Vietnám, a kellemes csalódás

Vietnám, a maga közel 332.000 négyzetkilométeres méretével nem számít hatalmas országnak. Ha azonban a formáját nézzük, akkor ez a több mint három magyarországnyi terület, érdekesen, S alakban elnyúlva fekszik észak déli irányban és közel 1650 km-en terpeszkedik el. Így már nem is olyan kicsi!

Én sokáig csak délen jártam, mindig összekapcsolva Kambodzsával és így Angkorral. És ha Angkor felől nézzük, Vietnám nem igazán nyerte el a tetszésemet, pedig az emberek kedvesek, az ételek finomak, de mégis, hiányzott valami. Szép a Mekong-delta, Saigon pedig inkább érdekes, mint gyönyörű város. A francia időkből származó Notre Dame katedrális és a mellette álló posta épülete akár Európában is lehetnének. A háborús múzeum és az Újraegyesítési Palota, illetve a Cu Chi alagutak a múlt árnyait mutatják be.

 
Összességében, mindig úgy éreztem, hogy Vietnám engem nem igazán fogott meg. Ez egészen addig a pontig így is volt, amíg pár évvel ezelőtt először el nem utaztam Észak-, Közép- és Dél-Vietnámba. Persze ismertem a történelmet, tudtam, hogy ott “fent” kezdődött minden, és szép lassan vándoroltak dél felé, de mégis, ami ott várt rám, arra nem igazán számítottam. Mondhatni megismertem az igazi Vietnámot, az ősi Vietnámot, számos pagodával, templommal, szent hellyel és természeti látnivalóval.

 
Csak hogy párat említsek: a Halong-öböl olyan hely, amit senkinek nem szabad kihagynia. Oda biztos el kell látogatni egyszer az életben. És nem is kell törnie magát az embernek, hiszen csak fekszik a hajó fedélzetén egy napozóágyban, és sorra haladnak el előtte a szebbnél szebb és a bizarrnál bizarrabb sziklaformációk.

Aztán ott vannak a rizsföldek, ahol északon évente kétszer, délen néha háromszor is aratnak. A hegyek között teraszosan megművelt területek a vietnámi nép szorgalmát és kitartását is szimbolizálják, azon túl, hogy a rizs a legfontosabb eledelük szinte a történelem kezdete óta.

De haladjunk picit délebbre, Da Nang, Hue és Hoi An környékére, ahol legfontosabbként a rég eltűnt Csampa Birodalom szakrális fővárosának, My Son-nak a romjait találjuk. Sajnos az általunk vietnámi háborúnak ismert konfliktusban az amerikai légierő többször bombázta a területet, de még így is körbelengi a romokat valamilyen ősi hangulat.

Vagy vegyük Hoi An középkori városát, mely főleg este igazán magával ragadó a színes lampionokkal, csónakokkal és mindezek a fények tükröződnek a folyó víztükrén, így még színesebb kavalkádot létrehozva.

Vannak olyan látványosságok is, amelyek nem mondom, hogy nem giccsesek, de a maguk nemében aranyosak, ilyen például Ba Na Hills és az itt felépített középkori falut imitáló város és kvázi vidámpark, amelynek legnagyobb látványossága az Arany-híd kilátó, melyet két hatalmas betonkéz tart.

Hosszan lehetne sorolni még, de az biztos, hogy Vietnám megér egy utazást, és ha tehetjük, mindhárom régióját látogassuk meg: északot, a középső részeket, de ne hagyjuk ki a déli területeket sem!

Az biztos, hogy Vietnám sokkal több, mint ami elsőre eszünkbe jut róla!

Négyesi Miklós

Tetszett a cikk?
Akkor figyelmébe ajánljuk vietnámi körutazásainkat.