7 év után újra Egyiptomban

Telepített idegenvezetőként összességében 6 évet dolgoztam Egyiptomban, de az utóbbi 7 évben nem jártam ősi földjén. Hatalmas izgalommal készültem az útra. Bevallom, nem vagyok elfogulatlan az országgal kapcsolatban. Vajon mi változott és hogyan? Milyen hatással volt az országra a pandémia?

Kairóba érkezve engem már a kibővített nagy repülőtér is meglepett. Emlékeimben még a kicsi, egy terminálos épület élt. Jól szervezett, modern, kívül tisztességes parkolókkal.

A többsávos városba vezető úton még a forgalom is gördülékeny volt. Sötétedés után buszoztunk a belvárosba. Éppen Ramadan volt és a díszkivilágítás még látványosabbá tette utunkat a belvárosi szálloda felé. A belvárosban örömmel láttam, hogy sok épületet felújítottak, tataroztak, megszépítve az ország 19. századi hagyatékát.

A város szíve, a Tahrir tér új arculatot kapott még tavaly (2021-ben), amikor az újonnan megnyílt Egyiptomi Kultúra Múzeumába óriási pompával átszállították az Új Birodalom korának hatalmas fáraóit. Az egész világ figyelemmel kísérte a látványos menetet, ami innen indult.

Másnap reggel első utunk Gizába vezetett, hogy megcsodáljuk a fenséges piramisokat. Szerencsések voltunk, mert tiszta idő volt, és már messziről láthattuk a három kőgúlát. A környezete és a parkolási rend ésszerűsítése újdonság volt számomra. Aki akart, a Kheopsz piramisba is bemehetett külön belépővel. A kilátó helyen, ahonnan rálátni a három piramisra, a tevegelést is kipróbálhatta a kalandvágyó utas: a tevekaraván (persze kicsi) a sivatagban megközelíti a piramisokat. Ez olyan időutazós élmény is volt.

Gizából Szakkarába a lépcsős piramishoz látogattunk, majd megnéztük II. Ramszesz fáraó fekvő szobrát Memphisben. Útközben Giza időtlen, nyüzsgő arcát láthattuk, ahogy a mindennapi emberek élik az életüket.

Asszuánba folytattuk az utazásunkat repülővel. A Nílus egyik kis szigetén volt a szállodánk, ahova csónakkal mentünk át. Asszuán méltóságteljesen őrzi Egyiptom déli határát, az asszuáni nagy gáttal pedig a Nílust. A philei templomnál már ráhangolódtunk a következő napok rengeteg és gyönyörű ókori templomaira. Másnap bár 7 órát utaztunk oda-vissza, hogy eltöltsünk 1,5 órát a meghökkentően csodás Abu Simbel-ben, II. Ramszesz templomainál, de az utazásra szánt minden perc megéri ezt a látványt!

Asszuántól Luxorig a Níluson hajóztunk fel, útközben megnéztük Kom Ombó és Edfu híres templomait, Esna-nál pedig a hajónk beállt a sorba a zsilipnél, hogy 7 méterrel a korábbi szint alatt folytassa útját Luxor felé.

Luxor este is és nappal is más arcát mutatja. Ám nyüzsgő és forró, mint mindig. A Nílus partján szépen kiépített sétányon kellemes sétát lehet tenni, ha jó bírjuk türelemmel a taxisok és lovashintósok fuvarajánlatait.

Számomra a legszebb a feltárt és szépen megépített szfinx gyalogos sugárút a Karnak templomtól a Luxor templomig, 3,7 km hosszan. Este szépen ki van világítva, nappal pedig végig lehet sétálni rajta, ha az ember bírja a 40 fokos hőséget már áprilisban. Télen kellemesebb lehet. Most mi sem sétáltunk rajta, de mindent megnéztünk, ami szinte kötelező Luxorban.

A keleti partról átnézve a nyugati, hegyes-völgyes oldalra, mindig az jut eszembe, hogy minden változott az elmúlt 3500 évben, de a hegyek látványa nem. Ezt látták a fáraók is, amikor a szent folyónál álltak és csodálták Théba táját.

A pandémia nélkülözős, bezárt időszakát szerencsére a többség itt is átvészelte. Sok felújítással és építkezéssel találkoztunk az út során, ami bizakodásra ad okot.

Számomra Egyiptomba menni olyan, mint egy időutazás. Mintha örökké létezett volta így, az ókori épületeivel, kultúrájával, és soha nem fog eltűnni.

Zsurek Andrea