Andalúz virtuális utazás 2. rész

2020. szeptember 28.

A hosszú és furcsa nevű várost, La Línea de la Concepciónt röviden csak La Líneának hívjuk. La Línea semmi különös, de vidám, nyüzsgő belvárosa van, jó tapasokat lehet enni, és finom a fagyi!

A legfontosabb tudnivaló róla, hogy a város Gibraltár közvetlen határa Spanyolország felől. Tehát ha spanyol földről Nagy-Britanniába gyalog akarnak átmenni, akkor ebből a városból lehet. Gibraltár még mindig Nagy-Britannia része, egy brit tengerentúli terület, városállam. Egy jó tanács mindenkinek, ha Gibraltárba készülnek, este aludjanak itt, ebben a városban és kora reggel, amíg a turisták nem ébrednek fel, induljanak át gyalog Gibraltárba! Akkor nyugodt lesz a napjuk, és fel tudnak menni a sziklára a libegővel.

A szállásunkról, amely pár száz méterre van Gibraltártól, kora reggel gyalog indulunk a határ felé. Ilyenkor még csend van, alig van ember a határátkelőn, a turisták még alszanak, viszont 11 óra után itt már hosszú sorok fognak kígyózni. Ki korán kel, aranyat lel! - mondta Nagymama, és igaza volt! Magyaroknak itt is elég a személyigazolvány, de a Brexit után nem tudom, hogy mi lesz. Mi most szép nyugodtan átmegyünk, csak egy udvarias határőr nézi meg az okmányokat.

Már az első meglepetés egy piros telefonfülke után, egy élelmiszer bolt áll a gibraltári oldalon, csupa angol áruval és gibraltári font árakkal. Egy gibraltári font kb. fél angol fontot ér, és ki is próbáljuk a bankkártyánkat némi szendvics és gyümölcslé erejéig. A második meglepetés, hogy a repülőtér közvetlenül a határ mellett van, sőt, a kifutópályán kell átgyalogolni, és itt zajlik az autós forgalom is. Ilyen sehol máshol a világon nincs! Zebra és közlekedési lámpa van a kifutópályán, és ha jön egy repülő, akkor tilos átmenni. Igazán mulatságos és különleges. Korán reggel van még, alig van ember az utcákon, először elsétálunk a luxusházak és luxusjachtok között. Érződik a levegőben a gazdagság. Egy gyalogos alagúton jutunk be az óvárosba, ami olyan, mint egy kis Anglia: az üzletek, a kirakatok, a pubok; azonban nem sokat időzünk itt, mert az első csoportok egyikével, a drótkötél vasúttal felmegyünk a szikla tetejére. Fentről fantasztikus a kilátás a városra, a tengerre, a Gibraltári-öbölre. Tiszta, napos időben Afrika partjait is lehet látni, nekünk szerencsénk van, szikrázó napfényben vagyunk a kilátóteraszon.

Ami még meglepő, az a majmok pofátlan portyázása. Mindenki írt róla, aki itt járt, mégis váratlan meglepetésként ér, hogy az egyik majom a kezemből kapja ki a szendvicsemet, és még a táskámat is el akarja lopni. Egy turistának ráugrik a hátára, és a hátizsákját is kinyitja. No, de ez csak egy apró bosszúság, a látvány itt fent különleges, és mindenkinek, aki erre jár, érdemes ide feljönni!

Gibraltárból Cadiz felé indulunk, ahol több napot is eltöltünk majd. A tengerparttal párhuzamosan haladva gyönyörű az útvonal, mindenkinek ajánlom, ha erre járnak, a kacskaringós panorámaúton a napfényben a mélykék tengert látjuk.

Megállunk egy bárnál pihenni, egy kávéra, üdítőre. Itt még tisztábban látszanak Afrika partjai! A Gibraltári-szorosban nem Gibraltárnál a legkeskenyebb a víziút, hanem Tarifa városánál. A település Spanyolország és Nyugat-Európa legdélibb városa, amelynek egyik partját az Atlanti-óceán, másik partját pedig a Földközi-tenger mossa. Felkapott üdülőhely, több mint 50 szálloda van csak az óvárosban.

Először ebédelünk egyet, egy finom, hideg paradicsomos gazpachot és két különleges tapast eszünk egy kerthelyiségben, aztán irány a város! Elsétálunk a dómhoz, éppen temetés kezdődik, így nem zavarjuk a szertartást, csak megcsodáljuk a gótikus templom mennyezeti díszeit és finoman faragott oszlopait.

Egy órás autózás után délután megérkezünk Cadizba. A város Spanyolország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partján, a Cádizi-öbölbe benyúló félszigeten fekszik. Cádiz tipikus andalúziai város, melynek óvárosi részei az El Pópulo, a La Viña, vagy a Santa María élesen elüt az újabb városrészektől.

Míg az óvárost a szűk, kis terekbe torkolló, keskeny utcák jellemzik, addig az újabb részeken széles, tágas sugárutak futnak, szecessziós és modern épületek és nagy parkok jellemzik. Most egy kis délutáni sétára hívom Önöket. Cadizról egy éve hallottam először, egy gasztro csatorna útibeszámolója kapcsán, egy francia séf mesélt róla nagyon izgalmas dolgokat. Akkor határoztam el, hogy egyszer jó lenne megnézni a várost. Nos, a település valóban különleges, az arab, a spanyol és a mór hatások keverednek nagyon elegánsan a városban. Reggeli után először az óváros utcáin sétálunk, megnézzük a reggeli piacot, pár szép épületet, templomot.

Nyitásra a városi múzeumba megyünk. A patinás, elegáns épület különlegessége egy méretarányos, fából faragott, óriás város makett, ami a múzeum központi termét foglalja el, és a karzatról felülről is meg lehet nézni. Aztán kisétálunk a parti sétányra, élvezzük a délelőtti napsütést és a tenger látványát.

Egy különleges helyszínre látogatunk el az óvárosban. A Torre Tavira toronyban, amely az 1700-as években épült, egy camera obscura található és látogatható. A camera obscura (lyuk kamera) egy fizikai, fénytani jelenség alapján készített látványosság. Magyarországon az egri Líceum tetején található ilyen szerkezet. A fény a ház tetején lévő tükörrendszeren keresztül, egy kis lyukon át vetítődik egy fehér, homorú, nagyméretű tányérra, így láthatóvá válik az utcai világ valós képe, leképezve a tárgyasztalon. Európában kb. 10 ilyen szerkezet található, ebből Spanyolországban hat vagy hét ilyen látványosság van. Nézzük meg, mit tud, és nézzük meg, milyen a város a torony tetejéről, mert a tágas kilátóterasz is látogatható.

Az érdekes látvány után nézzünk be a vásárcsarnokba, és együnk valami jót! Szombat és ebédidő van, így már az árusok elmentek, de a büfék, bárok és apró étkezőpultok zsúfolásig megteltek, zajlik az élet, forgolódjunk egy kicsit! Ebéd után egy nagy élmény a dóm, ahogy a szűk utcából egyszer csak előbukkan a tágas téren a hatalmas épület, az fantasztikus látvány! Andalúziában a legtöbb templom hatalmas és különleges, így a cadizi dóm is az, itt ami még plusz, az az altemplom hangulata és fényei. Egy amatőr festőcsapat az óvárosban festeget, megnézzük a hajókikötőt, továbbhaladva a hatalmas, elegáns városháza épületét, majd egy szép emlékművet csodálunk meg, és végül sétálunk még egyet a promenádon, hogy másnap reggel továbbmenjünk Sevilla felé.

Az utazás mindig kihívás, vajon jól választunk úti célt? Vajon jól szervezzük az útvonalat? Vajon kellő időt töltünk az út megállóiban, egyes városaiban? Megfelelő helyeken szállunk meg? Megannyi kérdés, megannyi bizonytalanság! Nos, Andalúzia már a tervezésnél megoldhatatlan feladatnak tűnt. Annyi látnivaló van, hogy a megtervezett idő nem elég az alapos nézelődésre. Így mindig döntéskényszerben vagyunk, mit hagyjunk ki, mire mennyi időt szánjunk. Jerez de La Frontera városra nagyon kevés időnk van, útközben Sevilla felé csak 2 órára állunk meg.

Már nagy bánom, mert csodálatos hely ez is, sok látnivalóval. A város leghíresebb terméke a bora, az édeskés sűrű sherry, ami a Jerez (herez - sherry) városnév torzított változata lett az évszázadok során. Sétálunk az Alcazar (erőd) környékén, benézünk a katedrálisba is, amely egy gótikus-barokk-klasszicista fantasztikus stíluskeverék, és egyben egy kimagasló építészeti emléke Andalúziának. Végül egy pincét (bodegát) nézünk meg kívülről, mert délelőtt még nem volt nyitva, ahol a híres Tio Pepe sherryt készítik. Amennyiben tehetik, menjenek el Jerez de La Fronterába, de több időre, mint mi!

 A cikk szerzője: Karácsony Iván
Az eredeti blog bejegyzések Utazda bácsi néven ITT láthatók.