Menni kell! Omán - Sátrazás

A Dubaiban töltött egy évünk egyik legjobb hozadéka, hogy könnyen és olcsón eljuthattunk a közeli országokba. Az egyik legszimpatikusabb célpont Omán volt. Sokkal szegényebb, mint az Emirátusok, de sokkal emberibb, természetesebb. Kulturális tekintetben igazi időutazás, hiszen sok helyen találunk vályogból épített falvakat, városokat, s az emberek jó része hagyományos ruházatot visel. A piacok, éttermek hangulata is igazodik a mesebeli kiránduláshoz, de például a fővárosban, Maszkatban gyönyörű modern épületekkel is találkozhatunk, mint például az Operaház.

Képfelirat: Ománban is találunk változatos tájakat

A természet egészen különleges. Ugyan nagyrészt sivatagi ország, de ez is változatos: homokdűnék, kősivatagok, magas hegyek váltakoznak, sok helyen van vízmosás, kristálytiszta tó és persze hosszú-hosszú tengerpart.

Képfelirat: Forr a víz a reggeli kávéhoz

A vádikat különösen szerettük. Ezek az egykori folyómedrek az év nagy részében szárazak, de ha elegendő a csapadék, néhány hónapig igazi folyókká válnak. Gyakran oázisokat alakítottak ki a vádik mentén, gyönyörű datolya- és pálmaligetekkel. A vádik védett völgyeket alkotnak, széltől, naptól óvó sátorhelyet könnyen találtunk, és gyönyörködhettünk a víz által létrehozott különleges formációkban. Ománban még kempingbe se kellett menni, szinte bárhol megállhattunk és letáborozhattunk.

Képfelirat: A vádik ideálisak sátrazásra

Ománban csak a legegyszerűbb, szupermarketben kapható sátorral jártunk kempingezni, a garantált meleg és szárazság miatt elegendő volt egy sima polifoam és lepedő. Piacon vettünk egy alumínium teáskannát, amivel reggelente teát, kávét tudtunk készíteni, egy serpenyőben tojást sütöttünk, ennyi elég is volt a boldogsághoz.

Képfelirat: De a sivatag is tökéletes hely

Az Arab-félszigeten júniustól szeptember végéig elviselhetetlen a hőség, gyakorlatilag nem lehet pár percnél tovább kint lenni. Ez alól kivételt képez Omán Jemennel határos tartománya, Dhofar, ahol trópusi éghajlat uralkodik. Június közepétől szeptember közepéig ki van téve a délkeleti monszunnak, ez komoly esőzéseket hoz, és sokkal elviselhetőbb a hőmérséklet ebben az időszakban is. Mi épp júniusban autóztunk ide, hihetetlen látványt nyújtott a gyönyörű – olykor majomkenyérfákkal pettyezett – zöld vidék a kietlen, sivatagos táj után!

Képfelirat: A tengerparton se ütköztünk tömegekbe

Tudni kell, hogy Dhofar Dubaitól több mint 1000 kilométerre fekszik, és ahhoz, hogy odajussunk, át kell szelni az ún. Empty Quartert, amely egy 650 000 négyzetkilométer kiterjedésű homoksivatag. Az úton kívül csak benzinkutat és mellette egy egyszerű boltot találunk, ezen kívül tényleg empty, azaz üres. Homok, homok, igen ritkán egy-egy fa. Muszáj néha kiszállni az autóból, de ez olyan érzés volt, mintha egy hajszárítót közvetlen közelről az ember arcához tartanának. Az autó hőmérője 51 °C-ot jelzett. Napnyugta után azért nagyjából elviselhetővé válik a levegő hőmérséklete, így úgy döntöttünk, megállunk, és szó szerint a semmi közepén éjszakázunk. Én nem bírtam a sátor bezártságát egy idő után, kihúztam a matracot a sátor elé, nagyon jót aludtam a csillagos ég alatt. Reggel arra ébredtem, hogy valaki nagyon erősen szuszog mellettem. Kinyitottam a szemem, és két teve méregetett közvetlen közelről. Jó reggelt kívántam nekik, és jót nevettem. Ők is mentek a dolgukra, és mi is indultunk Dhofar felé.

Részlet Ertler Aliz, Menni kell! című könyvéből. A könyvről további információk itt láthatók: www.mennikell.hu

A fényképeket Ertler Aliz készítette (kivéve: nyitó kép).