Vietnám - A felszálló sárkány országa, a mosoly országa

A felszálló sárkány országa jelzőt értettem, de a mosoly országa?

A mosoly országa jelzőt Thaiföldre már régóta használják.

Tudnak még mosolyogni Vietnámban?

Egy olyan országban, ahol a történelem a háborúkról szól és szinte reflexszerűen az amerikai-vietnami háborús filmek jutnak róla eszünkbe, például: A szakasz, Szarvasvadász, Rambo, Jó reggelt Vietnám, Apokalipszis most, Csendes amerikai, Indokína, Saigon és még sorolhatnám. Tudnak még mosolyogni ennyi háború után is?

Az ország történelme a kínai, a japán, a francia és az amerikai hódítókkal szembeni ellenállásról, háborúról és védekezésről szól. Amikor 1973-ban az amerikaiak kivonultak, még folytak a belső harcok Észak- és Dél-Vietnám egyesítésére, ami végül 1976-ban következett be. Ezt követően még évekig háborúztak a két szomszéddal, Kambodzsával és Kínával. A porig rombolt Vietnám háborús kárainak a helyreállítása lassú és még ma is tart. A gazdasági fejlődés elindítása csak 1986 után következett be.

Ki tud mosolyogni ennyi tragédia és szenvedés után? A vietnámi nép, és ezt őszintén teszi! Ezt akkor értettem meg, amikor a saigoni idegenvezetőnk, Mr. Giang (akinek a keresztneve folyót jelent és a Mekong Deltájában született) tapintatosan közölte: ő nem jönne be velünk a “háború maradékáról” elnevezett múzeumba (War Remnants Museum), ahol szívszorító fotók kerültek kiállításra, illetve tankok és lövedékek láthatók az udvaron. Kint maradtam vele és beszélgettünk. Sorry, sorry Ms. Maria, ugye nem bánod, hogy nem tudok bemenni, mert a borzalmak bizonyos érzelmeket válthatnak ki belőlem és olyat találok mondani ami nem illendő - mindezt kedvesen, halkan, mosolyogva mondta, mert ő buddhista. Elfogadó és megbocsátó.

Ez Vietnám, a nyitott ajtó politikájának megfelelően, minden ország barátja. Kínával jó szomszédok, jó barátok, jó elvtársak, jó partnerek. Japántól kapja a legtöbb fejlesztési segélyt. A franciák szívesen látott vendégek. A legkényesebb viszony Amerikával van. Tapintattal és emelkedettséggel viselkedik az ország lakossága az egykori halálos ellenségeivel.

Az életszemléletük nagy segítségükre volt a túlélésben és a felülemelkedésben. A lakosság fele buddhista, ezért Vietnámban sok nevető Buddha szobrot látni, ami a jövőt jelképezi. Egy vietnámi bölcsesség, ami engem megérintett, az alábbi: “Amikor megszületsz sírsz, mások nevetnek. Úgy kell élni, hogy mások sírjanak és Te nevess, mikor elmész.”

Nevetés és mosoly, ilyen legyen a jövő. Az élet szenvedés, hát alakítsd át mosollyá. Ezt a vietnámi nép megtette, így tudnak békében élni önmagukkal és a világgal.

Love Vietnam!

Topozidu Mária