Sao Tomé és Príncipe - Az afrikai Galápagos-szigetek

A Guineai-öböl óceáni vizeiből kiemelkedő trópusi szigetország Nyugat-Afrika néhai egyenlítői őserdeinek egyik utolsó menedékhelye. A „legközelebbi" Gabontól is több mint 220 km távolságban, legalább 3,5 millió éve elzártan, az endemikus fajok sokaságával. Az egyetlen ország, aminek talán még a becenevét, „Az afrikai Galápagos", is többen ismerik, mint az igazit...
Békés lakossága, afrikai mércével rendkívül jó közbiztonsága, kiegyensúlyozott, demokratikus politikai rendszere miatt is – soha nem hallani még rossz híreket sem felőle. Pedig két legnagyobb szigetén az Obô Nemzeti Park (Parque Natural Obô) egyedülálló természeti környezetet őriz – az egész világnak. Ez São Tomé és Príncipe, az ország, amit a világon sehol sem ismernek...

São Tomé és Príncipe, az őserdők országa

A Portugál Nyelvű Országok Közösségéhez (portugálul: Comunidade dos Países de Língua Portuguesa) tartozó ország 1975-ig Portugália külbirtoka (gyarmata) volt. A festői, de lakatlan szigetek benépesítését a portugálok a XV. század végén kezdték meg. Először cukornádültetvényeket hoztak létre, majd a XVIII. és a XIX. század során állítólag itt termett a legfinomabb lisszaboni kávé és kakaó. A nehezen járható, belső hegyvidékek trópusi esőerdőinek kivágásához sohasem voltak meg a technikai feltételek. A portugálok békés kivonulása (1975) után az ültetvények művelését is feladták. Így a világon egyedülálló dolog játszódott le São Tomé és Príncipe szigetén is: az érintetlen őserdők mellett és körül megkezdődött a természet „visszavadulása", a másodlagos erdők (secondary forest) regenerálódása. Így Afrika második legkisebb népességű országában a XXI. századra beköszöntött az „új dzsungel éra". (Csak a Seychelles-szigeteken élnek kevesebben, mint a 202.000 lakosú São Tomé és Príncipében.)

Obô Nemzeti Park – az afrikai Galápagos

A szigetország a Kamerun vulkáni ív kihunyt atlanti-óceáni tűzhányóinak sora, két nagy szigettel (São Tomé az egyik és Príncipe a másik) és számos kisebb szigettel, illetve sziklacsoporttal. São Tomé legmagasabb csúcsa, a Pico de São Tomé 2.024 m magasságig kapaszkodik, míg Príncipe- szigeté, a Pico de Príncipe, 948 méterig. Mindkét sziget központi hegyvidéke járhatatlan, minden ide érkező kutató és kutatócsoport felszerelésének alapvető kellékei a jó bakancs, az esőálló ruházat és a kifogyhatatlan türelem... És igen bőséges rendelkezésre álló idő.
A természetvédelemmel kapcsolatos projektek kidolgozását, gyakorlati levezénylését, vagy akár az ezzel kapcsolatos tájékoztatást is külföldi szervezetek végzik. Elsősorban nyugati egyetemek szakemberei, önkéntes csoportjai mérték és mérik fel a 2006-ban létrehozott Obô Nemzeti Park egyedi természeti értékeit, és a külföldi segítők próbálják kijelölni a védelemre szoruló területek határait is. A védett területek statisztikai adatai eltérőek a különböző forrásokban. Nem csak a leírt szakirodalomban – de a helyszíneken is...(!) Több helyütt előforduló adat, hogy São Tomén 195 km2 területű szigorúan védett őserdő, további 60 km2 buffer (vagyis átmeneti védett zóna) területtel, míg Príncipén ugyanez a szám 40 + 45 km2. Az itt őrzött flóra és fauna, s különösképp az endemikus (csak itt élő) fajok egyedi gazdagságáról azonban egybehangzóak a vélemények: Földünkön egységnyi területre számítottan, csak a Galápagos-szigeteken található ennyi endemikus élőlény. Kézenfekvő volt tehát a becenév „ragadása": az afrikai Galápagos.

Endemizmus és turizmus...

A szigetek területének több mint 60%-át borítja egyenlítői esőerdő. Ezek a tengerszint feletti magasság alapján három zónába tartoznak: 800 m magasságig a partmenti- és alacsony esőerdők (low altitude rainforest) öve húzódik. A 800 – 1.400 m közötti magasságban a hegylábi- és hegyoldali esőerdők (submontane rainforest) zöldellnek, míg e fölött az örökzöld köderdők (evergreen rainforest) világát találjuk. A 3,5 millió éve tartó izoláció következtében a lombkoronában és az aljnövényzetben élő endemikus fajok „feltérképezése" még csak a kezdeteknél tart. A közelmúltig 95 féle, csak São Tomé szigetén élő virágos növényt regisztráltak, Príncipén pedig 37 félét. (!) Az őserdőkben számos reliktum-faj (Afrikában már kihalt) talált menedéket, s számos példája említhető a szigetekre jellemző óriásnövésnek (gigantism) és törpe termetnek (dwarfism). Itt él például a Föld legnagyobb nektármadara, a São Tomé óriás nektármadár, de a legkisebb ismert íbisz, a törpe íbisz is. 24 féle hüllőjéből csak 6 nem endemikus. A rovarvilág „katalogizálása" még az elején tart, s a külföldi önkéntesek munkáján alapul. Méretükből, esztétikai értékükből és megfigyelhetőségükből is adódik, hogy a legismertebb endemikus- vagy alfajokat a madarak osztályában találjuk. Röviden, ahogy Kelet-Afrika szavannáin az 5 nagy megfigyelése az elsődleges vonzerő, a szigetország őserdőibe a csak itt látható madarak gyalogos szafarija csalogatja a látogatókat. 143 féle madár alfaj, 21 féle endemikus őserdei faj São Tomén, s bármily hihetetlen is, további 7 faj, a mellette lévő Príncipén.

A trópusi szigetország turizmusa egyelőre gyerekcipőben jár, de a fehérhomokos, pálmaligetes, képeslapra illő óceáni strandok mellett (helyett) megkülönböztető jegye és legfőbb vonzereje az őserdők egyedi endemikus fajgazdagsága. A szigetország turisztikai szerveinek természetes lépése volt a természet, azon belül is az endemikus őserdei madárvilág kiemelése, mint egyedi vonzerő, hiszen még az állami címeren is egy endemikus pálmában kapaszkodó papagáj és ölyv szárnypróbálgatása jelenik meg.

Öko-Madeira...

Hogyan védhető meg leginkább az őserdő? Hogyan tartható fenn leghosszabban ez az egyedüli endemikus fajgazdagság? Az utóbbi 10 év legtöbbet boncolgatott kérdései – a szigetek partjainál feltárt olajmezők kitermelésének dilemmája mellett. A rendelkezésre álló, igen szerény mennyiségű kutatási eredmény szerint a legnagyobb veszélyt, a „társadalmi igazságosságot" ígérő földreform jelentette és jelenti. Röviden: a rászoruló családoknak kiadott néhány hektáros földterületeken rövid idő alatt kiirtják az erdőt, kimerítik a földeket, s 5-10 év elteltével kétszer akkora a rászorultak létszáma – immár hasznosítható területek nélkül...
Hatékonyabb gazdasági megoldásnak (is) ígérkezik az Obô Nemzeti Park területeire vezetett öko-túrák, illetve az egész szigetvilágra kiterjedő öko-turizmus kialakítása. A portugál nyelvű országocska egyelőre egy kézen összeszámlálható számú óceánparti resortját már portugál szállodaláncok működtetik és portugál tanácsadók, befektetők irányításával születnek meg az igen ígéretes, „dzsungelbe rejtett" öko-lodge (komfortos őserdei kunyhó) telephelyek is. São Tomé és Príncipe turisztikai szempontból sokban hasonlítható a ma is Portugáliához tartozó Madeirához, azzal a különbséggel, hogy São Tomé szigetei nagyobbak, a hegyei magasabbak, klímája trópusi, erdői, a dzsungelei pedig messze nagyobbak, a lakossága kevesebb, fehér homokos óceánpartjai szebbek...- vagyis az adottságai sokkal jobbak.

Ilhéu das Rolas – az Egyenlítő sziget

Mint minden egyenlítői országban, São Tomé és Príncipe-ben is rendkívül kellemes az évi középhőmérséklet, minimális éves hőingással. (27 °C éves átlag, 1.500 m magasság felett 20 °C). A csapadék évi mennyisége a délnyugati (szél felőli) hegyoldalakon az évi 5.000 mm értéket is meghaladhatja, de az észak-keleti partok „száraz foltjain" csak 1.000 mm eső hull. Egyenlítői országról lévén szó, az eső legtöbbször olyan, mint egy meleg vizes zuhany. A szigetországhoz tartozó, 2 km2 méretű, 76 lakosú (!) Ilhéu das Rolas szigete „kétszeresen is egyenlítői" terület, hiszen szó szerint átszeli az Egyenlítő, bolygónk felező szélességi köre. A sziget egyetlen szálláshelye egy „madeirai mércék szerint" kialakított öko-resort, ahonnan számos szervezett program vezet „tovább" immár az Atlanti-óceán korallszirtjeire, atolljaira, illetve annak mélyére. A sziget legmagasabb kiemelkedése 96 m, igen jó hír, hogy alpinista képzettség nélkül is könnyen elérhető... Ligetes erdői, partjai sok helyütt az ember előtti trópusi világ hangulatát idézik. A múlt században a portugálok által épített Egyenlítő emlékmű világtérképén terpeszben állva egyszerre élvezhetjük mindkét félgömb (északi és déli) balzsamos klímáját.

Ilyen São Tomé és Príncipe – az ország, amit a világon sehol sem ismernek...

Gőgös Norbert