Montenegró ismeretlen vidéke az Albán-Alpokban - Gusinje és Plav

Kép forrása: canva.com

A mai modern Montenegró, s egyben az egész Balkán-félsziget egyik legeldugottabb magashegységi tája Gusinje és Plav (albánul Gucia és Plavë) vidéke, a montenegrói-albán koszovói hármashatáron tornyosuló Albán-Alpokban. Napjainkig is kiépítetlen, a turisztikai fejlesztésekből “kimaradó” országrész – pedig itt magasodnak a “Fekete-hegyek országának” (Montenegró nevének jelentése) legvadabb, legmagasabb vonulatai.

Felhőket karcoló, farkasfog szerűen éles gerinceinek látványánál talán csak néprajza és múltja izgalmasabb, meglepőbb: Gucia és Plavë lakosai többségében az albán kelmendi-törzsből származnak és több mint fél évezreden át az Oszmán-birodalom igazhitű alattvalói voltak. A XIX-XX. század vérzivataros változásainak eredményeként csatolták a területet néhai Jugoszláviához – de lakosai, szokásai, helynevei máig is hamisítatlanul keletiesek, téveszthetetlen albán karakterrel. Ez itt a “legmélyebb”, legmeglepőbben autentikus, szinte érintetlen Montenegró.

Gucia és Plavë természeti képe

Az Észak-Montenegróban található két járás összterülete nagyjából 550 km2. (Gucia 157 km2; Plavë 380 km2) A síkság fogalmát az itt élők csak mások elmondása alapján ismerhetik... hiszen keletről Koszovó, míg nyugatról Észak-Albánia magashegységei “préselik össze” a mindig függőleges panorámákat. Itt tornyosul, innen nézelődik lefele az Albán-Alpok (albánul Alpet Shqiptare) legmagasabb csúcsai közül jónéhány, mint pl. a 2.534 m magas Zla Kolata (albánul Kollatë e Keqe). Vizekben is rendkívül gazdag, szinte a térség közepén, s annak “legmélyebb pontján” terpeszkedik, 906 m magasságban a Plav-tó, Montenegró legnagyobb tengerszeme.

A Plav-tó óriás-tengerszem

A tóból ered a Lim folyó (albánul Lumi i Vermoshit), ami az erősen festői Visitor-hegy (2.211 m) lábaitól egészen Bosznia-Hercegovináig szállítja a tengernyi vizet. A legtöbbször drámaian meredek völgyek sokszor “zsákutcás” falakban végződnek, a nehezen járható hágókon pedig az utóbbi évtizedekben kialakított, jelzett túraútvonalak vezetnek a szomszédos két országba. Ezek az országokon átvivő hágó túrák általában több naposak, s minden esetben igen jó felkészültséget igényelnek. Közismert, hogy az Albán-Alpok (montenegróiul Prokletije) népi neve („Elátkozott hegyek”) is a kusza, szinte járhatatlan völgyek rendszerének, illetve az egyértelmű, könnyen követhető vonulatok hiányának köszönhető. A fő kőzetalkotó a mészkő és más üledékes kőzetek, így minden vízfolyás, tengerszem türkizben vagy azúrban játszadozó, tiszta – úszásra és/vagy ivásra invitáló, természetesen hűtött “kristályvíz”.

Információs tábla a Grebaje-völgyben

A másfélezres Gucin városkájából elindulva hamar magunk mögött hagyhatjuk a civilizációt. Az utolsó falu a 600 lelkes Vusanje (albánul Vuthaj) inkább hegyvidéki tanyavilág. Érdekesség, hogy néhai lakosságának 90%-a az Egyesült Államokba menekült, amikor 1912-ben elfoglalta Montenegró. Így is, az itt élők 100%-a albán, akik közül kb. minden harmadik ember érti-beszéli a keleti parti amerikai angol dialektust... Az “albán-amerikai karámokon is túl” nyílnak a túrázók körében manapság egyre inkább ismertté váló meseszép völgyek, mint pl. a Grebaje-völgy, vagy a Ropojana-völgy.

“Na ilyennek kell lennie Montenegró hegyeinek...” érezheti minden elégedett természetjáró, aki feljut idáig.

Darabkák Gucia és Plavë múltjából

A térség múltja és jelene is izgalmasan egyedi. Plavë járás 9.000 lakosából 6% vallja magát montenegróinak. 52% “bosnyák”, a többiek pedig albánok. Ez azért is érdekes… mert majd mindenki az albán kelmendi-törzset tartja számon, mint felmenőket, illetve rokonokat. (Néhány beszélgetés után kezd kialakulni az érzés, hogy az itteni “bosnyákok” létezése valami jugoszláv statisztikai turpiszság máig élő maradványa lehet... itt 5-6 km távolságra Albániától..) Gucia járásban sem más a helyzet: A lakosság 93%-a muszlim... 57% “bosnyák” és 35% albán lakossággal...

Ilyen demográfiai körülmények mellett nem meglepő, hogy a XIX-XX. század folyamán, az Oszmán-birodalom szétesésekor a helyiek nem a montenegrói,- vagy jugoszláv orientációt követték,- vagy követték volna.
A mai napig mindennapi téma a néhai oszmán-albán szandzsák rendszer, a Prizreni Liga (1878/1881) működése, vagy az albán nép függetlenségi küzdelme és harcai.

Jugoszlávia szétesése óta ismét engedélyezett a régi helyi vezetők emlékének ápolása, történeteik tanítása az iskolákban, vagy emlékhelyeik megnevezése a közterületeken. Ilyen népszerű hősök pl. Ali Pasha Shabanagaj (1828-1888) a Prizreni Liga hadműveleteinek irányítója, vagy Prek Cali (1872-1945) bajraktar “zászlóalj parancsnok”, aki 1941-ben rövid időre felszabadította Gucia és Plavë teljes területét.

Bőséges vizek dícsérete

Gucia és Plavë hegylábainak karsztforrásai minden képzeletet felülmúlóan gazdag hozamúak. A völgyekben járva nincs olyan pont, hogy ne halljuk valahonnan a legközelebbi bővizű patak csobogását, vagy vízesés “fröcskölődését”, robaját.

Ali Pasha forrástó

Egyes források azonnal bővizű folyókként törnek fel a föld alól, leghíresebb közülük talán épp a guciai Ali Pasha Shabanagaj-ról elnevezett forrástó.

Szöcske szeme forrás-tó

Írásunk terjedelmi korlátaiból adódóan a vízesések, tengerszemek világát talán egy következő alkalommal próbáljuk majd bemutatni. A Ropojana-völgy erdőiben azonban vagy egy csoda, amit egyetlen leírásból sem szokás kihagyni, így mi sem tesszük: Ez a csoda az Oko Skakavice, vagyis a Szöcske szeme forrástó. A kék minden árnyalatában játszó forrástó átmérője kb. 30 m, mélysége állítólag 70 m. (!) Oldalain több kürtő is vezet a mélybe, ivóvíz minősége állítólag Evian, sőt Szentkirályi Baba Mama nívó…

Akárhogy is legyen, a látványa, hangulata kivételesen üdítő.

Szöveg és képek (kivéve nyitókép: canva.com): Gőgös Norbert

Fedezze fel Európa egyik legváltozatosabb és legfestőibb vidékét Montenegró, a Dél-Adria és a Dinaridák ajándéka körutazásunk során.