Rizs nélkül nincs élet Vietnámban

Vietnám meghatározó gazdasági ágazata a rizstermesztés. Számukra ez sokkal több, mint étel. A rizs maga az élet, „az istenek ajándéka". Számtalan módon készítik el, és akár napi háromszor is fogyasztják. A vietnámiak étkezését talán úgy lehet a legjobban meghatározni, hogy rizs és még valami...

A rizst „fehér aranyként" is emlegetik Vietnámban. A népi legenda szerint az ősi időkben nem termesztették, hanem az emberek imájukkal hozták a földre. A mennyből érkezett nagy labdák alakjában minden házba. Egy alkalommal a feleség a férje utasítására a házuk padlóját söpörte, hogy fogadják a rizslabdát. A feleség azonban lusta volt és későn kezdte a takarítást, így a rizslabda ráesett a söprűre mielőtt végzett volna, és apró darabokra esett szét. Azóta az emberek nem kapják ingyen a rizst, hanem keményen kell dolgozniuk, hogy megteremtsék maguknak. A Vietnámban létező számos hiedelem egyike, hogy nem számít mennyire rossz volt egy gyerek, rizs evés közben nem lehet őt megbüntetni.

Dél-kelet Ázsiában 7000 évre nyúlik vissza a rizstermesztés története, amely egyben ceremóniák és felajánlások alapvető kelléke. Sok vietnámi szerint az ország alakja is olyan, mint a bambuszrúdra helyezett két rizses kosár. Több ezer fajtája van, lehet fehér, barna, vörös, fekete vagy borostyán színű. Főként vízzel elárasztott alacsonyan fekvő területeken terem.

A rizspalántákat először külön nevelik, majd amikor már 20-30 cm nagyságúak (kb. 25-50 nap elteltével) átültetik őket az elárasztott területekre. Amint a szárak elkezdenek sárga színűvé válni, a rizsföldeket kiszárítják és előkészítik az aratásra. A gazdálkodók sarlót használnak a szárak levágásához, majd összekötik a szárakat és megszárítják. A rizs nem teljesen száraz, így gyakran szétterítik az udvarokon vagy autópályák mentén, hogy a napon kiszáradjon. A cséplés során elválasztják a gabonát a többi részétől, majd készen áll az őrlésre.

Semmit nem pocsékolnak el a betakarítás során. A papírtól a pudingig mindenhez felhasználható. Készíthetnek tésztát, bort, kozmetikumokat és főzéshez való olajat is belőle. A magokat elfogyasztják, a szárát pedig szandálok, kalapok, kosarak, kötelek, seprűk és tetők készítésénél alkalmazzák. A héját tűzifa helyett főzéshez és műtrágyához használják. A vetéstől a fogyasztásig 3 hónapra és 10 napra van szükség ideális esetben. A két fő termesztési időszak december és április, valamint június és szeptember között van. Egy évben kétszer esetleg háromszor tudják betakarítani.

A vietnámi kormány a család nagyságától függően határozza meg a művelhető rizsföldek nagyságát, amely általában 500 és 2000 m2 közötti területet jelent. Ha valaki ennél nagyobb területet szeretne művelni, akkor vásárolnia kell, vagy bérel az államtól. A legnagyobb kiterjedésű rizsföldek a Mekong deltában találhatók, ez „Vietnám rizses tálja". Ezen kívül a Vörös folyó mentén és az északi hegyek teraszain termesztik. A Mekong delta 17 milliós lakosságának 80%-a ebből él és biztosítja az ország rizsellátásának felét.

Sajnos a természeti katasztrófák és a szélsőséges időjárás nagyban befolyásolja az adott évi termést. A vietnámi monszun meglehetősen kiszámíthatatlan és a tájfunok tönkretehetik a földeket. Tekintve, hogy számos család számára ez a fő megélhetési forrás, komoly nehézségekkel szembesülhetnek.

A kormány 1986-ban bevezetett liberalizációs politikájának (doimoi) egyik fő oka a rizstermesztési átlagok visszaesése volt. A kommunista kormányzat a piacgazdaság felé nyitott és lehetővé tette a földek magántulajdonát és a rizs szabadpiaci kereskedelmét. Ennek hatására az 1990-es években a rizstermesztés ugrásszerűen növekedett Vietnámban és egy élelmiszerhiányban szenvedő országból Thaiföld után a világ második legnagyobb rizs exportőre lett.

A cikk szerzője: Simigh Ágnes, az 1000 Út idegenvezetője
Az eredeti cikk a www.voiceofguides.com oldalon ITT látható.