A Balti-tenger ékszerdobozai 2. rész

Ahogy a lett határ felé buszozunk, Kaunas ékszerdoboz városkája várával, templomra hasonlító városházával, középkori épületekkel övezett főterével és Litvánia legnagyobb templomával kellemes megálló egy kis pihenésre és ebédre.

Útban Rigába letértünk a főútvonalról, hogy meglátogassuk Litvánia egyik zarándokhelyét, a Keresztek hegyét. Több százezer vagy talán millió, mindenféle méretű és stílusú kereszt, mint egy mesterséges erdő borítja a 10 méter magas „hegyet”. 1993-ban II. János Pál pápa misézett itt több mint 1 millió hívőnek. Megrendítő szakrális hely. Kihagyhatatlan!

Ismerkedésünket Lettország látnivalóival az észak Versailles-ának nevezett Rundale kastélyban kezdtük. Aki hasonlóságot vél felfedezni a szentpétervári Hermitage és Rundale között, az nem téved, hisz ugyanaz az építész, Bartolomeo Rastrelli tervezte mindkettőt a 18. század közepén. A kastélyban pompa és fényűzés, a barokk parkban rengeteg, művészien elrendezett virág. Ott jártunkkor még virágvásár is volt.

Innen a lett fővárosba, a 800 éves Rigába vitt az utunk. Rigáról azt tartják, hogy a Baltikum leglátványosabb és leggyorsabban fejlődő fővárosa. A hatalmas Daugava folyó uralja a város képét. Buszos városnézésünk során leszálltunk, és az eső ellenére végiggyalogoltunk a csodálatos és egyedi szecessziós negyed leghíresebb utcáján, ahol a zseniális orosz építész, Mikhail Eizenstein által tervezett házakat csodáltuk meg.

Az óváros is természetesen a folyó partjára épült, a modern városrésszel együtt körülölelik a folyó két partját.  Az óvárost a Városháza tértől felfelé haladva kezdtük felfedezni. A Feketefejűek háza, a Baltikum egyik legszebbnek mondott épülete is itt található. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk és esőben jártuk végig a főbb látványosságokat. Menedéket nyújtottak a templomok, amelyek az evangélikus vallás jegyében és szolgálatára épültek fel, illetve a kávéházak, éttermek, amelyekkel tele van az óváros.

Másnap már szép napsütésben Siguldába folytattuk utunkat, ahol festői környezetben, a lett Svájcnak nevezett dombok között csodaszép parkban meglátogattuk a Turaida várat. A vár tornyából (kb. 250 lépcső) lélegzetelállító látvány a lankás, erdővel fedett dombság és az alant kanyargó Gauja folyó, amelyről a nemzeti park is kapta a nevét.

3 órás buszozás után, átlépve a ma már nem létező lett-észt határt (ahol azért az épületek még állnak, lehet ebédelni, vásárolni), megérkeztünk Tallinba, és szerencsére velünk jött a napsütés is.

Folytatás következik.

Zsurek Andrea