Karácsonyi meglepetés

Az első meglepetést az 1000 Út munkatársainak szántam, akik egy hónapot vártak erre az írásra. Nehezen született meg, mert nem akartam szokványos úti beszámolót írni. Nem is lett az. És ez a második meglepetés. Hiszen az életben sehol nem szeretem az átlagos, megszokott dolgokat. Idegenvezetőként sem. Ellenben szeretek meglepetést okozni az utasoknak. A harmadik meglepetést az olvasóknak tartogatom, hiszen a címmel ellentétben nem lesz benne semmi karácsonyi. Hiszen a portugáliai körutazásunk október végén zajlott.

De vissza a meglepetésekhez! Korábbról kezdem…

Évekkel ezelőtt volt egy kedves házaspár-utasom, István és Erzsébet, akik Szolnoktól délre eperföldet művelnek. Összebarátkoztunk, majd idén tavasszal rám írt Pisti, hogy a családommal együtt menjünk már le hozzájuk valamikor, mert van eper bőven, szedjünk magunknak, amennyit gondolunk.

Pünkösdhétfőn mentünk, és eperszedés közben jót beszélgettünk. Elmondták, hogy egész évben a földjükön dolgoznak, hajnal 4-től este 10-ig tart a munkaidő, utána hullafáradtan esnek ágyba, és szabadságra csak október közepétől tudnak elmenni egy-másfél hónapra. Stimmel, velem is október második felében voltak.

Akkor megértettem valamit. Hány olyan utasom lehet, akik évtizedeket dolgoznak keményen, látástól-vakulásig, hogy az év néhány hetét a jól megérdemelt pihenéssel, feltöltődéssel, világgal való ismerkedéssel tölthessék!?! Akik százszorosan megérdemlik, hogy azokon a napokon, amikor nekem kell valami kényeztetőt, szórakoztatót, emlékezeteset nyújtani Nekik, akkor mindent megtegyek, hogy remekül érezzék magukat. És ekkor jönnek a meglepetések…

Sokszor eszembe jutott István és Erzsébet a portugáliai 5 nap alatt is, különösen akkor, amikor nap-nap után bejelentettem az utasaimnak, hogy most egy olyan meglepetés-program következik, amely nem volt benne az előzetes leírásban. Amit a fix megállóhelyek mellett azért illesztek bele a napba, hogy Ők még jobban érezzék magukat. Mert mindenkinek van otthon egy „eperföldje”…

Így imádkoztunk magyar nyelven Fatimában, így jutottunk el Estorilba, Horthy Miklós és családja emigrációs évtizedeinek helyszínére, így álltunk meg Cabo de Roca előtt pár percre az Ördög-sziklánál, így kóstoltunk érett datolyaszilvát a batalha-i kolostor előtti paraszt néninél, így futottunk össze Lisszabonban Tompos Kátya, népszerű színésznővel, így ittunk búcsúzásként óbidosi meggylikőrt a repülőtér terminálja előtt, és így szereztünk emlékezetes pillanatokat a nazaréi Mária-kegytemplom oltára előtt. Hogy? Szűz Mária a kisdeddel? Az mégiscsak karácsonyi történet!

Na, ezzel most magamat is megleptem…

Kriaszter Attila