Baku - A nafta és a fények városa

A XIX-XX. század fordulóján Baku neve az egész világon a nafta és az abból adódó gazdagság fogalmaival forrott össze. Gróf Zichy Jenő és Almásy György is járt az aranykorát élő olajvárosban (1895-ben, illetve 1900-ban), s még a világlátott magyar mágnásokat is meglepte az akkor itt tapasztalt fejlődés dinamizmusa. Az azerbajdzsáni fővárosban járva ma ismét minden látogatót lehengerel a felismerés: visszatért a boldog békeidők aranykora, Baku másodvirágzását éli.

Baku első virágzása

A bakui olajmezők koncessziós jogait 1872-ben kapták meg az oroszlánkörmeiket először ekkor próbálgató nemzetközi petróleumcégek. Ettől kezdve a város soha nem látott fejlődésnek indult. A Régi város (Icseri seher) mellett megkezdődött az Új város európai jellegű, „álmór” stílusú palotákkal övezett tágas utcáinak megnyitása, illetve gazdag nyugat fővárosokra jellemző elegáns középületek felépítése. A város harmadik részében, az Olajvárosban, vagy Fekete városban gombamód nőttek a fúrótornyok és feldolgozó üzemek. Baku kikötőjéből indultak a tengerjáró hajók a közép-ázsiai Krasznovodszk irányába is (a mai Türkmenisztánban található Türkmenbashi kikötőváros), így a gyorsan növő olajmetropolisz „Közép-Ázsia tengeri kapujává” is vált. 1895 júniusában a Zichy expedíció tagjaként utazó Szádeczky-Kardoss Lajos, a Kolozsvári Egyetem hun-székely történelmet kutató tanszékvezető tanára már 300 bakui gyárról számolt be (!). Szádeczky feljegyzései szerint, a háromszéki származású Szentkatolnai Bálint Gábor első pillantásra fenyőerdőnek vélte az olajfúró tornyok rengetegét, s a városhoz közel 400 db bányászott kőolajforrást tartottak nyilván. A Zichy expedíció tagjai Baku látképét nagyon szépnek tartották, petróleumos tengervizében többször is strandoltak. A várost 1900-ban 2 ízben is meglátogató Almásy György (1867 – 1933) részletesen beszámolt a „gazdagságot szülő” olajkutakról és számos nagyszerű fotót készített az akkor már 100.000 fő lakosságú nagyvárosról.

Almásy sorai Bakuról, 1900-ban

A híres Közép-Ázsia kutató a kor szokásainak megfelelően élményszerű leírásokkal is szolgált Bakuról. 1900 december első hetében a következőket vetette papírra: „A városban némi petróleumszag volt érezhető … figyelmeztetve bennünket, hogy a nafta városában vagyunk. … emlékeztettek az árak arra, hogy abban a városban vagyunk a melyben a szó szoros értelmében a földből bújnak elő a milliók … a lakosság nem is tud más számot kimondani, csak olyant a mely legalább hétjegyű.” A kikötőről így írt: „Baku kétségtelenül a legfestőibb város, a melyet utazásunk közben láttunk, s véleményem szerint, ebben a tekintetben a híres Tifliszt (a mai Tbiliszi, Grúzia fővárosa) jóval felülmúlja. A tágas, rendkívül élénk kikötő, mögötte a halványzöld, végtelen Kaspi már magában is a tengerparti város vonzó képét nyújtja neki. A kikötő körül, meg a messze előre nyúló félszigeten azonban, a város házai meredek emelkedésű amfitheatrum alakjában kapaszkodnak a halmokra, s közben elszórt, monumentális perzsa építmények, meg a keleties, lapos-fedelű házak hangulatos panorámává avatják ezt a természettől is szép képet”.

Baku 2018.

Az azerbajdzsáni főváros lakossága ma meghaladja a 2.000.000 főt. Baku a Kaszpi-tenger és a Kaukázus legnagyobb városa. A külföldi látogatók elsősorban a belső kerületeit látogatják, ahol séta távolságra férnek meg egymás mellett a középkori szerájok és falak, a néhai olajbárók palotái, valamint a mai ultramodern beruházások. A középkori városfal, sahok palotája, a „Leánytorony” és minden, ami a régi falakon belül található, ma UNESCO világörökségi védelem alatt álló övezet. Egyetemes UNESCO kincs a szőnyeg múzeum egyedülálló gyűjteménye is.

A fejlesztések „dubai tempóban” zajlanak. Sok látogató számára elsőre felfoghatatlan, honnan ez a rengeteg energia és alkotói erő. Minden irányban daruk tarkítják a horizontot, a város arca szinte évről-évre változik. Eurovíziós Dalfesztivál, Formula1 Baku Futam, 2015. évi Európa játékok – csak néhány a közelmúlt világraszóló nemzetközi eseményeiből. „Hol másutt ihatsz ilyen finom teát, 28 m mélyen a tenger szintje alatt?” - kérdi mosolyogva a tengerparti sétány egyik kávézójában Nailya Mamiyeva, a fiatal idegenforgalmi szakember. (Baku nagyszerűen parkosított kikötői sétánya a Kaszpi-mélyföld része, valóban -28 m mélységben helyezkedik el!)

„Nem lehet véletlen, hogy a két amerikai testvérvárosunk épp Honolulu és Houston. Vélhetően Houstonban is elég sokat beszélnek az olajról… Hawaii tengerpartjai pedig versenyezhetnek a mieinkkel, nem de? Hogy Honoluluba mikor jutok ki, nem tudom, de itt holnap kiugorhatunk valamelyik beach-re, ha lesz rá időnk…” - folytatja.

Nailya fiatalsága, a tengerpart szubtrópusi klímája (a Kaszpi-tengerbe nyúló Abseron-félsziget klímája a szubtrópusi-, valamint a félsivatagi klíma ötvözete) és a folyamatosan szépülő környezet következtében az ember már el sem tudja dönteni, most ironizáltak velem, vagy Bakuban tényleg egyre többen hisznek a turizmus rohamos fellendülésében is?

A fények városa

Baku esti és éjszakai élete köztudottan mozgalmas és gazdag. Elég csak a tengerparti sétányon a késő éjszakai órákban is tízezrével sétáló fiatalokra és konszolidált középkorú társaságokra gondolni. (!) Az azerbajdzsáni főváros kivilágítottsága (és makulátlan tisztasága) azonban minden látogató számára meglepő, aki először jár itt. A restaurált, műemléki védelem alá eső épületeknek és a közhivataloknak is „kijár” a díszkivilágítás. Mindkettőből nagyon szép számban találunk (háztömbök egész sorai maradtak meg a cári építészet hangulatos stílusában), így a belváros szinte fényárban úszik. 1-2 órás séta, s a legtöbb látogató ugyanazt érzi: elérkezett az ideje, hogy újragondoljuk, mely metropoliszokat is nevezzük a fények városának. Párizs vagy Las Vegas évtizedek óta viseli a népszerű elnevezést. Most (ismét) helyet kér egy régi–új szereplő is: a másodvirágzását élő Baku, a fények városa.

Gőgös Norbert