Bikaugratás a hamaroknál Etiópiában

Az etiópiai (Omo-völgy) hamar, vagy más néven hamer törzs, a bikaugratás kapcsán lett ismert és híres. Mi is ez a „bikaugratás”? Egy ősidők óta élő tradíció, férfivá avatási ceremónia. Aki ezen átesik, már nem gyerek többé, hanem férfi. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Mindaddig, amíg nem avatják férfivá, a gyerekek között él, alszik, nem szólhat bele a család, a törzs dolgaiba, nem birtokolhat jószágot, és nem lehet asszonya sem. Ha teljesíti az ugrást, akkor már maza lehet, de róluk majd később beszélünk. Általában már a serdülőkor végén megtörténhet ez a ceremónia, de éveket késhet is, akár 6-8 évet is. Az egyszerűség és a némi hasonlatosság, valamint az inkognitó megőrzése miatt, a mi történetünk főszereplőjét hívjuk „Magua”-nak, már jócskán túl volt a serdülőkoron. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy ilyen későn, talán már kicsit megkésve került sor az avatására? 

Ennek a legvalószínűbb oka az, hogy nem tudtak összerakni annyi pénzt, ami fedezte volna a kiadásokat, hiszen ilyenkor 3 napig tart az ünnep, és a falu apraját, nagyját vendégül kell látni, és ez bizony költséges. Az is lehet, azért várt, mert a bátyja vagy a bátyjai is avatás előtt voltak, és a tradíció szerint nem előzheti meg őket. Az is lehet, hogy ezen okokon felül több évnyi rossz, aszályos év miatt nem sikerült megspórolni az ünnepség árát. A költségek fedezését a turisták által fizetett belépő is szolgálja, ami a helyi árakat figyelembe véve, elég magas. Igazából ez nem is belépő, hanem támogatás, mert ez nem show műsor, hanem a valóság, szó szerint a ”véres valóság”. 

A ceremóniának három fő része van. Az első részben egy folyóparti tisztáson a család hölgy tagjai a szeretetüket, hűségüket és odaadásukat bizonyítva provokálják a wazak-at, akik egyszer használatos frissen vágott pálcáikkal jó nagyot "rásóznak" a hölgyekre. Az ütés nagyságáról annyit, hogy ha a vér kiserken az ütések nyomán, akkor az egy hölgy rangját, elismertségét növeli, főleg ha minél több ilyen forradással, sebbel büszkélkedhet. Ez az áldozat később kifizetődhet. Amikor mindenki megkapta a kért ütéseket a wazak-ok elfáradtak, és már nincs az a sértés, ami ütésre emelné a kezüket, az egész csapat átvonul a bikaugratás helyszínére.

Itt történik meg az avatás egyik következő pillanata, amikor a legjobb barátjának esküt tesz, együtt fogva egy vesszőnyalábot, az ígéretfát, hogy a törzs hasznos tagja lesz. Ez a ceremónia azon része, amit nem illendő, ezért nem is engedik közelről fényképezni, a törzs férj tagjai szorosan körbeveszik a földön ülő tanút és a ”Maguat”. Ezután felállnak, a kör szétnyílik és elkezdődik a szarvasmarhák terelése, kifogása és egymás mellé állítása. Amikor ez megtörtént, kezdődhet az ugrás. Ekkor már a jelölt csak egy háncsból készült védő-óvó szalagot visel magán, teljesen meztelen. Az első ugrásnál leül, megbicsaklik, de feláll, és gond nélkül veszi az akadályt, majd még több alkalommal megcsinálja hibátlanul. Férfi lett. Négyszer lehet próbálkozni, ha nem sikerülne, de erre most nem volt szükség. Sikertelen avatás esetén egy év múlva ismét próbálkozhat a jelölt, ha megvan rá a fedezet. Nem volt taps, nem volt üdvrivalgás, ám érződött egy felszabadult sóhaj, hogy végre ez a dolog is egyenesbe került. Az immár felnőtt "Maguat”-ot és a falu lakóit várta az öröm, a mulatozás, a ritkán látott finom falatok, és a három napig tartó dínom-dánom. Csak remélni merem, hogy lesz olyan pillanat, amikor már örülni is tud és felszabadult lesz, és majdan hasznos tagja lesz a törzsének.

 Rokolya Péter