fenséges pozole, a tortillába tekert hús és zöldség falatok, a banánlevélbe csomagolt tamal, az atole, a különböző kenyérfélék tárháza nem hagyja éhes gyomorral a látogatót.

A tenger felé tekintve, a megtörő hullámok jelzik a világ harmadik legnagyobb korallzátonyát, mely Belizig fut végig a tengeren. Hajózási és kikötési célból az akkori világ legnagyobbjai közé tartozó maják Tulum előtt kiszedték a korallzátonyt, így nem csak a kukorica hajózhatott el más civilizációkhoz, hanem a só, a kakaó, a jáde, az obszidián és a maja arany is útra kelhetett a hajós és kereskedő nép által.

A maja foci még ma is vita tárgya a kutatók körében. Csak a derekukkal érinthették az öt-hat kilós tömör kaucsuklabdát, ami magasba ívelve célozta meg a kaput a labdajátékpályán. Felvetődik a kérdés, hogy miért az halt meg a majáknál, aki nyert, szemben az aztékokkal, ahol a vesztes került az áldozati oltárra? Az ősi kultúrák idejében az emberek közelebb álltak a felsőbb világhoz, a természeti erőkkel együtt élve, megtiszteltetésnek vették és kiválasztottként ünnepelték azt a személyt, akinek az isteni mágia által kinyitották a túlvilághoz vezető kaput, és visszatérhetett a teremtőhöz, összekötve így a földi és az égi világot. Tulumot vagy Chichen Itzat járva kérdéseket teszünk fel, de a mai válaszaink az ősi maják korára nem érvényesek. Az észlelés folyamatában, ugyanazon az ablakon kitekintve, mi már nem ugyanazt látjuk, mint amit a maják láttak. Nem tudjuk, mit láttak abból, amit néztek és az elődeik korábbi tapasztalataik által kit, minek a meglátására, megtapasztalására tanítottak. A paradigmaváltás folyamatában teljesen kicserélődnek az észlelési sémák, és mi már egy másik szemüvegen keresztül nézzük és látjuk a maják ősi világát.

A kútszerű karsztképződményekre épült maja városok alatt a búvárok egy teljes barlangrendszer összeköttetését találták meg. A cenoték a maja időkben nem csak az ivóvíz összegyűjtésére és tárolására szolgáltak, hanem ceremoniális központok hálózataként is működtek, ahol a földi élet befejeztével utat mutattak a másik élethez. Manapság a cenoték a felfrissülni vágyók kedvenc fürdőhelyei.

Befejezésképpen ne felejtkezzünk el az ősi maja világ őrzőiről sem, a ma is Tulumban élő leguánpopulációról. Izgatottan várják a leguánok a látogatókat és a kedvenc eledelüket, az előre felszeletelt görögdinnyét.

Cikk és fotók (kivéve a nyitó kép): Flores Andrea