Szudán piramisai

Ha feltennénk egy kérdést, akár gyakorlott utazóknak is, hogy mondjanak három országot a világon, ahol piramisok vannak, biztosan sikerülne válaszolniuk, és akár harmadik helyre befuthatna Szudán is. Ám ha lenne egy következő kérdés, hogy hol van az említett országok közül a legtöbb piramis, akkor talán Mexikó, de lehet, hogy Egyiptom végezne az első helyen. Ezek viszont sajnos hibás válaszok lennének, ugyanis Szudánban (akár egy faluban is) több piramis található, mint egész Egyiptomban!

Az emberek valahogy úgy vannak vele, hogy az egyiptomi kultúra a Nílus-völgyében terjedt el, és az emlékei szintén ott találhatók. Viszont a Nílus mentét csak Luxorig, Asszuánig értik. Pedig koránt sincs vége ott a Nílusnak, és az ókori Egyiptomi Birodalomnak sem ott volt a határa. Arról a tényről, miszerint közel 70 éven keresztül núbiai fáraók, az ún. "fekete fáraók" ültek Egyiptom trónján kevesen tudnak. Pedig így történt, i.e. 744-656 között Núbia (a mai Szudán) nem csak jelentős gazdasági (bányászat, kereskedelem) hanem jelentős politikai befolyással is bírt. Ezen időszak kiemelkedő alakja Taharka fáraó volt.

A Nílus évenkénti (július 21.) biztos áradása határozta meg a birodalom életét, az élet ritmusát. Ez a "ritmus" Etiópiából, a Kék-Nílusból és Közép-Afrikából, a Fehér-Nílusból érkezett. A két folyam a mai Szudánban, Khartumnál egyesül és Nílus néven folyik tovább. A két ág közül a Kék-Nílus az értékesebb, mert az hozza az Etióp-felföld értékes iszapját, és termékenyíti meg az áradás révén a Nílus-völgyét. Ez mind a mai napig így van, ezért okoz konfliktust Egyiptom és Etiópia között a Kék-Níluson épülő Renaissance-gát, amely megfogná az Etióp-felföld termékeny iszapját.  

Kanyarodjunk vissza a piramisokhoz! Az egyiptomi halottkultusz és a temetkezés része volt a gazdagok, főként a fáraók piramisokban történő temetkezése. Ennek a csodálatos példáját láthatjuk Kairóban (Luxor), illetve Szakkarában. Találunk délebbre is piramisokat, de a későbbiekben változtak a temetkezési szokások, eltűntek a látványos piramisok és elterjedt a sírkamrás temetkezés. Ám nem így Núbiában! Ott virágzásnak indult a piramisépítés, az egyszerű vályog piramisoktól kezdve a kőpiramisokig. Az uralkodók és családtagjaik piramisok alá temetkeztek. Bár ezek a piramisok kisebbek, kb. 20-30 méter magasak, kicsit karcsúbbak, és hegyesebbek a csúcsszögeik, de sokkal nagyobb tömegben épültek, mint Egyiptomban. Az egy csoportban lévő, kb. 20-30 piramis látványa Jebel Barkal-ban vagy Meroe-ban páratlan látvány.

Természetesen nem csak kívülről lenyűgözőek ezek a piramisok, hanem belülről is. Hasonlóan az egyiptomi sírkamrákhoz, itt is gazdagon festettek, díszítettek. Ugyanazok az istenségek és ugyanazok a feliratok szerepelnek itt is, mint több ezer kilométerre északabbra. A szudáni piramisok páratlan kincsei az országnak, melyek egy letűnt kultúra emlékei, és amelyek a Nílus 6. zuhatagáig épültek. 

Szöveg és képek (kivéve a nyitó kép): Rokolya Péter