Török fagylaltzsonglőrök

Ha tisztességesen elkezdünk enni Törökországban, komoly meglepetésekben is lehet részünk – mert az anatóliai konyha sokkal-sokkal több, mint az utcán árult halas szendvics, az almatea vagy a turistacukrászdák baklavája. De bármiféle gasztronómiai mélymerülés előtt előbb-utóbb bele fogunk botlani az utcai török fagylaltárusokba – és azokba a turistacsalogató mutatványokba, amelyekkel az árusok szeretnék felpörgetni az eladást.

Úgy tűnik, a törököknek a vérükben van, hogy cirkuszi mutatvánnyá fejlesszék a kiszolgálást, mint ahogy ezt a szintén török származású, méregdrága steakéttermeiről és teátrális sózási technikájáról híres Salt Bae tökélyre fejlesztette. Belőle egy van, a hagyományos fagyiárusokból azonban Boszporuszt lehet rekeszteni: az isztambuli (és egyéb) utcákon lépten-nyomon feltűnnek az népi gúnyába öltözött, harsány fickók, akik különféle trükkökkel gyűjtenek maguk köré közönséget. Véletlenül kiszúrt áldozatukat hosszú percekig próbálják lóvá tenni nagy, széles, szinte akrobatikus mozdulatokkal kínálva őt fagyival. Ez a fagyi azonban hiába van karnyújtásnyira, elérni lehetetlen. Mindezt jó nagy hanggal, kolompolással kísérik, ami kisebb tömeget vonz – így gyűjtik be a mosolyokat, a mosoly pedig már csak egy ugrás a következő fagyivásárlásig. Azonban nem szabad, hogy a látványos vásári mutatvány elterelje figyelmünket a lényegről: magáról a fagyiról, mivel különleges dologról van szó.

Kép forrása: https://timesofindia.indiatimes.com

A hagyományos török fagylalt töményebb, mint olasz testvére. Sőt, ha igazán jól készítik, egyáltalán nem is hasonlít rá. Helyi különlegességről van szó, amit valóban lokálisan lehet kóstolni. Ragacsos és rugalmas állagát a híoszi pisztáciafa gyantája, valamint egy ritka és furcsa növény, a kosbor porrá őrölt gumója adja.

Ahol a Kahramanmaraş feliratot látjuk, ott a tradíciókat követik: a fagyi és készítésének módja ebből a távoli, viszonylag ismeretlen török városból ered. Nekünk talán ismeretlenül hangzik (mármint nekünk nem, de önöknek talán igen…), a törökök viszont annál inkább ismerik a helyet, melynek nevét kimondva mindenki egyből a fagyira gondol. Ami nem csak a gyanta (masztik) és a kosborgumó (szalep) miatt más.

Maraş környékén kecsketejből készül, de nem akármilyenből: a kecskék a makulátlan, tiszta levegőjű, hegyi legelőkön kamillát, illatos füveket, orchideaféléket falatoznak szabadon és boldogan. Higgyék el nekem, kecske ügyben otthon vagyok: nem csak legenda, hogy ez a tej ízén és minőségén egyértelműen érződik.

Kép forrása: http://3cowsandacone.com

Az eredeti fagyi tejszín ízű, kevés őrölt pisztáciával megszórva, késsel-villával, tányéron adják elénk. Utcai változata áldozatul esett a mutatványosoknak, akik a hagyományos török vízhordó jelmezébe, vagy a Maraş környéki népviseletbe bújva, hosszú nyelű fémlapáttal keverik-formázzák-adagolják az egy tömbbe összeállt finomságot.

Hogy minek zsonglőrködni a fagyival, amikor az önmagában is megér egy misét? Nyilván a figyelemfelkeltés miatt. Sima marketing, ártalmatlan dolog, amin mindenki jól szórakozik – talán még az is, akit épp lóvá tesz a fagyiárus.

Méhész Zsuzsa

Ha kedvet kapott ahhoz, hogy egy igazi, török fagyit megkóstoljon, arra irodánkon keresztül több lehetőség is adott.

Irodánkon keresztül török utazások széles választéka érhető el, illetve ha kifejezetten a török gasztronómai iránt érdeklődik, akkor felhívjuk a figyelmét a Gasztrokaland Isztambulban programunkra.