A transzszibériai vasút, ahol az Út a cél

A világ legnagyobb országát átszelő transzszibériai vasút sokak számára csenghet ismerősen. A szerelvények Moszkvából indulnak és a legjelentősebb orosz városok érintésével érik el a Bajkál-tó partjához közel eső Ulan-Udet, ahonnan vagy Mongóliának fordulnak délre, vagy folytatják útjukat keleti irányba, egészen a Csendes-óceán partjáig, ahol a végállomás Vlagyivosztok. Kevesen vannak azonban a helyiek közül, akik a teljes vonalat megtennék egy hosszában, erre többnyire csak a turisták vállalkoznak, ők is inkább csak a Bajkál-tavat tűzik ki végcélul. Érdekesség, hogy az oroszok a megtett távolságot nem kilométerben, hanem a vonaton töltött napokban (szutki) mérik. 

Az utazás egyfajta közösségi élményként szolgál, függetlenül attól, hogy 4 fős kabinban, vagy az ún. „platzkart”-on vonatozunk, ahol több, mint 50 ember utazik egy légtérben. A nappali időszakban az ülésként szolgáló „priccs” este ággyá alakul, így az utazótársaink egy része a felső, kinyitott ágyakon tölti az éjszakát. Minden vagonnak saját személyzete van, akik mindenben segítenek, és bármikor fordulhatunk hozzájuk, ha szeretnénk például teát inni. A mi vonatozásunkat az teszi igazán érdekessé, hogy a zakatolás mellett időt szakítunk az útba eső nagyobb városok megtekintésére, illetve a Bajkál-tónál töltünk két éjszakát utazásunk zárásaként. Utunk nemcsak térben, hanem időben is nagy távokat tesz meg a meglátogatott múzeumok által. Egyik személyes kedvencem a novoszibirszki vasúti múzeum, amely mindenki számára különleges élményt nyújt.

A gőzmozdonyoktól kezdve a különböző modernebb hókotró mozdonyokon át, a 20. század leggyorsabb orosz szerelvényéig, mindent egy helyen tekinthetünk meg, ráadásul a kiállítási tárgyak között a transzszibériai szerelvények valamennyi különlegességét is szemrevételezhetjük, mint például a börtön vagonokat, vagy a templomként szolgáló szerelvényt is. Mindezek mellett kiemelkedő látványossággal bír a veterán autó kiállítás is, ahol a szovjet teher- és személygépkocsi gyártás remekeit, illetve kevésbé sikeres darabjait is megtekinthetjük.

A transzszibériai vasút méreteivel a mai napig elvarázsolja az utazót, aki alig várja, hogy az élményeiről beszámolhasson barátainak, ismerőseinek, ösztökélve őket is az utazásra.

György Péter