Ománi Szultánság, Arábia tengeri kapuja és természeti kincsestára

Omán, a Perzsa öböl legtitokzatosabb országa

Omán is az Öböl menti országok egyike, az arab a hivatalos nyelv, és az iszlám a hivatalos vallás, mégis elhatárolódik a térség többi országától történelme, mentalitása és földrajzi adottságai miatt. Bár már évtizedek óta fogad látogatókat, a turizmus még gyerekcipőben jár és sokkal kevesebbet tudni erről az országról.

A legtöbb ománi a hétköznapokban is hosszú fehér, szürke vagy barna „dishdashában” masírozik és színes hímzett ománi sapkát (kummah) vagy kendőt hord. Itt nincsen minden sarkon szuvenír bolt, a tömegközlekedés hiányos, a látogató itt még sokkal inkább felfedezőnek, mint turistának érezheti magát. Igazi hajós nemzetről van szó, akik időszámításunk kezdete óta járják a tengereket és az óceánt. A nemzetközi múlt azonban a vidék konzervatív felfogásával párosul. Egy átlagos ománi megtanulja kezelni a nyitott városi és az ország belsejének sokkal vallásosabb, konzervatívabb lakossága közötti átjárást.

Omán az öböl menti országok legizgalmasabb tájképét mutatja. A 3000 méter körüli sziklás hegyvonulatok között bújik meg Arábia grand kanyonja, illetve sok száz wadi (száraz folyómeder) természetes medencékkel és oázisokkal. A Wahiba sivatag dűnéi között jól felszerelt táborokban lehet éjszakázni és teveháton napfelkeltét nézni.

Több száz erőd és torony őrködik az Ománi datolyaligetek és városok felett, melyek közül kihagyhatatlan a nizwai erőd. Péntek reggel élő állatvásárt rendeznek a legtöbb városban, szabadidejükben pedig a helyiek teveversenyeket és bikaviadalokat néznek. 

A jemeni határ közelében a déli Salalah külön világot képvisel Ománban. Ez az ország egyetlen zöld területe, ahol a klíma is teljesen más a nyári monszunnak köszönhetően. A datolyapálmákat itt kókuszpálmák váltják, teve csordák haladnak az út mentén és a környező hegyekben ma is megtalálható az egész országban terjengő illat forrása, a tömjénfa.

2000 évvel ezelőtt az Ománi Szultánság az értékes tömjént szállította az akkor világ nagy birodalmai számára és gazdagodott meg belőle. A portugál gyarmati uralmat követően a perzsák szereztek befolyást, majd a britek próbáltak a térség kereskedelméből és később olajbevételeiből hasznot húzni erősen beavatkozva az ország bel-és külpolitikájába. Omán és Zanzibár története elválaszthatatlan egymástól, hiszen egykor Zanzibár is a szultánság fennhatósága alá tartozott, és lett a 18.században a birodalom fővárosa. Az egykor virágzó rabszolga kereskedelem, valamint a Zanzibárról visszatérő üzleti célból letelepedett omániak leszármazottai miatt Ománban számos szuahéli nyelvet beszélő sötétbőrű afrikai felmenőkkel rendelkező ománi él. 

Már 1749 óta az Al Bu Said dinasztia adja az ország szultánjait, akik sokáig csak a tengerparti részeket (Muscat) uralták, míg a belső területek (Omán) felett a vallási vezetők, az imámok őrködtek. Az ország csak 1970-ben, Qaboos szultán hatalomra kerülésével lett egységes.

Qaboos 50 évig tartó uralkodása alatt szinte felfoghatatlan fejlődésen ment keresztül az ország. Előtte mindössze 10 km autóút létezett, a katasztrofális egészségügyi állapotok mellett magas volt a csecsemőhalandóság és az írástudatlanság. Qaboosnak és persze az olajnak köszönhetően ma már korszerű autópályák, kórházak és 20 egyetem működik az országban. Omán kiemelkedik a térségben a környezetvédelem területén is számos nemzeti parkkal és fajmegmentő programmal. Qaboos minden országgal békére törekedett és a térség országai mellett mind Iránnal, mind az Egyesült Államokkal jó kapcsolatot ápol. A jemeni polgárháborúban pedig kulcsfontosságú szerepet tölt be mediátorként.   

A legtöbb ománi más uralkodót nem ismert és halála 2020-ban mélyen megrázta a lakosságot. Arcképe még sok helyen ott lebeg, ma is ünneplik születését és hatalomra kerülését. Qaboos öröksége nagy nyomáskánt nehezedik az új szultánra, aki felesküdött, hogy továbbviszi a Qaboos átal lefektetetett célkitűzéseket.

Míg a szomszédos Emirátusok, elsősorban Dubai tudatosan építette fel turisztikai imázsát világhírű attrakciókkal, addig Ománban az Operaház és a Nagymecset az egyetlen számottevő modern építészeti alkotás. Muscat, a főváros mintha csak egy falu lenne Dubaihoz képest hosszan elnyúlva a Hajar hegység lábánál az Ománi tenger partján. Nincsenek felhőkarcolók, üvegpaloták, Muscatban a tradicionális világos színű arab villák és házak dominálnak.

A Perzsa öböl talán legkonzervatívabb országában a vízipipázó helyiek látványa elmarad, és országszerte számos új mecset épül. Míg a Közel-Kelet országai az iszlám szunnita és síita ágai alapján formálódnak ellenségekké, addig Ománban tilos ilyen jellegű megkülönböztetést tenni. Omán egyike azon kevés országoknak, ahol az iszlám ibadita ágát követik, ahol mindegy, hogy ki szunnita, síita vagy ibadita.

Omán hasonló gondokkal küzd, mint a többi olajfüggő öböl menti ország és többek között a turizmusra támaszkodva akar a vészesen fogyó olaj utáni időket megalapozni. Az ország lakosságának 40%-a külföldi, akik elsősorban Indiából, Pakisztánból, a Fülöp szigetekről és Európából érkeznek. A csökkenő olajárak és a járvány okozta válság miatt az egyik legfontosabb cél, a helyi munkaerő arányának növelése.

Omán nem akar Dubai lenni, hanem tudatosan törekszik a hagyományos arab építészet és életvitel megőrzésére. Az érintetlen környezet, csodálatos hegyek, wadik, erődök, a számtalan túrázási és fürdési lehetőség miatt Omán az Öböl menti térség nagy meglepetése és szinte kivétel nélkül a látogatók kedvence lesz.

Írta és fényképezte: Simigh Ágnes