Üzbegisztáni élménybeszámoló 1. rész

2017.09.30

Április 18-án indult kis létszámú csapatunk Üzbegisztánba, a mesés Selyemút kulturális örökségét felfedezni. Repülőutunk az Aeroflot légitársaság gépeivel Moszkván keresztül vezetett Tashkent-be, Közép-Ázsia legnagyobb, 3 milliós metropoliszába. A repülés az orosz légitársaságtól megszokott módon magas színvonalú volt, a kritikus pontként (hosszú idő) ismert üzbég határ kontroll pedig váratlanul gyorsan lebonyolódott, így volt esélyünk néhány órácskát aludnunk a szállodánkban.

Némiképp felfrissülve indultunk Tashkent felfedezésére. Az 1966-os mindent elsöprő földrengés után „birodalmi stílusban” és eleganciával újjáépített város műemlék negyedével kezdve elkezdtük az ismerkedést az iszlám világ jellegzetes épületeivel, térszerkesztési logikájával, építészeti megoldásaival és anyag használatával.

Megtekintettük a világ legősibb, kufita írással írt hatalmas koránját, busszal és gyalogosan felfedeztük a modern városrészeket és az impozáns Függetlenség teret, majd a délutáni órákban a múzeum megtekintésével zártuk programunkat.

Egy keleties hangulatú, de a várakozásokat messze felülmúlóan trendi, igazi világvárosi étteremben vacsorázva zártuk a napot, melyet ismét igen rövid éjszaka követett.

Némiképp álmosan kapaszkodtunk fel az üzbég légitársaság Boeing gépére, mely alig több, mint egy óra alatt repített minket a közel 1000 kilométeres távolságba, a sivatag közepén „trónoló” Khíva városa közelébe, Urgench-be. Innen a szovjet időkben termővé tett sivatag gyapotföldjei és rizs ültetvényei, egykori, szegényes falvai és az új, független Üzbegisztán kormánya által központilag építtetett egyen falvai között haladva értük el a „sivatag gyöngyszeme”-ként is aposztrofált Khíva városát.

Szállodánk ablakaiból pont ráláttunk a szemközt, karnyújtásnyi távolságban található tömör, szárított és égetett agyag téglákból épült impozáns, 2200 méteres falrendszerre. Városnéző sétánk során elkezdtük az ismerkedést Al-Khorezmi matematikai kutatásaival, a Selyemút évezredes rendszerével és a Selyemút rendszerében az oázis városok szerepével.

Megismertük a befejezetlen minaret történetét és a Registan tér funkcióját, a különleges pénteki nagymecset oszlopainak történetét és a város gazdasági súlypontjának változását követő egykori kháni palotákat, valamint bepillantottunk abba a kapurendszerbe, melyben 154 évvel ezelőtt Vámbéry Ármin még rabszolga kereskedőket látott portékájukkal együtt.

Egy autentikus (egy egykori medresze udvarában berendezett étteremben elfogyasztott) ebéd után a khívai asszonyok sütöttek nekünk kenyeret a gyapotrőzsével fűtött, sárral tapasztott kemencéikben és elkezdtük az ismerkedést a keleti mesteremberek legendás kézügyességének termékeivel: fafaragó, szőnyegszövő, rézműves műhelyben jártunk, végül szó szerint elvesztünk a keleti bazárosok forgatagában.

Este kellemesen elsztorizgattunk az étterem egykor Magyarországon (még szovjet katonaként, Veszprém térségében) szolgáló pincéreivel. És elkövetkezett az első, igazi alvást meghozó éjszakánk.

Folytatás következik 

 Tanács Gábor