A Kizil-kum sivatag mozaikjai

A Kizil-kum sivatag az Amu-darja és a Szir-darja között csaknem három magyarországnyi területet foglal el. A sivatag a nevét (vörös homok) a homokkő alapzat aprózódás- és mállástermékének vöröses színéről kapta. A felszínt azonban nem mindenhol borítja homok, agyag-, gipsz-, szikes-, kő-, illetve kavicssivatagok ékelődnek a homoksivatagi részek közé. A terület jellemzője a szárazság és a csapadék időszakos eloszlása. Az évi 100-150 mm csapadék nagy része a tavaszi évszakban hullik le, így a növényzet, amely maximális csapadékhasznosításra rendezkedett be, tavasszal és nyár elején éled fel.

Az égbolt szinte állandóan derült, ennek következménye a nagy napi hőingadozás. A hőingadozás hatására egy igen fontos jelenség is megfigyelhető, ami nagyon fontos a nyári csapadékhiányos időszakban: hajnalban a lehűlő levegőből harmat formájában csapódik ki a víz a kőzetekre és a növényekre. Ez a nedvesség mind az állatok, mind a növények számára létszükséglet.

Dúsabb növényzet az oázisokban, az öntözőcsatornák mentén alakul ki, e helyektől távolodva a növényzet egyre ritkább lesz. Ebben az egyre szárazabb környezetben a növények csak gyengén borítják be a felszínt. A vegetáció maximálisan próbál alkalmazkodni a szárazsághoz. Hosszú, elágazó gyökereket eresztenek, a felszíni testfelületüket minimálisra redukálják és kisebbednek a levélfelületek.

Szívós, sokszor levéltelen, tövises alakban jelennek meg a növények. Nemcsak morfológiai, hanem biokémiai módosulások, alternatív anyagcsere utak, illetve légzési utak kerülnek előtérbe. A növényzet egyik legjellegzetesebb tagja a szakszaul, amely akár fává is nőhet. Régen ez volt a tevék egyik fő tápláléka, illetve az állati trágya mellett a második legfontosabb tüzelőanyag. Napjainkban a sivatagot utak szelik át, így azokat a távolságokat, amelyet Vámbéry Ármin a 19. század derekán hetek alatt, a szomjhaláltól fenyegetve tett meg, pár óra alatt megtehetjük. Egyre többen utaznak át ily módon a sivatagon, de érdemes megállni, hiszen a légkondicionált buszból nem láthatjuk a sivatag apró szépségeit, a rejtőzködő állatvilágot, a növényeket és a különböző felszínformákat.

Mari László