Befejezték a Taj Mahal tisztítását!

Ki ne szeretne egy világsztárral találkozni, lefényképezni vagy közelebbről szemügyre venni - természetesen nagyon sokan vannak ezzel így. Aztán ha létrejött a „nagy találkozás” és a fénykép is, de a sztáron épp napszemüveg volt, vagy eltakarta az arcát valami, vagy épp nem mosolygott úgy, ahogy szerettük volna, hát valljuk be, hiányérzetünk lehet. Így van ez az utazások sztárjaival, a világ legismertebb épületeivel, látványosságaival is.   

A Taj Mahal 1647 óta szemtanúja volt néhány dolognak, azóta láthatta már közel 80-100 millió ember, akkor még a lábainál folyó Jamuna is tiszta volt, ami mára India egyik legszennyezettebb folyója lett, Agrából ipari város lett számtalan robbanómotoros autóval, riksával, robogóval, amelyek ontják a füstöt, szennyezik a levegőt, és akkor még nem beszéltünk az évenkénti 3,5 millió látogató „nyomáról" sem. Sajnos az égből aláhulló csapadék sem egyértelmű áldás, mert az előbbiek miatt az is árt ennek a fehér márványból készült csodának. Az sem mindegy, hogy az alapokhoz közel folyó Jamunának milyen magas a vízállása, milyen az összetétele, hiszen ettől függően változik az alap nedvességtartalma is, és ennek a váltakozása károsan hathat az épület alapjaira.

Tehát az idő múlásával, a világ 7. csodájaként számon tartott Taj Mahalnak is szüksége van néha egy kis karbantartásra.

A kutatók mintát vettek a Taj Mahal felületére rakódott szennyeződésből és megállapították az összetételét, ami a gépkocsik füstjéből származó koromból, a főzéshez elégetett marhatrágya füstjéből, a közelben található hamvasztóból származó pernyéből és az elégetett szemétből, fűtőanyagból állt. Próbáltak különböző óvintézkedéseket hozni - több, kevesebb sikerrel -, például fél mérföldnél közelebb a Taj Mahal területéhez robbanó motoros gépjármű nem mehet, megszüntették a hagyományos hamvasztót és elektromos kemencét építettek jóval távolabbra. Agrában a népesség száma folyamatosan nő, a gyárak is növekednek, viszont a technológiák nem igazán változnak, melyek károsak a környezetre, de a műemlékeket mégis meg kell óvni, meg kell védeni. Kitaláltak egy tisztítási eljárást, amelyhez a technológia nem máshonnan, mint a szépségiparból érkezett. Speciális iszappal kenik be a tisztítandó márvány felületet, majd desztillált vízzel lemossák. Ezt ismétlik összesen négyszer. A művelet befejezése után a felület ismét tiszta lesz, eredeti fényében tündöklik, amely kissé sárgásabb színű a mostaninál. 

A külső felületet a tisztítás után egy speciális anyaggal vonják be, amely csapadék és szennyeződés taszító, miközben védi a felületet és nem káros arra. A tisztítás több évet vett igénybe, és mindig csak egy területen dolgoztak, hogy az épület ne legyen teljesen körbeállványozva, a látogatók is eleget láthassanak. 

2017. augusztus 5-én elbontották az utolsó állványzatot, és ismét teljes szépségében pompázik az „örök szerelem emlékműve”, a Taj Mahal. Persze a feladatot folytatni kell, de a munkálatok kevésbé lesznek zavaróak és látványosak, így jó néhány generációnak továbbra is esélye lesz egy „világsztárról” készült szép fotóra.

Ha Ön is kíváncsi a Taj Mahalra, akkor tartson velünk, jöjjön el Indiába az egyik legszínesebb ünnep, a holi alkalmával, vagy a legbensőségesebb ünnep, a diwali idején.

Rokolya Péter