Namíbia titokzatos törzsei: himbák és hererók

Ha Dél-Afrika törzseiről esik szó, máris mindenki rávágja, hogy igen a busmanok! Persze, hiszen szinte mindenki látta az „Istenek a fejükre estek” c. filmet, amely felhívta a figyelmet erre az aprócska termetű, de hihetetlen túlélő képességgel megáldott, sajnos egyre ritkuló népre.

Viszont most nem róluk ejtenék szót, inkább más, kevéssé ismert törzsekről. Ha valaki megérkezik Namíbiába, akár már a repülőtéren is találkozhat egy érdekes, azonnal észrevehető viselettel, mely első látásra nem ehhez a meleg klímához való, és amelyet a helyi hölgyek hordanak. Színes, kicsit régi vonalvezetésű, bő szoknyák, zárt felsővel, a legkülönlegesebb rész pedig a fejfedő, ami egyfajta háromszögletű sapkaféle. A különleges ruhákat hordó népcsoport a hererók.

Kik is azok a hererók és mi is ez a viselet?

A hererók az "elvárosiasodott" himbák. De kik azok a himbák? A himbák Dél-Afrika, főleg Namíbia, nomád pásztorkodással foglalkozó népe. A férfiak folyamatosan a szarvasmarhákkal, a csordával vándorolnak, újabb legelők után kutatva. A törzs nőtagjai pedig a faluban nevelik, ellátják a gyerekeket, nem mellesleg eladásra szánt tárgyakat készítenek, ezzel a pénzzel némileg kiegészítve a szűkös családi költségvetést. A himba hölgyeket már messziről meg lehet ismerni, különleges, vörös színű hajviseletükről, és vöröses színűre festett bőrükről. A hajukat vajjal kevert, finomra őrölt vörös földdel vastagon megkenve fonják varkocsba, melynek végén - a legújabb divat szerint - hatalmas fekete bojtokat hagynak. A házas himba nők fején egy kecskebőrből készült kis korona féle is van.

A testüket szintén a finomra őrölt vörös föld és vaj keverékéből készült krémmel kenik folyamatosan, melyből többféle is létezik. Miután életükben a tisztálkodáshoz vizet soha nem használnak, ezért szükség is van ezekre. A tisztálkodást illatos füvekből készült füstöléssel, és füvekkel kevert krémek felvitelével a hajlatokban, oldják meg. A falu házai kör alakban építve veszik körbe a szent tüzet, ami a tér közepén ég, valamint a karámot, ahova éjszakára beterelik a haszonállatokat, amennyiben otthon tartózkodnak. A feleségek státuszát vagy a hajadonság állapotát nyakperecek és lábperecek jelölik. A hölgyek öltözete teljes egészében állatbőrből, elsősorban kecskebőrből készül; színvilágában, díszítettségben nagy rokonságot mutatva más afrikai, hasonló életformát gyakorló törzsekével, pl. hamarok, arik, banák (Etiópia).

Hogyan és mikor lettek a pásztorkodó törzsek tagjaiból a városias herrerók?

Amikor a XIX. században a mai Namíbia területén (egykori Német Nyugat-Afrika) megjelentek a németek, mint gyarmatosítók, háztartást vivő helyi személyzetre volt szükségük. Ekkor léptek képbe azok a himba asszonyok, akikből szakácsnők, takarítónők és személyzet lett a német háztartásokban. Miután az eredeti viselet nem volt "konform" a korabeli német viselettel, így az akkori viseletet alakították át, vagyis "hererosították". Egyedül a fejfedő formája utalt a pásztorkodásra, hiszen a háromszögletű fejfedő kicsit emlékeztet a szarvasmarha szarvaira. A hererók maradtak a városban, a himbák a szavannán. Természetesen egy nyelvet beszélnek, értik egymást.

Szöveg és fotók (kivéve a nyitókép): Rokolya Péter