Füstölő (Kínában XIANG)

Jelentése illat és az alapanyaga általában a szantálfa. Indiából érkezett Kínába a buddhizmus térhódításával, már 1000 esztendős múltra tekint vissza. A füstölő használata több területre is kiterjedt, többek között időmérésre használták. A buddhizmus Kínába való bevezetésével párhuzamosan kalibrált füstölő szálakat és füstölő órákat készítettek. A Tang dinasztia idejében már elkezdték használni a füstölő órákat, ezek egy emeletesek voltak és a füstölő égése tette lehetővé az idő mérését, pontosan 14 perc 24 másodperc alatt égett le. 

A füstölő továbbá fontos tartozéka a vallási rituáléknak és szerepet kap a gyógyításban is. Az előállításakor hasonló összetevőket és előállítási technikákat használnak, mint a hagyományos kínai gyógyszerek előállításakor. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való érintkezés eszközének tekintették, nem csak a buddhisták, de a taoisták és a konfuciánusok is. A vallásban a füstölő pálcikákkal való gesztikuláció jelenti a kapcsolatteremtést.

A füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a nekik felajánlott ételáldozat elkészült. Valamint a füst segít felemelkedni a földi materiális világból egy magasabb, tisztább lelki állapotba, ahol az elme elcsendesedik és megnyugszik. A füstölőnek élettani és pszichológiai előnyei is vannak, ezért alkalmazzák őket a hétköznapokban is. A különböző füstölők nagyon kellemes illatot tudnak varázsolni körénk és pozitív hatással vannak a gondolatainkra és érzelmeinkre. Megtisztítják a környezetet és a test auráját, valamint erősítik az energiát (Kínában: csi vagy qi: a világegyetemet betöltő, alkotó alapanyag, energia vagy természeti erő) a testben. 

Nagyon széles választék áll rendelkezésre az illatok terén. Érdemes utánajárni, hogy egy adott illatnak (szantál, tömjén, mirha, fahéj, jázmin, levendula, rózsa, stb.) milyen hatásai vannak, átgondolni, hogy nekünk, a szervezetünknek mire van szüksége. Majd meggyújtani egyet, elcsendesedni elmerülni az elménk pozitív gondolataiban. Kellemes lazítást!

Topozidu Mária