Pinus canariensis - a kanári fenyő

A Kanári-szigetek nyugati vagy külső tagjai közismerten sokkal zöldebbek, mint az Afrika partjaihoz közelebb eső keleti, napsütötte szigetek (pl. Fuerteventura vagy Lanzarote). Az UNESCO világörökségi védelem alatt álló Garajonay Nemzeti Park babérlombú erdejéről (La Gomera-szigete) számos publikáció és film is elérhető, s bizonyára sokan hallottak már Tenerife vagy La Palma hosszan elterülő banán ültetvényeiről is. (A spanyol turisztikai statisztikák adatai szerint egyre több magyarországi látogatónak van lehetősége az ültetvényeken tett sétára és a frissen zöld kanári banán megkóstolására.) Rövid írásunk a legkevésbé emlegetett, s így talán legkevésbé ismert zöld rengetegek fáját, La Palma-sziget szimbólumát, a hatalmasra növő Pinus canariensist, vagyis a kanári fenyőt mutatja be.

Makaronéziai túlélők

A mezozoikum idején (földtörténeti középidő: 252 – 66 millió évvel ezelőtt) a Pinus canarensis egész Laurasia (Eurázsia őse) területén elterjedt fenyőféle volt. A kutatások szerint a korai kréta korban, 140 – 120 millió éve jelent meg Makaronéziában. (Az Atlanti-óceán északi medencéjében található Makaronéziai szigetvilág tagjai: Azori-szigetek, Madeirák, Kanári-szigetek, Zöld-foki-szigetek.) Gyorsan a szigetek legmagasabbra növő növényeivé fejlődtek, számos vélemény szerint a facsoportok, erdők lomkoronájának felső szintje 40 m magasság felett húzódott (!), „atlanti mamutfenyőkként" vigyázták az óceán örökkévaló hullámait. A fagyérzékeny fenyők korának végét az utolsó jégkorszak (Würm glaciális) beköszönte jelentette. Megközelítőleg 100.000 év alatt (110.000 – 8.000 évvel ezelőtt) egész Eurázsiából eltűntek. Kizárólag Makaronézia szubtrópusi szigetein maradtak fenn, ott is az 1.200 m feletti magasságokban. Maradék erdőik három szigeten várhatták az ember megjelenését – a legtávolabbi, „óceánba veszett" és legmagasabb hegyekkel áldott Tenerife, La Gomera és La Palma szigetein. Így vált Makaronézia, s azon belül is a három magashegységi sziget a túlélők rezervátumává. (Más makaronéziai szigeten is található néhány példány, de erdőt csak a felsorolt 3 Külső Kanári-szigeten alkotnak.)

A kanári fenyő kinézete

A tűlevelűek osztályába, azon belül a fenyőfélék családjába tartozó kanári fenyő kérge élénk vörösbarna, idősebb korában bordásodik, a matuzsálemek kérge fakul és táblákra repedezik. A tűlevelek meglepően hosszúak (20-30 cm), hamvasan lágyak, afféle simogató fűcsomókként, hármasával nőnek. Örökzöldek, de az erdők a tavaszi hónapok során lombkoronát váltanak. A tajga és a hegyvidéki fenyvesek fenyőitől eltérően, nagyon érzékenyek a fagyra, s igen gyorsan nőnek. Fiatalon koronájuk „fenyőkhöz illően" kúpos, de idővel egyre inkább kerekedik és terebélyesedik. Az erdőalkotó fák általában 25-30 m magasak, de az idősebb példányok 40–60 m (!) méretet is elérhetnek, 120–265 cm törzsátmérővel. Kalifornia mamutfenyőihez hasonlóan, a híresebb matuzsálemeknek neve, sőt saját históriája van. Ilyen „nagy öreg" pl. a Tenerifén élő Pino Gordo. A kanári fenyő legközelebbi rokona a Himalájában élő Chir Pine (Pinus roxburghii), a himalájai fenyő. Meglepő az első találkozás egy ilyen óriással vagy óriás erdővel – mint ahogy az is meglepő, milyen irdatlan távolságban élnek legközelebbi túlélő rokonai. S ha a fejünkre hull 18–20 cm méretű, virágként nyíló tobozuk... A meglepetés még inkább fokozható...

Az esőcsinálók

A kanári fenyők öve 1.200–2.300 m magasságban található, és a 3 „menedék sziget" (Tenerife, La Gomera, La Palma) vízellátásának fő szabályozói. A már említett lágy és hosszú, fűszerű tűleveleik segítségével afféle zöld párakondenzáló tornyokként működnek. Felhős napokon akár 1.500 liter vizet is kondenzálhat egy-egy nagyobb „torony", úgy, hogy a tűlevelekről a földre hulló „frissen gyártott" csapadéknak csak a felét használja fel. A víz második fele a hegyoldalak vízháztartásának részévé válik. Különösen az északkeleti szelek (alisios – spanyolul) szélfelőli oldalán jelentős a fák „esőcsináló" munkája, de a szélárnyékos oldalon is rajtuk áll, hogy zöldül-e a hegyoldal. Évi 200 mm csapadékból is képesek megélni, s ha valahol megkapaszkodnak, akkor a jövő növekedő évi csapadékmennyiséget hoz. A szubtrópusi klímán – változó mikroklímát teremtenek.

A Pinus canarensis védelme

Mára a három sziget kanári fenyő erdőinek szinte minden egyes fája szigorú védelem alatt áll. Az UNESCO világörökségi Teide Nemzeti Park (Tenerife) és Garajonay Nemzeti Park (La Gomera) kiemelt figyelmet – és publikációs figyelmet élveznek. A talán legkevésbé ismert La Palmán (népszerű nevén La Isla Bonitán, magyarul a Csodálatos-szigeten) a Caldera de Taburiente és a Cumbre Nueva erdői is védettek. A helyi, autonóm, és a spanyol kormányzat is fokozottan ügyel a sziget növényszimbólumának megőrzésére. A Caldera de Taburiente Nemzeti Park fenyvesei, az esőcsináló zöld koronákon alázúduló „felhő Niagarák" (a tűleveleken kondenzálódó, a lombokon folyó felhők) a sziget legjellemzőbb természeti képei – velünk élő egyedi értékei.

Gőgös Norbert