Kalandozások az orosz északon

Ma már ismét előszeretettel utaznak a magyar turisták Szentpétervárra. Nagy Péter városa elvarázsolja a vendégeit, érdemes azonban egy-két napra a hátunk mögött hagyni a forgatagot, s a természet lágy ölén megpihenni a tavaival s a szigeteken megbúvó építészeti gyöngyszemekkel elkápráztató Karéliában.

Pétervár múzeumaival, templomaival soha nem telik be az utazó. Csupán az Ermitázsban napokat lehet eltölteni anélkül, hogy megunnánk a látnivalókat. S akkor még nem beszéltünk az Orosz Múzeumról, a pompás palotákról s a székesegyházakról. Mégis jólesik kiballagni a folyami kikötőbe, s egy kicsit megpihenni a méreteivel is lenyűgöző, 125 méter hosszú, csaknem húsz méter széles, négyszintes kirándulóhajó fedélzetén. Az 1979-ben Németországban épített Kronstadthoz hasonló, mintegy 300 személyt kabinjaiban elhelyezni képes hajókon átlagos a kényelem, a kiszolgálásra azonban nem lehet panasz.

A hatalmas test komótosan mozdul meg, s veszi az irányt a Néván és kisebb folyókon át Európa két legnagyobb tava, a Ladoga és az Onyega felé. Oroszország északnyugati csücske, a ritkán lakott, alig háromnegyedmilliós autonóm terület, Karélia nyugalma jótékony hatással van az utazóra, akinek a turistacélpontok, Kizsi és Valaam felé hajózva van ideje elgondolkozni a fogyasztói társadalom kétes értékein s az orosz méreteken is. A hétvégi kirándulásokként is ajánlott kiruccanások végcélja ugyanis közel egynapos útra, 400-500 kilométerre van Szentpétervártól. Az Onyega környéke az orosz észak talán legszebb vidéke, Nagy Péter cár kedvelt tartózkodási helye volt. Közelében gyógyfürdőt (Marcialnije Vodi) építtetett, a partján pedig ágyúöntő műhelyek dolgoztak. Innen kapta a nevét a terület közigazgatási központja Petrozavodszk, amely annyit jelent, hogy Péter gyára. A nagyoroszok, karjalaiak vagy éppen finnugor rokonaink, a vepszék által lakott Karélián egyébként már a XIII. század óta marakodnak az oroszok, a svédek és a finnek. Legutóbb a második világháború idején mozogtak a határok.

Feltolul egy másik világháborús történelmi emlék is, hiszen a csaknem 900 napon át tartó német blokád alatt Leningrád számára ez az út, télen a Ladoga jege, máskor a hajók biztosították az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.

Hamar kiderül azonban, hogy a Ladoga nemcsak segítő, kisimult és megnyugtató tud lenni, hanem háborgó és dühös is. Egy errefelé azért ritka viharba keveredünk, amely játéklabdaként dobálja a hatalmas hajótestet. Így másnap a tó északi részén lévő Valaam, a híres kolostorsziget helyett egy kevésbé ismert, ám annál gyönyörűbb másik kolostor, az Alekszandro-Szvirszkijt ejtjük útba, hogy aztán már ugyanitt, a nagyobbik testvéréhez hasonló viharokhoz nem szokott Onyegán Kizsi felé hajózzunk.

Kizsi az Onyega-tó egyik hét kilométer hosszú s 500 méter széles, a XVI. században végvárként szolgáló szigete, amely egyébként ez idő tájt egy több tucat faluból álló településrendszer központja volt. S bár két falu is található itt, voltaképpen skanzen, egyetlen vadregényes szabadtéri múzeum, ahol kivételes épségben láthatók már letűnt korok népi építészetének emlékei. Kizsi XIV–XIX. századi faépítményeivel, a népi építészet csodáival, nyitott tűzhelyes parasztházakkal, szélmalmokkal, gabonatárolókkal, de leginkább templomaival – amelyek egy részét az 1950-es években a környékbeli falvakból szállítottak ide és állítottak fel eredeti formájukban – 1990 óta az UNESCO világörökség része. Éppen ezért furcsa, hogy a szervezet nem támogatja anyagilag a 2020-ig tartó felújítást.

A sziget ékessége az 1714-ből származó Preobrazsenszkij-templom. Mellette áll a kisebb, kilenc hagymakupolás Pokrovszkij-templom és egy harangtorony. Ez az egyetlen fatornyú, többkupolás, fazsindelyes templom, amely Nagy Péter idejéből megmaradt. A művészettörténet az orosz fatemplomok közül ezt tartja a legtökéletesebbnek. Különlegessége, hogy szeget nem használt építésekor a mester. Huszonkét hagymakupolája égbe törő piramist alakít ki, mozgalmas elhelyezésük lenyűgöző képet alkot. A toronyerdő minden egyes darabjának díszítménye, faragása tökéletes szobrászmunka. Tudta ezt jól az építőmester is, aki a legenda szerint miután művével elkészült, e szavak kíséretében vetette az Onyegába ácsszekercéjét: „E templomot, melyhez hasonló nem volt, nincs és nem is lesz, emelte Nyesztor mester”. Igaza lett!

A helyenként több mint kétszáz méter mély Ladoga és a „sekélyebb”, legmélyebb pontján „csupán” 127 méteres Onyega Európa két legnagyobb tava. A turisták által leginkább látogatott nevezetességei a Ladogán Valaam, míg az Onyegán Kizsi szigete. Mindkettő megközelíthető hajóval, az egész térséget bejáró öt-hat napos, Szentpétervárról induló körút ára a szezontól és a kabin minőségétől függően személyenként 20-30 ezer rubel (egy rubel négy forint). Valaamra ennek nagyjából harmadáért két éjszakát és egy napot igénybe vevő különjárat is indul Pétervárról. Kizsire úgy is el lehet jutni, hogy Szentpétervárról egy éjszakát vonaton utazunk Petrozavodszkig, ahonnan naponta három szárnyashajó alig több mint egy óra alatt ér el a hetven kilométerre fekvő szigetre.

A cikk szerzője: Stier Gábor

Az eredeti cikk a #moszkvater oldalon látható:
https://moszkvater.com/kalandozasok-az-orosz-eszakon/