A kubai rum „teremtéstörténete”

Ez a „teremtéstörténet” nem egy Istennel vagy esetleg többel kezdődik, hanem egy felfedezővel, aki elindult Portugáliából, hogy új útvonalat találjon Indiába, és amikor odaért, azt sem tudta, hogy egy új kontinenst fedezett fel. Kolombusz Kristófról van szó.

De mi köze van a rumhoz?? Nem kevesebb, mint az, hogy második útján ő vitte a rum alapanyagát adó cukornádat az „Új Világba”. Sajnos ő nem kortyinthatott ebből a remek italból, mert egészen 1860-ig várni kellet a megszületésére. (Pedig szerintem neki is ízlett volna!)

1570-re Kubában erős iparággá fejlődött a cukornád feldolgozás köszönhetően a cukormalmoknak. Ekkor még cukrot gyártottak csak belőle, a frissen kifacsart levét pedig hatalmas energiatartalma miatt itták. Ezekben az időkben hemzsegtek a kalózok a Karib-tengeren és nekik is kellett valami frissítő, energizáló ital a hosszú tengeri utakra és aztán a szárazföldi csetepatékra.

Hordókban a fedélzetre vitték a cukornád levét, ott pedig a napfény és a párás levegő megtette a dolgát.  Ezt az erjesztett italt hívták „tafiának”. Ekkor jöttek rá, hogy nem csak üdítőt, de bódítót is készíthetnek belőle. 1860-ig próbálkoztak, mire a mai ízvilágú italt kikísérletezték.

December és március között learatják a cukornádat, ami cukormalmokba kerül. Itt kipréselik a levét, hevítik, hogy a melasz kiváljon belőle. Ez kb. 55%-os cukortartalmúvá válik. Vízzel keverik, majd speciális, titkos receptű kubai élesztőt tesznek bele, ami mindösszesen 24 óra alatt erjeszti meg az alapanyagot. Lepárláskor 2 termék keletkezik belőle, ezek mesteri keverése, valamint a felhasznált régi tölgyfahordóban való érlelés (amiben előzőleg bourbon volt) adja a kubai rumok különleges aromáját. A hordókban történő érlelést Kuba melege és párás levegője felgyorsítja.

Körutazásunk során Havannában ellátogatunk egy rumfőzde bemutató műhelyébe és meg is kóstoljuk az ízletes italt.

Nincs Kuba rum nélkül!

Zsurek Andrea