Spitzbergák - Földünk legészakibb elérhető pontja

Kezdjük sorainkat egy fagyos, azonnali magyarázattal. Léteznek Svalbardnál /a Spitzbergáknál északabbi területek (kisnépességű eszkimó falvakkal) –, de azokra eljutni csak egyénileg szervezett expedícióval és engedélyekkel lehetséges. Svalbard/ a Spitzbergák tehát Földünk legészakibb pontja, ahová menetrend szerinti repülőjárattal eljuthatnak az utazók. A kétnevű szigetvilág (Svalbard - óészaki, viking nyelven: fagyos partok, Spitzbergák - hollandul: hegyes csúcsok) az elmúlt 10 évben felkerült a legegzotikusabb, legkeresettebb turisztikai célpontok listájára.

Hogyan lehetséges ez?

Írásunk az okokat kívánja bemutatni, legutóbbi, 2017. márciusi utazásunk képeinek segítségével – hajón; kutya;- és motoros szánon utazva... A csodás jégvilágban...

Az Arktisz norvég vadonja

Az északi szélesség 74° - 81° között elterülő szigetvilág a Nordkapp (Európa legészakibb, közúton megközelíthető pontja) és az Északi-sark (Földrajzi Északi-sark) „félútján fekszik", mindkettőtől megközelítőleg 1000 – 1000 km távolságra. A Norvégia fennhatósága alá tartozó szigetvilág területe 62.050 km2 (Svájc méretének a másfélszerese). Az északi királyság két lépcsőben szerezte meg az arktiszi vadon tulajdonjogát: 1., 1920: Svalbard Treaty; 2., 1925: Svalbard Act.
1925 óta tartózkodik állandó norvég kormányzó (a Sysselmannen) a tartományi fővárosban, Longyearbyenben. A szigetek felületének 60%-át fedik gleccserek, s a rendkívül tagolt partvonalakat kristálytiszta vizű fjordok övezik, minden irányból. Longyearbyenbe az Isfjorden fjord vizén (olykor jégpáncélján...) lehet bejutni, s aki elér ide, elmondhatja, hogy járt a fények igazi fővárosában... Hiszen az április 20 – augusztus 23. időszakban a napkorong egy pillanatra sem bukik a horizont alá (éjféli nap). „Az érem sötét oldala", az október 26–tól február 15-ig tartó, fogcsikorgató sarki éj is tartogat egy csodát az ekkor idelátogató kevesek számára: az északi fény (aurora borealis) ekkor tart rendszeres néma vetítést a nyílt égbolt végtelen multiplexén.
A tartományi főváros szélső házai mögött már Európa messze legnagyobb vadonja kezdődik, a 7 nemzeti park és 23 vadvédelmi rezervátum együttes területe meghaladja a 40.000 km2-t. (!) Svalbard napjainkra bolygónk legszigorúbban védett arktikus természetvédelmi területévé vált. A norvég kormány 2007. évi 5161. referenciájú előterjesztése alapján a teljes szigetvilág az UNESCO világörökségi védelem várományosa, az egyedi szépségű tájainak is köszönhetően.(!)

A legészakibb elérhető pont

Grönland és Kanada egyes részein él néhány ember ennél északabbra is. Longyearbyen azonban az egyetlen valódi város, napi közlekedési összeköttetéssel a világ más részei felé. Az északi szélesség 78°-án létrehozott kulturális sziget rendkívül fejlett infrastruktúrával (Földünk egyik legfejlettebb infrastruktúrájával!) rendelkezik. Minden lakosra több internet csatlakozás, műholdas és kábel tv, illetve telefonvonal jut. A sziget 2.600 lakosából kb. 2.100 fő él itt, így ide építettek minden üzletet és szupermarketet. Működnek itt óvodák, általános iskola, középiskola, sőt egyetem is. (!) A városnak kórháza, sportcentruma, fedett uszodája, könyvtára, kulturális központja, mozija és több múzeuma is van. A város hetilapja a Svalbardposten. Rendszeres buszjárat is közlekedik a kb. 20 km hosszúságú szilárd útburkolaton. A város „megyei hivatalai" az anyaországi TromsØ-ben találhatók.
De hogyan jöhetett létre mindez az északi szélesség 78°-án? A válasz a Spitzbergák-áramlat különlegesen erős éghajlat módosító (melegítő) hatásában található. Az áramlat a Golf-áramlat „északra tévedt ága", olyan jégmentes éghajlatot teremtve a szigetek nyugati fjordjaiban, ami valójában nem is lehetséges... Míg az Északi-sarkkör felett 12° messzeségben máshol a húsbavágó örök fagy és jég uralkodik, addig Longyearbyen kikötője az év nagy részében megközelíthető, s a sarki éj folyamán is ritka a -30°C alatti hideg.

Vigyázat, "vadészak"!

A jegesmedvék jelenléte sajátságos XXI. századi néprajzi jellemzőt hívott életre itt, a világ legbékésebb szigetein: a mindenkire kiterjedő fegyverviselést és „fegyverkezést". (Svalbard egyébként demilitarizált zóna és a bűnözés fogalma is ismeretlen.) Már azon is sokszor meglepődnek az ide érkező egyetemisták és külföldi munkavállalók, hogy miért kell motoros szán használatból, illetve szánhúzó kutya kezelésből jártassági vizsgát tenniük.
De amikor az egyetemi felvételin vagy a munkahelyi állásinterjún előkerülnek a puskák... hát attól majd minden felvételizőnek / új munkaerőnek tátva marad a szája... Valóban, itt működik az egyetlen civil egyetem, ahol kötelező fegyvervizsgát tenni, előadóknak és diákoknak egyaránt, s Földünk egyetlen óvodája, ahol az óvónénik és dadák rendszeres felfrissítő lőgyakorlatra járnak...

A „sarkkutatás Mekkája"

Az UNIS (University Centre in Svalbard) új központjának 2006. évi megnyitása egy évszázados kutatómunka szimbolikus betetőzése is volt egyben. Megközelíthetősége révén a szigetvilág 100 éven át „alaptáborként", „kapuként" szolgált majd minden, az Arktiszra és az Északi-sarkra induló expedíció számára. Külön szakirodalom öleli fel a „svalbardi" sarkkutató vállalkozások hosszú történetét. Innen indult többek között Fridjof Nansen (1861 – 1930) pályafutása, Richard E. Byrd (1888-1957) világhírű repülőútja, Roald Amundsen (1872 – 1928) Norge expedíciója és Umberto Nobile (1885 – 1978) több felfedezőútja is. Itt tették próbaútjukat a föld első (orosz) jégtörői, itt vált Nils Adolf Erik Nordenskiöld (1832 – 1901) az „Arktisz kutatás atyjává".
Oslo és TromsØ mellett mára Longyearbyen múzeumai is világszínvonalú kiállítási anyaggal szolgálnak, minden a sarkkutatásokkal kapcsolatos téma iránt érdeklődő látogató számára. A longyearbyeni UNIS Földünk legmagasabb szintű kutatási és oktatási intézményeinek egyike. Az innen kikerülő szakembereket minden nemzetközi projekt meghatározó tagjai között ott találjuk.

Gőgös Norbert