A bolygó hollandi legendája

A Jóreménység fokánál állva ismét eszembe jutott a bolygó hollandi históriája, amely mind a mai napig a fokföldi legendárium egyik legtöbbet idézett története.

A „bolygó hollandi” az elmúlt évszázadok során nemcsak a tengeri legendáknak vált ismert szereplőjévé, hanem a kultúrtörténetnek is. Először George Barrington (1755 – 1804) tudósított a „Voyage to New South Wales” című 1795-ben kiadott munkájában a Jóreménység fokának viharos vizein néha felbukkanó és „zöldesen foszforeszkáló” szellemhajóról, amelynek megpillantása a hagyomány szerint egy hamarosan bekövetkező tragédia baljós előjelének számít. A különös história szerint az 1650-es években egy bizonyos Hendrik van der Decken kapitány, a holland Kelet-indiai Társaság tengerésztisztje Amszterdamból Jáva felé hajózva, a mai Fokváros előtti Tábla-öböl térségében, háromárbocos vitorlásával súlyos viharba került. A Tábla-öblöt délről a Jóreménység foka határolja. Közismert, hogy a fok körüli vizeket a hirtelen jött erős és alattomos viharok miatt az Atlanti-óceán legnehezebben hajózható területei között tartják számon a tengerészek, hosszú évszázadok óta. Az üvöltő szél és a házmagasságú hullámok szétszaggatták a vitorlákat, és eltörték az egyik árbocot. A halálra rémült legénység könyörögve kérte a kapitányt, hogy forduljanak vissza, és keressenek szélvédett helyet. Van der Decken azonban hajthatatlannak bizonyult, annak ellenére, hogy a hajótestet kezdte elárasztani a víz. Emiatt a legénység már közel állt a nyílt lázadáshoz. A kegyetlenségéről hírhedt Van der Decken kapitány ekkor felszaladt a kormányállásra, és a villámok fényében, túlharsogva a dühöngő vihar süvítését megesküdött az ég és a pokol összes szellemére, hogy ha ítéletnapig tart, akkor is megkerüli a fokot. A pokol szellemeinek megidézése a babonás tengerészeket még a viharnál is jobban megrémítette, és megtört minden ellenállás. Van der Decken kapitány háromárbocosának azonban örökre nyoma veszett.

A legenda szerint a bolygó hollandi – a kapitány sátáni esküjének megfelelően – azóta is a Jóreménység fokának térségében bolyong, hogy időnként – különösen viharban vagy vihar előtti időben – váratlanul felbukkanjon, és szerencsétlenséget hozzon annak fejére, aki először meglátja. Egyes források szerint Van der Decken valós személy volt, és az 1650-es években a Jóreménység foka térségében veszett nyoma, hajójával együtt. Azóta többször is látni vélték, legutóbb 1992-ben, de a leghíresebb észlelés 1881-ből származik. Őfelsége hadihajója, a HMS Inconstant korvett Ausztráliából Nagy-Britannia felé hajózva két másik korvettel együtt a hazafelé tartó úton a Bass-szoroson haladt át. Egy ekkor 16 éves tengerészkadét a következőket jegyezte fel a naplójába:

"A bolygó hollandi hajnali 4-kor keresztezte hajónk útvonalát. Különös foszforeszkáló fényt bocsátott ki, mint egy kivilágított fantomhajó. Az erős fényben kirajzolódtak a tőlünk mintegy 200 yardnyira, balra elhaladó brigg árbocai és vitorlái.” Az őrt álló tiszt a hídról pillantotta meg a tengerészkadéttal együtt, akit azonnal az előfedélzetre küldött. Ám amikor a kadét a hajó elejére ért, a vitorlásnak már nyomát sem látta, sem a közelben, sem a horizonton, bár az idő tiszta, és a tenger nyugodt volt. Ezt a tengerészkadétot, aki a feljegyzést írta 1911. június 22-én, a Westminster-apátságban V. György néven Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának uralkodójává koronázták.

Dr. Elter Tamás