Madagaszkár, a nyolcadik kontinens

Afrika partjaitól 400-500 km távolságra lévő hatalmas, mintegy 587 000 km²-es szigetet sokan önálló kontinensként emlegetik. És ebben van igazság: a világ negyedik legnagyobb szigete már olyan régen levált a Gondwana földről – sokáig Indiával volt „összenőve” –, hogy felszínén a növény- és állatvilág önállóan fejlődhetett.

Az elszigetelődés hatására olyan fajok alakultak ki, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő.

Madagaszkár növényvilágának mintegy 90%-a és állatvilágának is tekintélyes része belterjes, ún. endemikus faj. Az ország különösen gazdag kaméleon és maki (lemúr) fajokban, előbbiekből 59 faj, utóbbiakból 22 faj honos a szigeten.

A világon fellelhető mintegy 9 majomkenyérfa (baobab) fajból hat csak itt él.

Madagaszkár trópusi éghajlatú, keleti partja a nyugatinál lényegesen több csapadékot kap, emiatt a vegetáció bujasága Afrika irányába csökkenő mértékű.

Külön talány Madagaszkár benépesülése. Legújabb kutatások szerint a sziget őslakói a Szunda-szigetek (Borneo, Szumátra) irányából hajókkal érkeztek, hosszú utazásuk során kihasználva az Egyenlítő menti áramlásokat. Természetesen Afrikából is érkeztek bantu eredetű népek, ezért Madagaszkár antropológiailag meglehetősen sokrétű. Népeinek szokásai, hiedelemvilága, életmódja egymástól sok tekintetben eltér, ezért folklórja rendkívül változatos.
Utazásunk során a dallamos nevű fővárosból, Antananarivóból kiindulva délnek, majd délkeletnek tartunk.

Történelmi városokat (Ambohimanga, Antsirabe, Ambositra, Fianarantsoa, Tuléar) és nemzeti parkokat (Ranomafana, Isalo) keresünk  fel, majd elérjük az Indiai-óceán partvidékét (Mozambiki-csatorna), ahol kipihenhetjük a hosszú utazás fáradalmait.

Madagaszkár szegény ország, a mintegy 22-23 millió lakos java része a szegénységi küszöb alatt él. Ne számítsunk fejlett infrastruktúrára, jó utakra, európai színvonalú szolgáltatásokra.

A hiányosságokat azonban bőven pótolja, az esetleges kényelmetlenségeket pedig kárpótolja a máshol fel nem lelhető látnivalók sokasága, a különleges tájak, az egyedi élővilág és a néprajzi sokrétűség…

Zsurek Andrea